11. Together again

Tyűhaaa több mint 1600 oldalmegjelenítés! Köszönöm! :) Kicsi késéssel, de megérkezett az újabb rész! Komizzatok is, hisz kíváncsi vagyok a véleményeitekre! :)

*Barbi szemszöge*

A tegnapi naptól még mindig kimerülten hevertem az ágyamon. Hallottam, ahogyan odakint az ajtó zárja kinyílik, és valaki egy sóhaj közepette ledobja a táskáját a kanapéra. Kisiettem hozzá, hisz úgy sem volt semmi dolgom.
-Na milyen volt? - kérdeztem meg, mikor kiértem a nappaliba.
-Borzalmas! Ennek a Kate-nek semmi sem jó! - panaszolta Vicky miközben lehuppant a kanapéra. - Végre itthon vagyok!
Megebédeltünk a lányokkal, aztán mindenki ment a maga dolgára. Alighogy bementem a szobámba a telefonom csipogni kezdett, jelezve, hogy sms-em érkezett. Ez állt benne: ,,Helóóó! :D 30 perc múlva a parton? :) Tom" Ezen egy aprócskát elmosolyodtam, majd visszaírtam egy ,,Okés;)" -t és elmentettem a számát. Előkerestem valami laza ruhát, és izgatottan készülődni kezdtem.

*Sophie szemszöge*

Szerencsére ma nem kellett dolgozni mennünk. Ígyhát pihenésképpen ledőltem az ágyamra, és úgy döntöttem, hogy a napomat ott fogom tölteni, a laptopommal. Persze ezt sajnos elkellett felejtenem, mert egy fél óra múlva már csöngettek is az ajtón. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót. A négy srác várakozott odakint, behívtam őket.
-Lááányok, itt vannak a fiúk! - kiáltottam el magam, mire előkerült Vicky és Dorine. - Barbi? - kérdeztem.
-Elment, találkozik Tommal! - bökte oda gyorsan Vicky, aztán már rohant is Jameshez, majd szorosan átölelte. Olyan aranyosak együtt.
-Nem megyünk el valahova? - kérdezte Carlos, miközben beleharapott a kezében lévő szendvicsbe.
-Jó ötlet! - mosolygott Dorine.
-Na jó, de hova? - ült le Kendall egy székre.
-Strandraaaaa! - kiáltott fel Carlos, mikor az utolsó falatot is belegyömöszölte a szájába. Senkinek sem volt más ötlete, így mi gyorsan elmentünk átöltözni, amíg a fiúk a nappaliban vártak minket. Hamar elkészültünk, és siettünk is ki a partra. Egy jó kis helyre leraktuk a cuccainkat, és levettük a ruháinkat mert már alattunk volt a fürdőruha.

*Barbi szemszöge*

A parton már ott várt rám Tom. Mosoly jelent meg az arcán amikor megpillantott.
-Szia! - köszöntem neki és a szám nekem is mosolyra húzódott. Elsétáltunk egy nyugodtabb helyre, és leültünk a homokba. A víz időnként végigszaladt a lábunkon. Jókat nevettünk, szórakoztunk.
-Emlékszel mikor Santa Monicában a hátamon vittelek az utcán, és az idős nénikék, hogy megnéztek? - nevetett rám.
-Igen! És te pedig rászóltál az egyikre, hogy : ,,Mi van, nem látott még fehér embert?" - nevettem már én is. - Ő pedig sétődötten továbbsietett!
-Hiányzanak azok az idők... - komolyodott el, és belenézett a szemembe. Nem tudtam megszólalni, mert odahajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Olyan jó volt végre érezni az illatát, és újra megcsókolni. Mindazok ellenére amik történtek, hiányzott nekem. Mikor szétváltunk nem szóltam semmit, csak rámosolyogtam. Az a mosoly mindent elmondott, hogy megint megbízok benne, hogy újra szeretem, és, hogy iszonyatosan HIÁNYZOTT. Megfogta a kezem, és elindultunk sétálni.

*Sophie szemszöge*

-Aki utoljára megy be a vízbe az a záptojás!  - kiáltotta el magát Carlos és gyorsan befutott a vízbe. Az egészbe csak az volt a poén, hogy senki nem követte a példáját, hanem mindenki a parton ácsorgott. - Héé, mondom az a záptojás!
-Nagy cucc! - legyintett James.
-Akkor változtatok... - gondolkodott Carlitos. - aki utoljára megy be a vízbe, az megkeresi az ágyam alatt régen elvesztett 3 hetes zoknimat!
Erre a srácok mintha egy futóversenyen lennének rohantak befelé a vízbe, és egyszerre toccsantak bele. Elnevettük magunkat, aztán lefeködtünk napozni. Alig pár perce pihenhettem, amikor vizes kéz érintését éreztem a karomon, ami aztán gyorsan felrántott.
-Logie, ne mááár! - nyavajogtam neki nevetve, de ő csak húzott befele, majd belerántott mindkettőnket a vízbe. - Héé, ezt most miért? - még nem is válaszolt, körbe néztem, és mindkét lány ugyanúgy járt mint én. Aha, szóval összeesküvés. Kicsit szórakoztunk a vízben, majd mi lányok kiültünk napozni ismét. Bosszút forraltunk az előbbiért.
-Na jó, mivel vágjunk vissza? - nevetett Dorine. Ekkor futott el előttünk egy csomó kisgyerek vizipisztollyal és mindjájunknak bevillant az ötlet. A kissrácok után siettünk, és elkértünk 3-at. A hátunk mögé bújtattuk a ,,gyilkos fegyvereinket" és a fiúk mögé lopóztunk. Én Logie mögé, Vicky James mögé, Dorine pedig Kendall és Carlos mögé. Halkan elszámoltunk háromig, majd elkezdtük őket spriccelni a vízzel.

*Barbi szemszöge*

Olyan jó volt újra Tommal lenni. Igen, tudom, annak idején nem volt köztünk rendben minden. De akkor is hiányzott a vele töltött idő, és most végre az az űr amit a szívemben éreztem eltűnt. Boldog voltam, hihetetlenül boldog és szerelmes.
-Hova menjünk? - mosolygott Tom.
-Menjünk, haza! - mondtam, majd kézenfogva elsétáltunk a Rose street 26-ba. Feljött a szobámba és ledőltünk az ágyamra. Én a karjaiba feküdtem, úgy mint régen. Odafordult hozzám, és újra megcsókolt.

*Vicky szemszöge*

-Na, ki is nevet a végén? - néztem rá kérdően, majd egy pillanatra leálltam a lövöldözéssel. Kihasználva az alkalmat felém hajolt és megakart csókolni, de én gyorsan előkaptam a vizipisztolyt és lespricceltem az arcát.
-Victoria! Ezt még megbánja! - nevette el magát, majd elkezdett kergetni. Hamar utolért, megfogta a derekamat, megfordított és megcsókolt. Annyira szeretem, vele minden perc boldogság.
-Hééé! - kiáltott fel Logie miután feleszmélt Sophie vizitámadásából.
-Na látod, így jár aki velem húz újat! - nyújtotta ki rá a nyelvét barátnőm.
-Batman visszavág, ezt sose feledd! - vigyorgott Logan.
-Batman nem tudja elviselni a vereséget? - nevetett Sophie.
-Kettő az egy ellen? Ez nem ér! - kiáltott fel Dorine, mikor a két srác utánafutott.
-Igaza van! - játszotta a komoly igazságos fiút Carlos - Akkor csak én! - mondta majd újra nevetni kezdett, és azzal a lendülettel belerántotta mindkettőjüket a vízbe. Hát igen, őrült egy csapat a miénk. Már ment le a nap amikor elkezdtünk készülődni. Göynörű volt ahogyan lement a nap. Sophie még egy utolsót visszanézett, majd elindultunk hazafelé.

*Barbi szemszöge*

Kicsit elaludtam Tom karjaiba, arra ébredtem, hogy megérkezett a csipet-csapat. Kézenfogva bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
-Hol voltatok? - mosolyogtam mire mind oda pillantottak.
-Fontosabb kérdés, hogy veletek mi történt? - nézett ránk Sophie.
-Ömm...Hát, újra együtt vagyunk! - mosolyogtam még mindig a boldogságtól. Erre mind elvigyorodtak és leültek.
-Mi pedig strandon voltunk! - kiáltott fel Carlitos. - Ezek a bolondok pedig ránktámadtak vizipisztollyal!
-Hééé, nem is úgy kezdődött! - mondta Dorine, és elmeséltek nekünk mindent ami a parton történt.
-Éhes vagyok! - szólalt meg végül Carlos.
-Szerintem mindenki! - nevettem, majd csoportosan elindultunk a konyhába.
-Mit együnk? - tette fel a kérdést Sophie. - Tök üres a hűtő! - mutatott az említett tárgyra.
-Semmi ehető dolog? - lépett oda Vicky is.
-Ugorjunk le gyorsan a boltba, és csináljunk melegszendvicset! - mondta James, majd a srácokkal elindultak kaját venni. Mi pedig beültünk TV-t nézni, de hamar megjöttek így már mehettünk is vissza a konyhába.
-Készen vannak! - kiáltottunk fel egyszerre, és kiraktunk mindenkinek 2-2 melegszendvicset. Nagyon finomra sikeredett, pedig sietve ütöttük csak össze.
-Hmm... ez jó volt! - mosolygott Vicky - Mi egy picit elmegyünk! - mondta majd maga után húzta Jamest a szobába. Én is elvonultam Tommal, a többiek pedig TV-t néztek.

*Vicky szemszöge*

Jamessel elmentünk a szobámba és ledőltünk az ágyra. Huhh, ezután a finom vacsora után jólesett ledőlni! Elővettem a laptopomat és felmentem a twitteremre, kedvesem pedig mellettem figyelt. Sokan követtek hirtelen, hisz már mindenütt elterjedt a kapcsolatunk. Kaptam üzeneteket is, nekiálltunk olvasgatni.
,,Szia! Nem ismerlek, de remélem nagyon boldogak vagytok Jamessel! Nagyon aranyosak vagytok együtt! :)" A rosszakarók is megtaláltak: ,,Szia! Nem tudom, hogy ki vagy, de szállj le az én Jamesemről, különben nagyon rossz vége lesz! :P"  Nem akartam továb olvasni a leveleket, lecsuktam a laptopot, és befordultam Jameshez. Percekig csak feküdtünk így és néztük egymást. Aztán megölelt, és lágyan megcsókolt. Kimondhatatlanul szeretem őt.

*Sophie szemszöge*

-Add már ide a távirányítót! - nyavajgott Carlos Dorinennak, aki másodperces gyorsasággal futott végig a csatornákon.
-Valahol állítsd már meg! - kiáltottam már rá én is.
-Ahh, jólvan! - sóhajtott egyet, és végre megállította valahol.
-Komolyan? Balett? - néztem rá kérdőn.
-Te mondtad, hogy állítsam meg valahol! - nevetett vissza, majd újra elkezdett keresgélni a csatornák között.
-Na jó, én addig csinálok pattogatott kukoricát... - mondtam, majd elindultam a konyhába. - Valaki? - fordultam hátra.
-Én megyek! - sóhajtott Logie majd utánam sietett.
-Na szóval, van sós, meg sajtos... Melyiket?
-Mindkettőt! - ragyogott fel a szeme.
-Oké! - nevettem rá. -De kezdjük a sóssal aztán ha az elfogy, akkor jöhet a sajtos!
Beraktuk a mikróba, majd éhesen lerogytunk 1-1 székre. Mikor végre megszólalt a csengő egyszerre ugrottunk fel. Logan már nyúlt is a popcornért.
-Áuuucs.. ez forró! - kapott az ujjához.
-Miért mire számítottál? - nevettem rá, majd óvatosan kiöntöttem a kukoricát egy tálba. - Na találtatok filmet? - huppantam le a kanapéra.
-Most raktam be egy DVD-t! - szólalt meg Kendall.
-Mit nézünk? - nyúlt egy kukoricáért Logan a tálba.
-A csodálatos pókember-t! - mosolygott Kendall.
-Héé! Batman-t akarok nézni! - nyafogott Logie.
-Nyugi van! - teremtett rendet Dorine. - Most ezt néttük és kész!
Logie durcásan beült mellém, és úgy figyelte a TV-t.

*Barbi szemszöge*

Bementünk Tommal a szobámba. Eleinte még vicces videókat nézegettünk Youtube-on, de meguntuk, ezért kimentünk a többiekhez.
-Mit néztek? - kérdeztem meg mire Kendall rögtön lepisszegett. Leültünk a szabad helyekre, és kénytelenek voltunk Kendall kedvencét nézni a TV-ben. A poopcornos tálba nyúltam, de már nem volt benne semmi.
-Hozunk mindjárt! - mondta Sophie majd megragadta a kicsit durcás Logan kezét és kivonultak a konyhába.   Nem soká megérkeztek egy tálnyi sajtos kukoricával. Mikor vége lett a filmnek, álmoskásan dörzsöltük meg a szemünket. A srácoknak már nem volt kedvük hazamenni, így mind itt maradtak éjszakára. Egyértelműen én Tommal, Vicky pedig Jamessel aludt.
-És mi? - kérdezte Carlos.
-Kanapé?! - felelt rá Dorine. Erre a fiúk furcsálóan néztek ránk.
-Hát végülis, biztosan van még hely a macskás-nőnél! - nevett Sophie rájuk, mire rögtön lehuppantak a kanapéra.
-Jóó, de itt nem férünk el! - magyarázott Kendall.
-Na ja, főleg nem, ha Carlos elterpeszkedik! - szállt be Logie.
-Jól van már, úgy a kényelmes! - mondta a sértett.
-Ahh na jó, akkor itt alszik Kendall... - intézkedett Dorine.
-De Carlos miatt nem férek majd el! - szólt közbe Kendizzle.
-Akkor Carlos te aludj Dorinenal és meg van oldva! - mutogatott Sophie.
-Nem, nem, nem, nem.... Én ezt nem vállalom be... - szólalt meg Logan - Egész éjszaka a Pókemberről fog karattyolni. Miután megnézni mindig ezt csinálja!
-Akkor mész Sophiehoz azt kész! - zártam le végül a témát, amire mindenki ment a maga kis helyére. Na, így kell ezt!

*Sophie szemszöge*

-Na akkor keresek neked valami pokrócot... - kutatgattam a szekrényembe. - Azt ajánlom vigyázz, lehet, hogy lelöklek az ágyról! - nevettem rá, majd ledobtam az ágyra egy takarót.
Egy óra múlva már mindenki elkészült a fürdéssel meg a fogmosással. Lefeküdtem a hasamra és felnéztem twittere. Semmi érdekes nem volt, így hamar kiléptem, és az oldalamra feküdtem. Logie már elaludt és aranyosan szuszogott. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd behunytam a szememet. Hamarosan álomba is merültem.
Reggel arra ébredtem, hogy már csak egyedül feküdtem az ágyban. Lenéztem a földre, és reménykedtem, hogy nem löktem le éjszaka Logant, de sehol sem találtam. Gyorsan felöltöztem, és rendbe szedtem magam, majd kibattyogtam a konyhába. Az öt fiú gofrit sütött éppen. Húha ez furcsa volt.
-Káprázik a szemem, vagy tényleg reggelit csináltok? - dörzsölgettem meg a szemem. Erre csak büszkén felmutatták az eddig elkészült gofrikat.
-Jóreggelt! - jött ki álmoskásan Vicky is, majd leült egy székre. Végül Barbi és Dorine is előkerültek és izgatottan figyeltük a srácok ügyeskedését a reggelivel. De le  akalappal előttük, hiszen tényleg finomra sikeredtek a gofrik. Reggeli után viszont sajnos mindenkinek mennie kellett. Nekünk Barbival a kávézóba, Vickynek a fodrásszalonba az idegesítő főnökéhez, Dorinenak munkát keresni, Tomnak dolgoznia, a srácoknak pedig a stúdióba kellett menniük. Emett zavartan fogadott minket, kicsit ideges volt, hogy ekkora volt a forgalom ma reggel.
-Sziasztok lányok! Már állhattok is neki dolgozni, mert nagyon sokan vannak! - sietve kimondta ezeket a szavakat, majd eltűnt az irodájában. Hát kicsit unottan, de nekiálltunk a rendeléseknek. Időnként megálltunk beszélgetni, mert elakartam, hogy mesélje a tegnapi Tom ügyet,de persze mindig közbe szólt egy-egy türelmetlen vendég.

*Vicky szemszöge*

Még csak a 2. napom ezen a helyen, de máris utálom ezt az egészet. A főnököm egy parancsolgató nőszemély, már most nagyon elegem van belőle. Amint beértem, már kezdte is a szokásos mondanivalóját.
-Vikcy! 5 percet késtél a munkaidődből! Ezt nem lehet elnézni! Ez egy híres fodrásszalon óriási forgalommal. Ez nem egy Santa Monicai kis semmi fodrászüzlet! - kiabált.
Már majdnem visszaszóltam valami erőset, amikor belépett egy vendég az ajtón. Valahogy visszatartottam a dühömet, és nekiálltam dolgozni. Mikor végre végeztem, szinte rohantam ki az üzletből. Ha így folytatja, még pár nap és én esküszöm felmondok...

*Sophie szemszöge*

Annyian voltak ma reggel, hogy alig győztük egymás után az italokat készíteni. Hirtelen eszembe jutott a tegnapi filmnézés és egy apró mosoly jelent meg az arcomon.
-Elnézést! Hol van már a juice-om? - türelmetlenkedett egy vevő és rögtön elkomorult az arcom. Legszívesebben hozzávágtam volna a juice-át. Komolyan, emberek vagyunk nekünk sincs ám 4 kezünk!
-Köszönöm! - mondta a vevő durcásan. Ezt nem hiszem el, alig 2 perce rendelt, és még fel van háborodva.
-Lányok! Ebédszünet! - szólt ki Emmett az irodájából. Huhh, ezaz végre... Barbival gyorsan elindultunk a kávézóból, nehogy meggondolja magát.
Miután megebédeltünk, sajnos muszáj volt visszamennünk a kávézóba. Emmett egy öltönyös fickóval beszélgetett. Közelebb mentünk, hogy mi is halljuk.
-Emmett Payne! Miben segíthetek?
-Jónapot! - rázott vele kezet az ismeretlen férfi. - Nem tudom észre vette-e már, de felháborító, hogy milyen lassú itt a kiszolgálás.
-A lehető legggyorsabban készítünk el mindent, de köszönöm, hogy elmondta az észrevételét! Viszont most mennem kell, a viszont látásra! - mondta neki Emmett, majd eltűnt az irodájában, Pár perc múlva behivatott minket oda.
-Lányok tudom, hogy midnent bele adtok, de látjátok, hogy panaszkodnak! - mondta nekünk.
-Persze, majd változtatunk! - mondtuk majd kimentünk az ajtón. Megértettük őt, hisz végülis neki szedik le a fejét, ha mi nem dolgozunk jól, de ebbe a forgalomban nem lehetett gyorsabban dolgozni! Na mindegy is, gyorsan elhesegettük a gondolatainkat, és visszaálltunk dolgozni.