Awards and THE RESULT :)

Helóó!:) Ma nem résszel jöttem, (de idővel az is érkezik) hanem azért mert pár kedves emberkétől kaptam díjat, no meg egy versenyen elért helyezésemet is megosztanám veletek...:) 

Az első díjat hüse vivien rusher - től kaptam, amit nagyon szépen köszönök:))

Kérdések: 

Szeretsz-e írni? - Igen, nagyon is:)

Hogyan kezdted el? Nehezen? - Nem, mivel az ihlet már egy ideje ott pihegett a fejemben.:)

Volt-e olyan valaki aki inspirált az írásban? - Igen, legfőképp a legjobb barátaim, de utána megismertem még pár emberként a blogoláson keresztül, akik szintén inspiráltak.:))

Hobbi/hobbik? - Hobbimnak azt nevezném, amikor a barátnőimmel beszélgetünk vagy ilyesmi... engem ez valahogy kikapcsol:) De persze az írás is egyfajta hobbi, szabadidőmben szívesen foglalkozom vele^^

Milyen blogokat olvasol? - Hmm, sokfélét, bár ha a témáját nézzük, a többsége Big Time Rush-os.

Van-e kedvenc blogod? - Nagyon sok olyan blog van, amiket a kedvenceim közé sorolok, mindegyik más és más ezért nemtudok kiemelni csupán egyet... :)

Mikor tudsz igazából írni? - Amikor van jó sok szabadidőm, és tudom, hogy nem szorongat az idő, mert valahova mennem kell. :))

Kisállat? - Nincsen, viszont nagyon örülnék egynek:)

Hiszel abban, hogy látni fogod kedvencedet? - Igen:))

Volt-e rád hatással egy blog? (érzékeny, vidám, boldog lettél tőle?) - Persze, hogy volt:) Sokszor szomorúvá tett egy-egy blog, vagy épp boldoggá.

Kedvenc étel? - Húúú, ezek közül sem tudom kiválasztani a kedvencemet... :'D

A következő díjat Nanetta Szöllősi-től kaptam, köszönöm szépen^^

Kérdések:

1. Mi inspirál a legjobban? - A barátaim:)

2. Kedvenc együtteseid? - A Big Time Rush a kedvencem, de emellett más együtteseket is hallgatok természetesen...:)

3. Van háziállatod? - Nincs, sajnos...:/

4. Miért kezdtél bele a blogírásba? - Ennek több oka is van. Gépen már eleve írtam pár történetet, és kiakartam magam a blogolásban is próbálni, meg úgy eleve megtetszett az egész. :)

5. Hobbik? - Ezt már az előző kérdéssorban leírtam:D

6. Ki a példaképed? - Nekem nincsen állandó példaképem, hanem olykor-olykor felnézek valakire.:)

7. Mit teszel, ha nem jön az ihlet akkor amikor szeretnéd? - Hagyom egy kicsit, mert erőltetve úgysem tudnék túl jó dolgot összehozni. Előbb vagy utóbb, úgyis kipattan majd valami ötlet...:)

8. Kedvenc állat? - Hmm, nem is tudom, sok állatot szeretek:)

9. Kedvenc szín? - Kék*-* :D

10. Kedvenc olvasmányod? - Hahh...:D Nem tudom....:D

11. Szerinted mitől válik valaki jó íróvá? - Ha nem veszi félvárról az írást, hanem mindent belead, hogy minél jobb dolgot adjon ki a kezei közül, meg persze, ha élvezi is az írást. 

A harmadik díj Fanni Hunyadi-tól származik, köszönöm!:)

Kérdések:

1. Mi a kedvenc idézeted? - Nemtudom, sokat szeretek:)

2. Mire vagy a legbüszkébb? - Hmm... nemtudom:D

3. Van olyan akitől bármikor tudnál mosolyogni? - Van:))

4. Kedvenc szuperhősőd? - Fogalmam sincs... :D

5. Hiszékeny vagy? - A helyzettől függ... de szerintem erre a körülöttem lévő emberek jobban tudnának válaszolni.

6. Melyik blogot olvastad legelőször? - Azt hiszem, a ,,Big Time Rush Stories and Jedward Tales"-t, bár lehet, hogy előtte olvastam még mást is... de ezt olvastam előszőr, amit rendszerességgel is követtem.

7. Melyik a kedvenc nyári dalod? - Nos, sok olyan volt idén nyáron... :)

8. Szeretnél tetoválást? - Nem tudom még, de majd idővel biztosan eldöntöm.

9. Mi szeretnél lenni felnőttként? - Na, ez az a kérdés, amre még nem tudok válaszolni... :P :D

10. Kedvenc országod? - Nincs. Mindegyiket másért lehet szeretni. De, persze Magyarországon szeretek a legjobban lenni...:)

11. Van valami mániád? - Hmm... imádok mindenféle fura szagot: új autók, új cipők vagy ruhák, festék, benzin, kipufogógáz... :D


És akkor most jöjjenek az én díjazottjaim...:) Nemtudom lehet-e ugyanannak is küldeni díjat akitől kaptál, de én megteszem...:D

Egyéni blogok díjazottjai: 

hüse vivien rusher: Big Time Rush Sztorii ♥ , Valahol mindennek el kell kezdődnie... ,  ~Váratlan élet, váratlan helyzet~ ,

Nanetta Szőlősi: Big Time Rush Stories and Jedward Tales , Big Time Stories and Jedward Tales - The SECOND

Szandi Kovács: Életünk a színfalak mögött , Csak egy okot adj, amiért veled tartsak...

~Cherry: Shut up and love me forever , Girl On The Stage , Lost In Love , My dreams: Los Angeles

Riley Anne: Jasmine

RusherForever: Big Time Rush Love Story

H. Renáta: Elizabeth Naplója

Zsófia Tóth: Sophie Clark's life, and the Big Time Rush

georgia rose♡: Stolen Hearts

Csenge Góg: Egy lány álma


Közös blogok díjazottjai: 

Szandi Kovács & ~Cherry~ : Mindenkinek lehet esélye egy jobb életre...


Kérdések: 

1. Mit szeretsz az írásban?

2. Mikor jön meg a legtöbbször az ihleted?

3. Akarsz nyitni egy másik blogot is?

4. Van-e olyan szereplő, akit egy a környezetedben lévő emberről formáztál?

5. Mit csinálsz, ha nincs ihleted?

6. A blogod/blogjaid előtt is írtál már?

7. A részeid hosszát körülbelül egyformára szoktad írni?

8. Melyik szó jellemez téged a leginkább?

9. Melyik évszakot szereted a legjobban?

10. Mivel töltöd a szabadidődet?


Gratulálok a díjazottaknak!:) Na, de van itt még valami... Amikor jelentkeztem a Shut up and love me forever által megrendezett blogversenyre, álmomban sem gondoltam volna, hogy 2. leszek az egyik kategóriában... de így történt, és nagyon nagyon köszönöm ~Cherry~ - nek! :)) 

Nos, a következő résszel pedig sietek ahogy tudok... köszönöm, hogy olvassátok a blogot!:)

17. Goodbye boys, hello problems!

Nos, megérkezett az új rész:) Mostanában én úgy érzem, kicsit laposak lettek a részek, de ennek a résznek az írása közben próbáltam minél jobbat kihozni magamból..:) Időközben kaptam még pár kedves emberkétől díjakat, amiket köszönök szépen, és nemsokára meg is írom, ami ahhoz szükséges...:) Jó olvasást, remélem tetszeni fog! ;)

A telefonbeszélgetés után visszamentem a többiekhez, akikkel még beszélgettünk egy kicsit, majd elmentek, mi pedig lefeküdtünk aludni, hogy felkészülhessünk a korán kelésre.
Reggel teljesen kómásan ébredtem fel a telefonom ébresztőórájára. Kinyújtottam a karom a csörgő készüékért, és leállítottam. Tudtam, hogy nem aludhattam vissza, így egy nagy sóhaj közepette valahogyan feltápászkodtam az ágyból.
-Hé emberek, reggel van! - kiáltottam el magam, miután kiléptem a folyosóra. Az ébresztésemre fáradt nyöszörgések adták tudtomra, hogy a három idiótának sem esik kedvére a korán kelés. Pár perccel később álmosan vánszorogtak ki a szobájukból egyenesen a konyhába.
-Szerintem főzök egy liter kávét... - csoszogott Carlos a kávéfőzőhöz. Szerencsénkre este elmentünk a boltba, így ma nem kellett bevásárlással húznunk az időt. Hamar megreggeliztünk, és nekiálltunk még egyszer utoljára átnézni a csomagjainkat. Ez körülbelül csak annyi volt, hogy ránéztünk mindannyian a bőröndeinkre, aztán egy elégedett mosollyal az arcunkon lehuppantunk a kanapéra. Pár perc múlva Paul a sofőrünk csöngetett az ajtón, mi pedig felkaptuk a bőröndeinket, és kicipeltük az autóhoz.
-A napszemüvegem! - rohantam vissza a kedvenc darabomért, majd utoljára szétnéztem még a házban, nehogy otthon maradjon valami, és bezártam az ajtót.
Paul lerakott minket a reptéren, mi pedig helyet foglaltunk a már jól megszokott váróban.
-Na, ki vagyok? - tapasztotta le valakinek a vékony kis ujjai a szememet. Kíváncsian levettem a kezeit, és hátra fordultam. Mendy állt mögöttem mosolyogva, a többi lánnyal mögötte.
-Hát ti? - lepődött meg Logan.
-Eljöttünk elbúcsúzni! - borzolt bele kuncogva Sophie a fiú hajába, amire morogva igazította meg azt, de utána ő is elmosolyodott.
-Gondoltuk szólunk Mendy-nek is, hogy jöjjön ki! - magyarázta el a helyzetet Dorine.
-Köszönöm lányok! - pillantottam rájuk hálálkodva. Az órára pillantottam. 7:30. Indulnunk kell. Szerencsére magángéppel megyünk, így nem nagy az esélye, hogy itthagynak, de azért nem akartunk késni. Régebben még mi is együtt utaztunk a többi utassal, viszont Jerome mostanra már magángépre ültet minket, ha muszáj, mert a normális repülőkön sok lehet a gabalyodás. Persze, nem arról van szó, hogy a rajongók miatt nem ülünk gépre, mert az összes rushert imádjuk, de ez tényleg így volt a legjobb, így nincs nagy esélye pl. a késésnek sem. A lányok kíséretében kisétáltunk, és vettünk egy végső búcsút tőlük.
-Várlak haza...! - suttogta a fülembe Mendy az ölelkezés közbe. Ez volt az utolsó mondat, amit a felszállás előtt hallottam. Integetve felbattyogtunk a repülőre. Logan becsúszott az ablak mellé, én pedig mellete foglaltam helyet. A Jarlos páros a mellettünk lévő üléseken helyezkedett el. A felszállás előtt még integettünk nekik, majd visszaültünk a helyeinkre. Az út első 15 perce elég unalmasan telt, hamar a felhők fölött voltun, így nem igen láttuk semmit, ezért úgy döntöttem, hogy előveszem a kamerámat. Logannel kicsit hülyéskedtünk, és felvettünk pár röhejes videót.

*Dorine szemszöge*

-Húú, bocsi srácok, de rohannom kell! 8-ra be kell érnem a fogászatba! - kaptam össze magam, miután felszállt a fiúk gépe. A többiek is jöttek velem, hisz nem én voltam az egyedüli, akinek korán kellett beérnie. Szerencsére pontosan beértem a vadonatúj munkahelyemre, és izgatottan kopogtattam az ajtón.
-Tessék! - szólt ki bentről vélhetőleg Greg. - Ó, heló Dorine! - jött felém mosolyogva.
-Szia! - viszonoztam a köszönést. Egy 10 perc alatt elmondta, hogy mikor mi lesz a feladatom, megmutatta, hogy a gépen hogyan kell majd kezelnem az emberek adatait, és mindent amire még szükség volt.
-Menni fog? - ült le a székébe.
-Persze! - húztam ki a mellkasom büszkén.
-Remek! - húzott fel két gumikesztyűt a kezére. A kezemben a mai ,,vendégek" listájával kisétáltam a várakozóba.
-Jöhet az első! - szóltam ki az ajtón. Az egyik székről felállt egy 30-as nő, a vállára akasztotta a táskáját, és besétált utánam a rendelőbe. - Elizabeth Tompson, igaz? - ültem le magabiztosan a székemre, mire bólintott egyet.

*Vicky szemszöge*

Siettem, nehogy ma is elkéssek a munkahelyemről. Gyors léptekkel haladtam az utcán, amikor észrevettem Briant, pont ugyanott, ahol tegnap, csak ezúttal az autónak dőlve álldogált.
-Hát te? Úgy tudtam tegnap már kiszállítottatok mindent! - szólítottam meg, mikor odaértem, majd szemeimmel a teherautó felé néztem.
-Szia! - köszönt mosolyogva. - Tudom, csak az egyik srác bement a pékségbe, és addig én kint megvárom! - mutatott a fodrásszalon melletti üzletre.
-Jah, oké.. Viszont én megyek, nehogy ma is elkéssek! - indultam el mogorván.
-Várj! - kiáltott utánam, amire sóhajtva hátrafordultam.
-Igen? - néztem rá kérdőn.
-Megtudhatnám miért vagy ilyen ellenszenves velem? - emelkedett el az autótól.
-Mivel tegnap miattad késtem el a munkahelyemről, ami valószínűleg ma is így lesz, valamint a főnököm fogalmam sincs miért de iszonyat kedves veled...! - fontam össze a karjaimat. - Meg eleve nem vagy nekem túl szimpi!
-Igen? Hát akkor remélem eléggé feltartottalak ahhoz, hogy elkéss! - váltott át a hangja neki is mogorvára. - Hülye picsa... - csapta be a teherautó ajtaját maga után.
-Hmm, milyen szépen kezdődik ez a reggel is... - dünnyögtem. Persze, ezt az érzést a főnököm tökéletesen tudta fokozni.
-'Reggelt! - dobtam le a táskámat egy székre. Kate összefont karokkal várt rám, dühösen pillantgatva az óráról rám, majd megint, és ezt egészen addig csinálta, amíg elő nem álltam a magyarázattal. - Sajnálom, hogy késtem, de Brian ma is sikeresen feltartott...
-Brian? Hát mit keres itt az a fiú? - sétált az ajtóhoz érdeklődve. Amint megpillantotta a teherautót,  kinyitotta az ajtót, és a gépjármű felé indult. Remek. Ez a nő biztosan mindenkit bír, csak éppen engem nem.

*Carlos szemszöge*

Első állomásunk New York volt. Imádom ezt a várost, mindig jó élményekkel tértünk onnan haza. Ha adódik alkalom, hogy mégegyszer eljussunk ide, akkor mindig megnézzük az ott lévő kedvenc helyeinket. Azért, hogy egy kicsit felelevenítsük a város hangulatát, a szabadidőnkben terveztünk egy kis városnézés félét. Előszőr az Empire State Building-hez vettük az irányt. Kendall és James egyszerre siettek a távcső felé. Kaptam a pillanaton, és lekaptam őket a telefonommal, majd pedig feltöltöttem twitterre.

@TheCarlosPena: ,,New York, újra itt vagyunk! Ugye @HeffronDrive és @jamesmaslow? @1LoganHenderson szerinted mennyire őrültek?"

Még egy kicsit ökörködtünk odafent, majd a kedvenc hamburgeresünkhöz siettünk. Akárhányszor eljövünk ide, mindig betérünk, hogy együnk pár falatot. Az egész hátralevő napon New York körbejárásával töltöttünk az időt. Este fáradtan és kimerülten tértünk be a hotelszobáinkba. Reménykedtünk, hogy az éjszaka jól ki tudjuk aludni magunkat, mert másnap máris egy megbeszélésre kellett mennünk.

*1 hét múlva*

New York után számos helyre mentünk még különböző megbeszélésekre és kisebb fellépésekre. A mostani állomásunk Boston volt, épp egy koncetre készültünk.
-Oké srácok, 5 perc és kezdés! - szólt ki nekünk Jerome. A fellépések előtt már nem izgulunk annyit mint előszőr, sőt mostanra már egészen rutinosan nyomtuk. Azt persze azért nem mondom, hogy nem volt

bennünk egy csepp izgalom sem, hisz mindannyiónkban van, pedig már nagyon sokszor felléptünk.
Felkeltem a székemből és többiek után a színpad felé vettem az irányt. A fények felgyúltak, mi pedig leültünk a négy székre, mert ez csak egy akusztikus koncert volt. Kendall a kezébe vette a gitárját, és belekezdtünk a ,,Crazy for u"-ba.


*Dorine szemszöge*

A fiúk elutazása óta pontosan egy hét telt el. Minden este skype-olunk velük, de még így is hiányzanak innen az őrültségeik. Azóta viszont én egészen jól belerázódtam az asszisztensi munkába, aminek a főnököm is örül. Vicky még mindig elég rosszul érzi magát a fodrásszalonban, mert Kate nagyon szemét vele. Sophie és Barbi jól megvannak a kávézóban, és most, hogy már több ideje dolgoznak ott a borravaló is egyre gyakoribb.
Este volt, nem volt semmi dolgunk, így úgy döntöttünk, hogy veszünk popcornt, és valami üdítőt, aminek a kíséretében otthon mozit tartunk. Én voltam a soros, hogy mindezeket a cuccokat összeszerezzem, így a vállamra dobtam a táskámat és elindultam a házunkhoz közeli kisboltba. A sötét utcákon nem féltem, mert már hozzászoktam az egészhez, viszont elég zavaró volt, hogy nem mindegyik lámpa égett, de végülis sikeresen elérkeztem a boltig. Vettem 3 csomag popcornt, a biztonság kedvéért, és 2 db 2 literes üdítőt. Beraktam a táskámba a pénztárcámat, leemeltem a pultról a szatyrot, és egy köszönés kíséretében elindultam kifelé. Magabiztosan sétáltam előre, mikor valami motoszkálást halottam a hátam mögött. Reflexből megfordultam, és mögöttem egy nálam magasabb, 23-24 éves férfi állt, kezében a pénztárcámmal. Mikor észrevette, hogy látom, nagy meglepetésemre nem futott el, csak lépett pár lépést hátra, és bambán vigyorgott rám. A fejemben fel ment a pumpa, és dühösen kaptam utána, hogy visszaszerezzem a tulajdonomat.
-Valami baj van, cica? - szorította össze öklében a pénztárcát, majd a kezét a magasba tette, nehogy elérhessem.
-Nem vagyok a cicád! - böktem oda mogorván. - Mellesleg igen, baj van! - felmérve a helyzetet, belerugtam a lábába.
-Húú de vad vagy... - kacagott gúnyosan. Láthatólag nem nagyon fájt neki a rúgás, és a pénztárcámat még mindig vigyorogva szorította a kezében. - Velem nem szabad csak úgy szórakozni, de tudod mit, neked most megbocsátom ezt a kis ,,balesetet". - folytatta a gúnyos hangján.
-Micsoda könyörület...! - dünnyögtem. A kezei után kapva próbáltam minden erőfeszítéssel kikapni a kezéből a tárgyat, de nem jártam túl sok sikerrel. Erősen lefogta a csuklómat, és közelebb hajolt hozzám. Áradt belőle a piaszag, gusztustalan volt.
-Engedj már el, te barom! - próbáltam kirántani a kezem, de túl erősen szorította.
-Nocsak, nocsak... valaki nagyon dühös ma! - húzódott a szája egy nagy vigyorra. - Tudod, valahogy megtudjuk oldani, hogy visszakapd a kis tárcádat... - suttogta, majd arcával is közelíteni kezdett. Az egyik kezem a szorítása alatt volt, a másikban a szatyrot fogtam, így azok nem voltak alkalmasak a védekezésre. Nem volt más lehetőségem a lábammal kellett újra próbálkoznom. Óvatosan elemeltem a talajtól, majd egy nagy lendülettel az érzékeny pontjára találtam a cipőmmel. Kapva az alkalmon kitéptem magam a szorításából, felszedtem a földről a pénztárcát, amit az ütés közben elejtett, és eszeveszett gyorsasággal kezdtem el rohanni az utcán. Hallottam, hogy jön utánam, így próbáltam minél gyorsabban futni, bár a nehéz szatyor kicsit gátolt benne.
-Te rohadt kis r*banc! Áljj már meg! - üvöltött. - Áh..ezt még visszakapod! Még látjuk egymást, ne félj! - nyőgött fel a fájdalomtól, majd a hangja egy idő után elhalkult. Mikor már nem hallottam a lépteit sem, lelassítottam, és megálltam. Fáradtan kapkodtam levegő után. A pénztárcámat biztonságosan elhelyeztem a táskámban, és még mindig szuszogva indultam hazafelé. A történtektől még kicsit felzaklatva nyitottam ki a zárat, amire otthon előbukkantak az éhes ,,madárkák".
-Mi tartott ilyen sokáig? - vette el a kezemből a szatyrot Vicky.
-Ja, csak szimplán elakarta lopni egy részeg pasas a pénztárcámat... - feleltem a lehető legtermészetesebben.
-Micsoda? - nyíltak tágra Sophie szemei a döbbenettől. Miközben kipattogtattuk az első adag kukoricát elmeséltem a ma esti incidenst.
-Ez durva... - nyitotta ki meghökkenten a mikrót Barbi. - Még szerencse, hogy sikerült időben lelépned!
-Hát jah... - simítottam végig a még mindig látszódó, piros folton a csuklómon. Miután én is teljesen megnyugodtam, egy tál popcornal, és egy üveg üdítővel elhelyezkedtünk a nappaliban, és betettünk egy DVD-t.
A film vége felé tartottunk, amikor James felhívta Vicky-t, hogy mindannyian pattanjunk a laptop elé, mert egy jó hírt szeretnének közölni velünk. Leállítottuk a DVD-t, és egy pár perc múlva már a srácokat köszönthettünk a videóbeszélgetés segítségével.
-Na? Mi volna az a jó hír? - kérdezte izgatottan Sophie.
-Nos.. -  kezdte Kendall. - A megbeszéléseket hamarabb letudtuk, mint ahogyan azt gondolták, és már csak pár kis akusztikus koncert van hátra szóval...
-Szóval pénteken már haza is mehetünk! - vágott a szavába boldogan James.
-Ez szuper! - lelkendeztünk. Az este még beszélgettünk velük, aztán visszatértünk a nappaliba.
-Rendeznünk kéne egy kis meglepetés bulit a srácoknak, mire hazaérnek! Nem gondoljátok? - vetette fel az ötletet Vicky.
-De! - bólogattunk. Még egy kicsit szervezgettük a bulit, befejeztük a filmet, és ez után az esemény dús nap után fáradtan dőltünk be az ágyainkba.

*Vikcy szemszöge*

Másnap korán kellett keljek, hogy időben beérhessek a munkába. Szerencsémre ez ma sikerült is, és a múltkori reggeli összefutásunk óta nem is láttam Briant, aminek őszintén szólva nagyon is örülök. Mérges, és dühös vagyok rá, de egész eddig eleresztette a füle mellett.
-Vicky, ideadnád légyszi az egyik hajlakkot, az enyém valahol elveszett...? - szólt oda nekem egyik munkatársam, Stacey. Igen, nem egyedül dolgozom a fodrásszalonban, de egész egyszerűen nem szeretek sokat foglalkoznia munkámmal kapcsolatos dolgokkal, ahogy a velem dolgozó emberekkel sem. Igaz, kedvesek velem... talán itt az alkalom, hogy én is elkezdjek feléjük nyitott lenni!
-Persze... - kerestem elő mosolyogva az egyik darabot. - Parancsolj!
-Nagyon köszi! - suttogta hálálkodva, majd körbefújta a spray-t a vendége haján. A munka végeztével összepakoltam a cuccaimat, és indulni készültem.
-Te nem jössz? - kérdeztem Staceyt, aki fáradtan megrázta a fejét.
-Bocsi, de még van egy vendégem... - pakolgatott az asztalán. - Talán majd máskor! - eresztett el egy félmosolyt, mire én kicsit lehangoltan elköszöntem, és kiléptem az ajtón. A hazamenetel előtt még betértem egy super market-be, hogy bevásároljak pár dolgot a vacsorára. Levettem egy kosarat, majd nézelődni kezdtem az áruk között. A megszokott gabonapelyhünket akartam levenni a polcról, de az volt a baj, hogy tulságosan is magasan volt ahhoz, hogy elérjem.
-A francba már... - morogtam. Odasétáltam egy közelben lévő ott dolgozó nőhöz, és zavartan elmagyaráztam neki a problémát, mire megfogott egy létrát, és magával vitte.
-Én sem értem, miért került ilyen magasra...! - lépdelt fel a fokokon. Felnyúlt a dobozért, majd gyorsan kapkodva a lábait hagyta el a létrát. Ez volt a probléma, ugyanis a nagy lendülettel meglökött engem. Az esés közben azomban mintha rá estem volna valamire, vagy inkább valakire?!
-Áuucs... - szólalt meg alattam egy fiú hang. Amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam az ,,esés-gátlómról", nehogy további sérüléseket okozzak neki. A lábamat egy kicsit megütöttem, de semmi komoly nem volt.
-Minden rendben? - jött oda hozzánk aggódóan az esésem okozója. Bólintottam egyet, majd hátranéztem, hogy a srác is így gondolja-e. Mikor észrevettem azonban, hogy ki áll mögöttem, mindenféle bocsánatkérő szöveg elszállt a gondolataimból, és csak ennyit tudtam kibökni:
-Brian? - a fiú felnézett rám, és az arcáról leolvashatóan ő is eléggé meglepődött a ,,találkozásunknak".
-Logikus... Végülis ki más esne rám egy békés vásárolgatás közben? - porolta le a nadrágját.
-Hmm, biztosan miattad veszélyeztettem volna a saját testi épségemet is! Tökfej... - fordultam meg. Szegény lány, aki segített nekem megbánó arckifejezéssel figyelte, hogy mi történik.
-Nagyon sajnálom! - nézett ránk szomorkásan.
-Semmi baj! - mosolyogtam rá. Óvatosan a kezembe nyomta a gabonapelyhet, megfogta a létrát, és visszatért az árcimkék felragasztásához.
-Na kössz a szívélyes üdvözlést, én léptem! - fordult sarkon Brian, mire szemforgatva elindultam a másik irányba.

*James szemszöge*

Másnap este volt a következő koncertünk, épp az egyik széken ücsörögtem.
Annyira várom már, hogy végre otthon lehessünk. Imádok zenélni, főleg a srácokkal, de Vicky is szörnyen hiányzik már... Azt tervezgetem, hogy a hazatérésünk napján meglepem valamilyen virággal.
-James! Jaaaaaaaames! - kiáltozott nekem egyre erőteljesebben Carlos, mire gyorsan megráztam a fejem.
-Igen? - hajtottam hátrább a fejem, mert drága jó barátom arca már teljesen kitakarta a látókörömet, a figyelmem felkeltése érdekében.
-2 perc és kezdünk! - bökte ki végre a mondanivalóját.
-Ja, oké, csak kicsit elgondolkodtam... - álltam fel a székemből.
-Azt észrevettem! - kacagott Carlitos, majd a kezembe nyomott egy mikrofont. Elindultam a többiek után a színpadra, és lecsüccsentünk egy-egy székre.
-Heló srácok! - köszöntötte a közönséget Kendall, mire mi is integetni kezdtünk. Kicsit még bevezette a koncertet, majd belekezdtünk a 24/seven-be. Hihetetlen jó érzés ennyi év után is, hogy ennyien szeretik azt amit csinálunk. Majdnem mindenkinek a keze az ég felé nyúlt, hogy mutathassák a refrénben a 24/seven megfelelőjét. A dal végén én szóltam pár szót.
-Jól érzitek magatokat? - a rusherek pár síkitással adták a tudtunkra, hogy a válasz egy egyértelmű igen. Én szeretem ezeket a kis akusztikus koncerteket is, mert attól függetlenül, hogy kevesebben vannak  a közönségben, meg, hogy mi sem táncolunk, csak éneklünk, a hangulat így-is úgy-is szuper.
A koncert után fáradtan tértünk vissza az öltözőbe.

*Barbi szemszöge*

-Van pite a hűtőben, kérsz? - kérdeztem Sophie-t, miközben a konyha felé sétáltam.
-Awhh, micsoda kérdés! Még jóhogy! - kuncogott. Kivettem a fincsi szeleteket, és kikészítettem az asztalra. Abban a pillanatban szólalt meg a telefonom, ígyhát kivettem a zsebemből, és felvettem.
-Szia Kincsem! - szólt bele kedves hangon Tom.
-Szia! - mosolyodtam el a ,,becenevemen".
-Lenne számodra egy kis meglepetésem, tudunk találkozni azon a helyen ahol újra összejöttünk? - kérdezte.
-Meglepetés? Miféle meglepetés? - arcomról a mosoly ímmár letörölhetetlen volt.
-Szerinted miért hívják meglepetésnek? - kacagott. - Nos, akkor ott leszel?
-Persze! Mikor? - támaszkodtam rá a konyhapultra.
-Hmm, minél hamarabb! - szólalt meg a hangjában egy cseppnyi sejtelmességgel. - Na, szia!
-Oké! Szia, puszi! - tettem le a telefont boldogan. - Hát Sophie, úgy látszik, hogy ma megkapod az én jussomat is! - mutattam a pitékre.
-Hogyhogy? - ült le egy székre.
-Tom meglepetést tartogat a számmomra! - emelkedtem el a pulttól mosolyogva. - Úgyhogy én most el is megyek készülődni, légy jó, és hagyj azért nekem is! - hagytam el gyorsan a szobát. Gyorsan összekészültem. és elindultam a partra, ahol újra összejöttünk Tommal. Mikor már nagyon közel voltam, apró mécseseket pillantottam meg, amik elvezettek arra a helyre, ahol szerelmem már várt rám egy szál rózsával a kezében.
-Uramatyám... ezt mind nekem csináltad? - szöktek örömkönnyek a szemembe.
-Igen! - mosolygott, majd felémnyújtotta a virágot.
-Köszönöm! - vettem át hálálkodva.
-Várj még egy kicsit... - huppant le a homokba. Én is lecsüccsentem melléje, és vártam, hogy ezeket a gyönyörű perceket mivel tudja még tetőzni.
-A vacsora tálalva kisasszony! - húzottt elő pár palacsintát egy dobozkából. - Sajnálom, hogy nem kifogásolhatatlan az étel, de tudja a szakács nem igen tud főzni, viszont magácskát nagyon szereti... - kuncogott.
-Hmm, szerintem a vacsi még várhat, nekem a szakács momentum jobban ízlene... - vigyorodtam el. Tom közelebb hajolt hozzám, pont mint anno, amikor összejöttünk. Pár miliméterre volt az arca, egymást követve vettük a levegőket, aztán a szája rátapadt az enyémre, majd elborultunk a homokban....

Blog rice:)

Sok gondolkodás után belementem, hogy jelentkezzek életem leges-legelső blogversenyére. A versenyt egy fantasztikus író rendezte, akinek mindegyik blogját szorgalmasan olvasom:) http://becky-and-the-btr.blogspot.hu ----> Itt indult a verseny:)

Mindenkinek sok szerencsét, aki még jelentkezett! ;D 

16. News

Huhh! Jó néhány hétig nem érkezett új rész, viszont valahogy csak sikerült összehoznom!:) Mivel oly sok ideig volt ,,szüneteltetve" a történet, ezért megpróbáltam ezt a részt minél jobbra megírni kárpótlásul. Időközben kaptam még pár emberkétől díjat, amit nagyon köszönök! Fantasztikus nyarat, sok strandolást, és jó olvasást kívánok! ;)

-Szerintem ünnepeljük meg ezt a győzelmet! - vetette fel az ötletet mosolyogva Dorine.
-Tetszik az ötlet! - vigyorogtam. - De mivel?
-Filmezzünk! - indult el befelé James.
-Oké! - vágtuk rá mindannyian, majd mi is utána mentünk. Odabent egymás hegyén-hátán zsúfolódtunk be a kanapéra és a fotelekre, de valahogyan csak elfértünk.
-Mit nézzünk? - fúrtam ki magam az ülésből. Végül az ,,Apafej"-nél maradtunk, igaz már mindannyian láttuk egy csomószor, viszont a poénokon még így is tudtunk nevetni.
-Ahh, ez jó volt! - állt fel a kanapéról James, majd megnyújtóztatta a film alatt elült végtagjait. A többiekkel együtt követtük a példáját, és mi is megtornáztattuk az elzsibbadt testrészeinket. - Húhh, de éhes lettem... Vicky, nem megyünk el valahová enni? - nézett ragyogó szemekkel barátnőjére.
-Gondolatolvasó lettél? - nyomott egy puszit Vicky az arcára. - Farkas éhes vagyok!
-Akkor induljunk! - ragadta meg a szöszke kezét. - Majd jövünk, heló! - köszöntek el, és egy perc múlva már az ajtón kívül voltak.
-Asszem, én megyek haza, sziasztok! - indult volna el Mendy az ajtó felé, így gyorsan elé futottam.
-Nem gond, ha hazaviszlek? - nyúltam a kulcsomért.
-Ha nem okoz neked gondot, akkor elfogadom az ajánlatot! - kuncogott, mire kiengedtem az ajtón. Kinyitottam neki az anyósülés ajtaját, majd bepattantam én is melléje.
-A főúton egyenesen, ott jobbra, majd megint jobbra, és végül balra! - vázolta fel az útvonalat.
-Értettem kapitány! - tettem a kezem a fejemhez katonásan. - Akkor teljes gőzzel előre! - kacagtam.
-Te bolond vagy! - vigyorgott rám.

*Vicky szemszöge*

Hamarosan oda is értünk egy jó kis pizzázóhoz. Bementünk az ajtón,és helyet foglaltunk az egyik box-ban.
-Heló! - jött oda hozzánk egy kedves mosollyal egy felszolgáló lány. Nagy gondolkodás után leadtuk neki a rendelésünket, majd hátradőltünk az üléseken.
-Ahh, már nagyon éhes vagyok! - babráltam a sótartóval.
-Nekem mondod? Egy egész teherautónyi kaját feltudnék most falni! - vette elő a telefonját a zsebéből James. Szerencsére nem kellett sokat várni, és már hozták is a pizzáinkat.
-Mióta várok erre a pillanatra... - haraptam bele jóízűen a sonkás-sajtos falatokba.
-Ez olyan megható... - nézte szerelmem a szemét törölgetve a pizzáját, majd felkacagott. A telefonját, ami az asztalon díszelgett újra a kezébe vette, és lefényképezte a tányérja tartalmát.

-Ha túl sokáig szarakodsz, megeszem a tiédet is! - nevettem fel, mire gyorsan beleharapott a finomságba.

*Dorine szemszöge*

-Hát, akkor menjünk mi is! - intettem a lányoknak.
-Okéééé! - szedte össze Sophie a cuccait.
-Majd én is megyek, de előtte elmegyek egy kicsit sétálni Tommal! - szólalt meg Barbi, majd az említett fiú mosolyogva átkarolta őt, én pedig bólintottam.
-Sziaaa! - nyomott egy csókot Logan szájára Sophie, majd utánam sietett. - Mehetünk, sziasztok! - köszöntünk el a többiektől, majd kiléptünk az utcára.
-Hahh, ez a győzelem jól esett! - nevettem fel, mire barátnőm helyeslően bólogatni kezdett.
-Gondolhattuk, hogy mi nyerünk! - kacsintott egyet. Vigyorogva nézelődtem az utcán, amikor egy fogászat ablakára egy papírt láttam kitapasztva. Futólépésben közelítettem a rendelőhöz, hogy elolvashassam.
-,,Üresedés miatt asszisztenst keresek!" - olvastam fel hangosan a hirdetést, és örömömben a szám elé kapva ugrándozi kezdtem.
-Mi ez az ugrabugrálás? Békatanoncot keresnek a hirdetésben? - jött oda hozzám kuncogva Sophie. Válaszul csak a papírra mutattam. Mikor elolvasta a hirdetést, mosolyra húzódott a szája.
-Hívd fel, hívd fel, hívd fel! - sürgetett, mire előkaptam a telefonom. Bepötyögtem a számokat, és a telefon kicsöngött.
-Greg Nelson, tessék?- hallottam egy mély férfihangot a vonalból.
-Jónapot! Dorine Clark vagyok, és az asszisztens-i munkára jelentkeznék! - szóltam bele a telefonba.
-Áhh, remek! Holnap fél 9 fele nem lesz páciensem, akkor be tudna jönni a rendelőbe? Nem kellenek hosszú önéletrajzok, elég nekem, ha maga eljön, és elmeséli a munkában való tapasztalatait! - a mondanivalójának nagyon megörültem, és egy boldog mosollyal az arcomon válaszoltam.
-Persze! Akkor holnap fél kilencre jövök! Viszlát! - ő is elköszönt, majd letettem a telefont.
-Na? Mit mondott? - érdeklődött Sophie.
-Holnap el kell jönnöm ide, és akkor kiderül, hogy felvesz-e?! - tettem el a telóm.
-Ez szuper! - indult el barátnőm az úton, mire én is a nyomába siettem.

*Barbi szemszöge*

-Na, hova menjünk? - kérdeztem meg szerelmemet, amikor kiléptünk az ajtón.
-Nem tudom, sétálgassunk a városban! - ragadta meg Tom a kezemet. - Ma úgysem kocsival jöttem, így kénytelen leszek sétálni! - hajtotta le a fejét.
-Jajj, bele ne halj! - böktem meg az oldalát a könyökömmel nevetve.
-Mondja ezt Lustaország királynője! - kuncogott.
-Nem iiiiis! - öltöttem ki rá a nyelvem.
-Áhh, dehogy! - vigyorgott, majd eltüntette a nyelvemet egy édes csókkal.
-De szép! - néztem gyönyörködve az út melletti virágokat.
-Tessék! - tépett le egyet, majd a kezembe adta mosolyogva. - Virágot a virágnak!
-Ezt nem szabad leszedni te butus! - kuncogtam, miközben a virágot szemléltem. - De azért köszönöm! - nyomtam egy cuppanóst az arcára.
-Na és? Szabályok megszegése nélkül nem lenne izgalmas az élet! - kacsintott rám, mire egyetértően bólogatni kezdtem.
-Vigyázat, egy igazi rosszfiúval állunk szemben! - mutattam rá kuncogva.
-Hééj! - kapta el a derekamat, majd megpörgetett a levegőben, és megcsókolt.
-Na, gyere! - ragadtam meg a kezét, a másikban pedig a virágot szorongattam.

*Kendall szemszöge*

-Meg is érkeztünk! - nyomtam meg a féket, majd behúztam a kéziféket és kihúztam a kulcsot.
-Hát, köszönöm ezt a vicces délutánt! - mosolygott, majd menni készült.
-Holnap találkozunk? - hajoltam át az ülésre, mert ő már kiszállt az autóból.
-Lehet róla szó! Majd hívlak! - söpört ki egy szőke hajtincset az arcából.
-Remek, szia! - köszöntem el, majd behúztam utána az ajtót. Végignéztem ahogy elsétál a házig, kinyitja a zárat, és integet az ajtóból, majd mosolyogva elhajtottam az autóval.
-Megjöttem! - kiáltottam az ajtóból, mikor hazaértem.
-Oké! - hallottam meg Carlos hangját, feltehetően evés közben.
-Mit faltok? - mentem be hozzájuk a konyhába. Nem volt szükség arra, hogy válaszoljanak, hisz megállapíthattam, hogy a fagyitartalékunkat majszolják.
-Logan, Carlos el a kanalakkal! - kiáltottam rájuk nevetve.
-De miért? Muszáj volt felbontsuk, mivel az összes kaja a lányok csínyeinek áldozata lett! - mutatott a hűtő felé Logan.
-Jó, de... - elővettem egy kanalat a fiókból és egy kis tálat, szép lassan leültem hozzájuk, majd egy hirtelen mozdulattal belevágtam az evőeszközt a dobozba, és kiszedtem egy darabot, amit rögtön a tányéromra dobtam. - engem ne hagyjatok ki belőle! - fejeztem be a mondatot, mikor befaltam a fagyidarabot a kanalamról. A fiúk egyszerre felnevettek, majd visszatértünk a finomságokhoz. Hamarosan James is hazaért, és boldogan majszolta be a neki maradt pici részt az édességből.

*Dorine szemszöge*

Hazabattyogtunk, majd nem sokkal később a ,,két jómadár" is megérkezett. Néztünk egy filmet, majd mivel mindenki fáradt volt már bedobtuk a szunyát.
Reggel az ébresztőórám csörgésére ébredtem, amit gondosan beállítottam este, nehogy elkéssek az állásinterjúról. Álmosan megdörzsöltem a szemeimet, majd egy-két ásítás közepette a fürdőszobába vettem az irányt. Megmostam az arcom, ami egy kicsit segített abban, hogy ne legyek teljesen ,,hulla". Visszamentem a szobámba, és felvettem a székre kikészített ruhámat, majd feldobtam egy laza sminket. Lekecmeregtem a konyhába, főztem magamnak kávét, majd egy kis emlékeztető üzenetet otthagyva, hogy hova is mentem, elindultam a fogászathoz.

Még volt fél órám a találkozóig, ezért bementem egy pékségbe és vettem magamnak kakaóscsigát. Fél 9 előtt egy picivel bementem a fogorvosi rendelőbe, és helyet foglaltam a várakozóknak elhelyezett székeken. Pár perc múlva egy férfi kikuttantott az ajtaján, majd mikor észrevett beszédre nyitotta a száját.
-Jónapot! Dorine öhm.... - vakargatta a fejét.
-Clark! - fejeztem be mosolyogva a megkezdett mondatát.
-Ó, igen, köszönöm! - viszonozta a kedvességemet, majd kézfogásra nyújtotta a kezét. - Greg Nelson! Jöjjön be! - utánasétáltam, majd mindketten leültünk egy-egy székre.
-Nos, ez az én kis ,,birodalmam"! - mutatott végig kuncogva a rendelőn. - De kezdjük inkább az állásinterjút! Szerintem tegeződhetnénk! - mosolygott.
-Rendben! - raktam keresztbe a lábaimat, miközben bólintottam egyet.
-Tehát...hány éves is vagy? - kulcsolta össze ölében a kezeit.
-21!
-Volt már valamilyen tapasztalatod a fogászat világában? Nembaj, ha nem, nekem úgy is asszisztens kell, aki igazából az adatokat, meg az ilyesmiket kézben tudja tartani! - nézett rám mosolyogva.
-Hát, fogászatnál még tényleg nem dolgoztam, viszont az egyik nyáron egy kisebb vállalkozásnál voltam asszisztens, ahol a megrendelők adatait kellett kezeljem. Persze, ez csak egy diákmunka volt. - tördeltem az ujjaimat.
-Akkor jártas vagy az asszisztensi pályán... ez remek kezdet! - vigyorgott. Erre bizonytalanul elmosolyodtam, de rettentő ideges voltam, hogy sikerül-e majd felvetetnem magam. - Hmm, mi kell még... - gondolkozott el. - Nos, tudnod kell, hogy én nem nagyon vagyok elnéző a késő emberekkel... Mit gondolsz magadról, pontos ember vagy?
-Igen, általában elsők között érkezek a találkozókra is. Rám e téren teljességgel lehet számítani! - végre leálltam az ujjaim birizgálásval, hisz az állásinterjú elég jól alakult.
-Ennek örülök! - arca nyugodt volt, amivel én jóra következtettem - Nos az alapján amit elmondtál... - hanjga elkomolyodott, én pedig feszültem figyeltem a mondat befejezésére. - egynelőre próbaidőre, de FEL VAGY VÉVE! - ugrott fel örömteljesen a székről.
-Ez komoly? Nagyon, nagyon szépen köszönöm! - vigyorodtam el. Óriási megkönnyebbülés öntötte el a lelkem.
-Teljesen! Holnap kezdhetsz is! - ütötte össze a tenyerét. - Reggel 8-ra gyere ide, rendben?
-Természetesen! - mosolyogtam még mindig. - Mégegyszer köszönöm, viszlát! - köszöntem el, majd kiléptem a rendelőből.

*Sophie szemszöge*

Ma szerencsére hanyagolhattuk a korán kelést, mert csak délutánra voltunk beírva Barbival. Lebattyogtam a konyhába, és észrevettem egy kis lapocskát a pulton.: ,,Jó reggelt hétalvók! Elmentem az állásinterjúra, majd jövök! Puszi!" Pár perc múlva a többiek is levánszorogtak a lépcsőn, és nekiálltunk reggelizni.
-Vicky, neked nem kéne már dolgoznod? - öntöttem tejet a müzlimre.
-Nem, ma szerencsére csak 11-re kell beérnem! - kevergette nyugodtan a táljában lévő gabonapelyhet. Mindannyian befaltuk a reggeleinket, és bepattantunk a TV elé.
-Jujj, már fél 11 van, elmegyek készülni! - állt fel hirtelen mellőlünk Vicky, majd eltűnt a szobájában.
-Főzök kávét! Te is kérsz? - fordult felém Barbi.
-Igen, légyszi! - mosolyogtam kedvesen, mire egy bólintással elhagyta a nappalit. Pár perc múlva vissza is tért két csészével a kezében.
-Tessék! - nyújtotta oda nekem az egyiket.
-Köszi! - szürcsöltem bele a reggeli frissítőmbe.
-Na, sziasztok, én mentem! - hallottuk Vicky hangját, amint az ajtó felé siet. - Majd ebédszünetben találkozunk! - vágta be az ajtót.

*Vicky szemszöge*

-A fenébe is, nem késhetek el! - motyogtam magamban, miközben próbáltam utat törni az emberek között. Amikor már majdnem ott voltam, a fodrásszalon előtt felbotlottam valamibe.
-Mi a...? - néztem körül, miközben az eséstől a földön ücsörögtem.
-Ó, bocsi, épp most akartam bevinni azt a dobozt! - válaszolt egy barna hajú srác, majd a kezét segítségre nyújtotta.
-Nem kell, kössz! - vetettem oda mogorván, majd feltápázkodtam a földről. - Egyébként miért is hevernek dobozok a földön?
-Szállítmányokat viszünk mindenféle helyekre, és ide is van pár dolog amit ki kellett szállítanunk! Leraktam a földre addig ezeket, mert a fodrásszalonba szállított doboz túl bent van, és ahhoz, hogy elérjem, kikellett pakolnom párat! - magyarázta el az előző esésem okát.
-Hát, leközelebb légyszi kicsit máshova pakold! - mordultam rá, majd besiettem a szalonba. - Remek, pont elkéstem, hála a dobozoknak... - motyogtam, és vártam, hogy Kate ezúttal vajon hogyan szid le.
-Vicky! Ezerszer megmondtam, hogy ide pontosan kell beérni! - támolygott ki a kis ,,raktárunkból".
-Igen, tudom, csak útközben megbotlottam egy dobozban, amit az a srác pakolgat! - mutattam kifele, mire főnököm az ajtóhoz lépett, kinyitotta, majd szívélyesen üdvözölte késésem okozóját.
-Brian! Már nagyon vártalak! Csináltam helyet a szállítmánynak! - invitálta beljebb a cipekedő fiút.
-Heló, Brian Hofer vagyok, bár már találkoztunk... - szabadította ki az egyik kezét a srác a doboz alól, majd kézfogásra nyújtotta a kezét.
-Victoria Witchburn! - nyújtottam oda végül én is a kezem, miután észrevettem Kate szúrós pillantásait.
-Erre! - irányította a főnököm Brian-t a raktárunk felé. Szerencsémre a srác hamar eltűnt, és nyugodtan nekiláthattam a munkámnak.

*Logan szemszöge*

Reggel korán keltünk a srácokkal, hisz 9-re bekellett mennünk a stúdióba. A próbák jól teltek, ma mindenki nagyon jól teljesített.
-Rendben srácok, szünet! - szólt bele Jerome a mikrofonba, mi pedig kibattyogtunk a folyosóra, és vettünk egy-egy üdítőt az autómatából.
-Ahh, de jól esik ez most! - mutatott Kendall elégedetten az üvegjére egy kortyolás után.
-Fiúk, ha kicsit kiszuszogtátok magatokat, akkor gyertek be, valamit mondani szeretnék! - szólt ki producerünk az ajtón.
-Rendben! - válaszolt James. Pár perc múlva, mikor már eléggé kipihentük magunkat visszamentünk Jerome-hoz.
-Itt vagyunk! Mit akartál mondani? - tette fel a kérdést Carlos.
-Nos, nemtudom említettem-e már, de ugyebár nemsokára kezdődik a turnétok, és előtte lenne pár megbeszélés, interjú, kisebb fellépések! - kezdte el a mondanivalóját.
-Oké! - vágtuk rá egyszerre boldogan. - Mikor?
-Holnap indul a gépetek. - kulcsolta össze a kezeit Jerome az asztalon.
-A gépünk? Nem itt lesz Los Angelesben? - döbbent le Kendall.
-Nem! De nyugodjatok meg,egy maximum két hét lesz az egész! - állt fel a székéről producerünk.
-De akkor hova megyünk? - vetettem fel a bizonyára mindannyiónkban motoszkáló kérdést.
-Több állomásotok is lesz, egyenlőre én annyit tudok, hogy New York-ba biztosan! - mosolygott Jerome.
-New York? Az király! - vigyorgott már Carlos is.
-Na, remek! Akkor vissza próbálni! - tessékelt vissza minket a helyünkre. - Kezdjétek mondjuk a 24/seven-el! - szólalt meg, mi pedig már bele is kezdtünk a dalba.

*Sophie szemszöge*

A délellőtt hamar eltelt, így pikk-pakk összekaptuk magunkat Barbival, mert úgy volt, hogy csapatosan ebédelünk. Útközben csatlakozott hozzánk Tom is. Mára már teljesen a kis ,,bandánk" tagja lett.
-Hova megyünk? - kérdezte Barbi, miközben megragadta barátja kezét.
-A srácok stúdiójuk elé, mindjárt végeznek! - nyomtam meg a jelzőgombot a zebránál. Pár perc múlva oda is értünk, a fiúk pedig épp akkor jöttek ki a stúdióból.
-Helóóóó! - köszöntött egy édes csókkal Logan. - Mehetünk? - fonta össze ujjait az enyémekkel, mire bólintottam. A másik két lány már ott üldölgélt a gyorsétteremben. Összetoltunk pár asztalt, hogy mind a 9-en elférhessünk.
-Van egy hírem! - szólalt meg boldogan Dorine.
-Nekünk is! - nézett szét Carlos. - De kezd te!
-Oké! Na, emlékeztek, hogy ma reggel mentem el az állásinterjúra?!... - kezdte a mondanivalóját. - A fickó azt mondta, hogy ugyan még próbaidőre, de FEL VAGYOK VÉVE! - az utolsó szót hangosabban mondta, amire páran oda is figyeltek, de ez minket nem izgatott, hisz rettentően örültünk Dorine sikerének.
-Gratula! - ölelte meg Barbi mosolyogva.
-Köszi! - ragyogtak a szemei a lánynak. - De most ti jöttök! - nézett rá a fiúkra.
-Nos, tudjátok, nemsokára kezdődik a turnénk... - tette fel a kezeit az asztalra Kendall. - és egy vagy maximum két hétre el kell utaznunk, különböző megbeszélésekre, interjúkra, meg kisebb fellépésekre.
-Óó... - konyult le Vicky szája. - Mikor indultok?
-Holnap valamikor... - szólalt meg Logan is.
-Ilyen hamar? Azt hittem csak pár nap múlva indultok, de mindegy... - döbbentem meg. - Mindenesetre biztosan unalmasabb lesz az élet, amíg nem lesztek. - eresztettem el egy halk nevetést.
-Az biztos! - vigyorgott Logan is. A nagy hírek után alaposan megebédeltünk, de sajnos mindenkinek mennie kellett a dolgára. Tom vissza dolgozni, ahogy mi lányok is Dorine-t kivéve, a srácok pedig hazamentek összepakolni a cuccaikat az útra.

*Carlos szemszöge*

Nem sokkal később haza is értünk, hogy elkezdjünk bepakolni.
-Hé emberek, hol van a bőröndöm? - kiáltott ki James a szobájából.
-A szekrényed tetején! - ordított Kendall a ház másik részéből.
-De nincs ott! - jött a válasz. - Ja, de mégis!
-Mondtam! - sóhajtott egy nagyott Kendall. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, így hát felvettem. Kijelezte, hogy Jerome az.
-Heló! - köszöntöttem.
-Szia Carlos! Figyu, csak rátokcsörögtem, hogy holnap korán kell kellnetek, mert a gépetek 7:35-kor indul. -Oké, szólok a srácoknak! - vetettem le magam a kanapéra.
-Remek, szia! El ne késsetek! - figyelmeztetett, majd letette a telefont.
-Ki hívott? - oldalazott ki a szobájából Logan.
-Jerome, és azt üzeni, hogy holnap 7:35-kor indul a gépünk! - álltam fel egy sóhajtással.
-Úúú, akkor igyekeznünk kell, mert ahogy magunkat ismerem nem megy könnyen az összepakolás...! - sietett vissza a szobájába. Igaza van, nekünk mindig elvonja valami hülyeség a figyelmünket. Szerencsére ezúttal hamar sikerült befejeznünk, ezért le is ültünk a TV elé pihenésképpen. Fél 7-kor, amikor már Sophie-ék is végeztek, mind a 4 lány átjött elbúcsúzni. No, meg persze Barbi hozta magával Tom-ot is, aki mára már teljesen a csipet-csapatunk tagja lett.
-Helóó! - köszöntek mosolyogva. - Jöttünk elbúcsúzni, mert még nem biztos, hogy reggel ki tudunk menni veletek a repülőtérre! - foglalt helyet a kanapén Dorine.
-Sikerült összepakolni? - kérdezte Vicky.
-Igen, méghozzá rekord idő alatt! - húzta ki magát büszkén James.
-Na, hadd lássuk! - vigyorgott a szöszke. Erre mi teljesen egyszerre az ajtó melletti bőröndökre mutattunk. - Ó, teljesen megvagyok lepve! - kuncogott.
-Bakker! - kiáltott fel Kendall.
-Mi az? - néztem rá kérdőn.
-Mendy! Ma randink lenne! Föl kell hívnom! - tűnt el iszonyat gyorsan a szobájában.

*Kendall szemszöge*

Azonnal a telefonom után kaptam, és tárcsáztam Mendy számát, amilyen gyorsan csak tudtam.
-Háló? - szólt bele kedvesen.
-Szia Mendy, én vagyok, Kendall! - köszöntem gyorsan.
-Szia Kendall, mizujs? - jött a kérdés a vonal másik oldaláról.
-Figyelj, tudom, hogy ma találkoztunk volna, de a producerünk ma közölte velünk, hogy holnap elutazunk, és ebben a nagy rohanásban teljesen elfeledkeztem róla... Viszont ha hazajöttem feltétlenül találkoznunk kell! - magyaráztam el neki a helyzetet.
-Jó, semmi baj, megértelek. Akkor, majd beszélünk...! Szia! - tette le a telefont. Örülök, hogy nem haragszik, mert nagyon kedvelem őt.

15. The prank day

Húúha... nagyon szépen köszönöm az eddigi oldalmegjelenítéseket, és a feliratkozókat, valamint az eddigi visszajelzéseteket! ;) A résszel kicsit elmaradtam mert mostanság egyre kevesebb időm van... :/ Na, de mindegy is, itt van az új rész, mindenkinek jó olvasást! :))
u.i.: LIKE--------> https://www.facebook.com/pages/Im-not-a-fan-Im-a-Rusher/594042323959182 köszi! ;)

*Kendall szemszöge*

-Nem eszünk valamit? Kissé megéheztem... - simogattam meg a hasamat.
-De, már én is éhes vagyok! - sietett ki a konyhába Carlos, mire mind a nyomába eredtünk. - Na nézzük, mik vannak itt... - nyitotta ki a hűtőt, majd szemével keresgélni kezdett. Kezével benyúlt valamiért, majd finnyás arccal elrántotta onnan. - Ez meg mi? - mutatott ujjával még mindig undorodott arckifejezéssel a hűtőbe.
-Mi, mi? - lépdeltem oda hozzá unottan, majd az ujja irányába néztem. Nem láttam ott semmit, ezért a kezemmel arrébb pakoltam a sajtot. - Fúúúúj! - fakadtam ki mire észrevettem egy szőrcsomót. A másik két srác is odaözönlött hozzánk, hogy megnézzék min akadtunk ki ennyire.
-Ez... ez meg kié? - nézett ledöbbent arckifejezéssel a ,,hideg szekrény"-be Logan. Válaszul csak  hasonlóan meglepődött arccal megrántottam a vállamat.-De több is van! - emelt ki egy újabb adag szőrt a kezével James, majd ugyan olyan gyorsasággal ledobta a földre.
-Na jó, melyikőtök szórakozik ilyennel? - tettem fel a kérdést, mire mindenki a többiek arckifejezését figyelte némán.
-Ezek szerint nem tőlünk származik... - gondolkodott el James.
-De akkor kitől? - emelte ki a tejes dobozt a hűtőből Carlitos, majd beleivott.
-Várjatok! - kiáltott fel Logan, majd kirántotta a tejes dobozt Carlos kezéből.
-Héé, jutott volna neked is, ne legyél már ilyen önző! - törölgette meg egy szalvétával a leöntött nyakát és pólóját.
-Ahhj nem kell nekem a tej! - forgatta meg a szemeit Logie. - Ezt nézzétek! - mutatott a doboz hátulján egy cetlire.
-,,A bűzbomba zoknitokra sikeresen rátaláltunk! Ui: Jó étvágyat, puszi" - olvastuk kórusban.
-Ez...ez...ez zseniális! - nevetett fel Carlitos egy kis hatásszünet után.
-De ami fontosabb: háborút kíván! - beszélt James filmbe illő gonosz tudós hangon, amin mind felkacagtunk.
-Ötleteket kérek! - huppantam le a fotelba egy tollal és egy notesszal a kezemben. Egy fél órás tanácskozás után ez állt az előttem lévő papírkán:
-Újabb büdös zoknik
-Lufibombák
-Sárbombák
-Vizipisztolyok
-Ragasztó
-WC papír
-Huhh, akkor készítsünk össze pár visszavágó ,,bombát"! - kacsintottam a többiekre, mire mind lelkesen készülődni kezdtek. Odabattyogtam a nappaliban lévő szekrényhez, majd kinyitottam az ajtaját. Kiszedtem belőle egy nagy dobozt, és felvittem az emeletre.
-Ide jöhetnek a lufik! - kiáltott Carlitos a fürdőszobából, mire kiválogattam párat és befutottam hozzá. Megragadtam egy lufit és a száját óvatosan a csapra húztam, ő pedig megengedte a vizet. Hamar készlettünk a kis vizibombáinkkal, amiket egy lavorba helyeztünk és sunyi mosollyal az arcunkon a lányokhoz készülődtünk.




*Vicky szemszöge*

Otthon elégedetten dőltünk le mindannyian a kanapéra. Izgatottan vártuk, hogy mikor toppanak be az ajtón finnyás arccal a srácok. Kicsivel később csöngettek az ajtón. Felpattantam a kanapéról, elforgattam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mikor még csak résnyire volt kinyitva az ajtó, már akkor láttam, hogy ők vannak itt. Megfeszítve minden erőmet próbáltam visszafolytani a nevetést.
-Heló! - köszöntek kórusban, de mielőtt válaszolhattam volna pár vizibomba csattant a pólómra. Kérdőn néztem rájuk, mire kacagva az ajtóhoz léptek és elsuhantak mellettem. James kuncogva egy puszit nyomott a homlokomra, én pedig bevágva a műdurcát utánuk mentem.
-A srácoknál vizi bomba van készüljetek fel! - kürtöltem szét a házban. A szobák felől hangos csobbanások és síkítozások hallatszottak, majd a három lány csurom vizesen futott ki a nappaliba.
-Elfogyott, tűnéééés! - kiáltotta kacagva Carlitos, majd iszonyatos gyorsasággal elhagyták a házat.
-Mivel vágunk vissza? - csavargatta ki a vizet Dorine a pólójából. - Mert úgy látom ezzel elindították a ,,csíny napot" ! - elengedte a pólóját és kérdőn nézett ránk.
-El ám! - bólogatott Sophie helyeslően.
-Na gyorsan rakjunk össze egy jó kis tervet, hogy hamar helyretegyük őket! - kacsintottam rájuk.
-Rendben, de miket? - huppant le a fotelba Barbi. Erre szó nélkül a strandcuccokhoz mentem, kivettem belőle 4 darab vizipisztolyt és visszasiettem a  többiekhez.
-Óóó, jó ötlet! - vett ki a kezemből egyet vigyorogva Dorine. - Gyorsan töltsük föl őket!
A fürdőszobába futottunk, megendgedtük a csapot és megtöltöttük a ,,fegyvereinket" vízzel. Elindultunk a srácokhoz ördögi mosollyal az arcunkon. Becsöngettünk, de nem nyitottak ajtót.
-Hogyan tovább? - nézett ránk kérdőn Dorine.
-Ott vannak! - mutatott kacagva Barbi a park felé. Odafutottunk hozzájuk és már messziről láttuk, hogy ők is felkészültek már...

-Egy pillanat... - torpant meg Dorine. - Hol van Carlos?
-Vizicsataaaaa! - hallottunk egy hangos kiálltást magunk mögül, majd megpillantottuk a ,,hiányzó láncszemet" felfegyverkezve felénk futva. Ösztönösen James felé kezdtem rohanni és letámadtam jó pár fröccsenő vízfolttal. A ,,csatánk" eszméletlen vicces volt. Már mindenki csucsogott a vízben az emberek pedig teljesen őrültnek néztek minket. Néha ,,véletlen" el is találtunk pár ártatlan szemlélőt.

*Barbi szemszöge*

-Megjött az erősítés srácok! - rohant valaki iszonyatos gyorsasággal felém, majd másodpercek alatt újabb vízfolt virított az arcomon.
-Ki a...? - töröltem meg a pólómmal a szemem, hogy láthassam ki volt az. - Tooooooom! - vigyorogtam rá. Közel húztam magamhoz, már majdnem összeért a szánk amikor hirtelen kirontottam az öleléséből és arcon spricceltem.
-Így kell ezt! - fújtam meg a vizipisztoly tetejét, ahogy a filmekben szokták a puskákkal.
Több mint egy órát kint voltunk a parkban és lövöldöztük egymást. Ha kifogyott, akkor újratöltöttük az ivókútnál. Nem kevésszer néztek minket hülyének.
-Tűzszünet! - kiáltott fel Carlitos. - Ebéd közbe vegyük át a szabályokat! - indult el az utca felé és mi is mind utána igyekeztünk. Bementünk egy gyorskajáldába, ahol majdnem minden szem ránkszegeződött a kezünkben lévő vizipisztolyok és a srácok arcán lévő festékcsíkok miatt.
-Tehát! - harapott bele James az előtte lévő húsba, majd egy két rágás után újra megszólalt. - Ebéd után a csata folytatódik egészen addig, míg meg nem lesz a győztes csapat!
-Jó, de nehezítésként a vizipisztoly használata már tilos! - nyamnyogott Logan.
-Tőlünk! - feleltem vigyorogva.
-De ti öten vagytok! - törölgette meg a száját Dorine.
-Chh, így is lealázzuk őket! - kacagott Sophie mire összepacsiztam vele. Gyorsan megette mindenki a maga kajáját és szétválva hazaigyekeztünk. Lehuppantunk a kanapéra, hogy a világra hozzunk egy ördögi tervet...

*Kendall szemszöge*

-Na, akkor nézzük mi van még a listán! - ültem le a többiekhez a nappaliba. - Kihúzom azokat, amik már voltak...
-Újabb büdös zoknik
-Lufibombák
-Sárbombák
-Vizipisztolyok
-Ragasztó
-WC papír
Feolvastam a még lehetséges ötleteket, majd kérdőn néztem rájuk.
-Na? - dobtam le a noteszt az asztalra.
-Nem is tudom, oly sok a választék... - vakargatta meg az állát Carlitos.
-Legyen több egyszerre! - kiáltott fel James.
-Hallgatlak! - vigyorogtam.
-A WC papír jó ötlet, de magában nem elég jó... - fejtette ki gondolatmenetét. - Mondjuk hozzácsaphatnánk, pár bűzös zoknit!
-Gyertek, csináljuk meg! - kacsintott ránk Logan, majd felpattant a kanapéról. Utánafutottunk és szennyeskosárból kihalásztunk pár zoknit, és az ágyak alatt találtakat is hozzájuk dobtuk.
-Ezek nem elég büdösek! - szagolt bele az egyik darabba Tom.
-Megoldjuk! - nevettem fel, majd a kertbe vittem a ruhadarabokat. Belenyomtam egy kis sárba, majd a kész bűzbombákat a fiúkhoz vittem.
-Oké, akkor már összeraktuk a sarat és a zoknikat! - húzta ki a listában Logan az említetteket. - WC papír!
James a WC-be rohant, kivett pár tekercset, majd visszatért hozzánk.
-Mehetünk! - szólalt meg kuncogva Carlitos, mi pedig elraktuk a kész ,,műveinket" egy táskába, majd a nyomába eredtünk. Mikor odaértünk a lányokhoz nem akartunk, hogy észrevegyenek minket ezért halkan az ablakokhoz osontunk.
-Ez nyitva van! - mutatott suttogva Tom egy félig nyitott ablakra. Halkan odafutottunk, és kicsit jobban kinyitottuk.
-Adj egy zoknit! - tartotta felém a markát Logan. Belenyomtam egy bűzbombát a kezébe, ő pedig óvatosan berakta az ablakba.
-Ez itt túl feltűnő! - szólt ránk suttogva James. - Rakd beljebb! - benyúlt az ablakon és egy üres vázába beledobta a zoknit.
-Itt jó lesz! - jelentette ki Tom, majd újabb ablakok keresésére indultunk. Párat elrejtettünk még, majd mint aki nem csinált semmit becsöngettünk.

*Sophie szemszöge*

Épp a lányokkal dolgoztunk a benti ,,csapdákon", amikor csöngettek az ajtón. Intettem Dorine-nak, hogy készüljön föl, majd óvatosan az ajtóhoz siettem.
-Heló, gyertek be! - vigyorogtam rájuk, majd gyorsan arrébb szaladtam. Dorine egyszercsak előtűnt az ajtó mögül és egy felmosóvödörnyi lisztet a srácok arcába öntött. Látniuk kellett volna a meglepődött arcukat...
-Na jó, erre tényleg nem számítottunk! -  kacagott Carlos, miközben kisöpört a szeméből pár liszt szemet.
-Ha most megbocsájtotok, ezt lemosnám! - mutatta körbe az arcát James, mire nevetve útjára indítottuk. Nyomában pedig az egész fiú csapat a fürdőszobához vette az irányt.

*James szemszöge*

-Oké, tudjátok mi a dolgunk! - vettem elő egy WC papír gurigát a táskából és szépen elkezdtem legurítani a tekercsről. Egy ponton eltéptem, majd halkan kiosontam a folyosóra és amit csak tudtam körbetekertem vele. A srácok követték a példámat és egy kis idő múlva szinte már minden tele volt a szép díszítésünkkel.
-Héé, nem felejtettünk el valamit? - mutatott Tom a liszttel borított arcára.
-Ja! Persze, persze... - szólalt meg Carlos, majd mint megmostuk az arcunkat és visszamentünk a lányokhoz.
-Jó sokáig tartott! - nézegette Vicky a telefonját. - Nem kértek egy kis innit? - Az asztalon egy tálca volt, 5 pohárkával.
-Hmmm.... - húztam össze a szemöldököm. - Előszőr igyatok belőle ti!
-Ahhjj, nyuszik! - válaszolták kórusban, majd ittak egy-egy kortyot az italokból. - Látjátok? - köhécselt Dorine. - Teljesen iható, csak félrenyeltem!
-Hát, jó... - dobtuk be a törölközőt majd a poharakért nyúltunk. Finom turmix íze volt, így mindannyian jó nagyokat kortyolgattunk belőlük. Egy idő után letettük a poharat és vigyorogva néztünk egymásra a finomság miatt. Aztán szinte uyganakkor, mind köhögni kezdtünk, mert valami nagyon erős marta a torkunkat.
-Mi volt ebbe? - lehelte ki ezt a három szót a száján Kendall.
-Miért? Finom gyümölcsös! - mosolygott sunyin Dorine.
-Igen! Ízesítésként pedig beleöntöttünk egy kis chilit, meg mentát! Érződik? - nézett ránk természetesen Sophie, majd mind a négyen hangos nevetésben törtek ki. Mi köhécselve elhagytuk a házukat, ők pedig még mindig fetrengtek a röhögéstől. Hmm, remélem hamar rátalálnak a kis ,,ajándékainkra"...

*Barbi szemszöge*

-Huhh, ez a turmix nagyon jó ötlet volt... - törölgettem a nevetéstől kifolyt könnnyeimet.
-Na, kiviszem a tálcát! - pattant fel Sophie mellőlünk. - Fúúj, még mindig érződik a reggeli bűzbombájuk! - kiáltott ki a konyhából.
-Pedig kinyitottam az ablakot! - rohant ki hozzá Vicky. Mi is kiszaladtunk hozzájuk.
-De ez most már, nem a hűtőből jön... - szippantottam bele a levegőbe.
-Fúúj, asszem megvan az egyik bűnös! - csípte össze az ujjaival Sophie az orrát, majd az egyik vázából előhúzott egy saras, undorító szagú zoknit.
-Keressük meg gyorsan az összeset, mielőtt az egész házban ilyen szag lesz! - adta ki a parancsot Vikcy, mire mind az okostojások bűzbombái keresésére indultunk. Felmentem az emeletre, és eléggé furcsa látvány fogadott. Az egész fenti rész tele volt WC papírozva.
-Lányok! Ezt látnotok kell! - kiabáltam le a többieknek, akik pár másodperc múlva már trappoltak is fel a lépcsőn hozzám.
-Ez... - akadt el a szava Dorine-nak. - Nem mondom, jó munkát végeztek! - tépkedte le nevetve a WC papírokat a falról. Egy negyed óra múlva sikerült leszedni az összes papírt és összeszedni az eldugott bűz-zoknikat.

*Kendall szemszöge*

Mikor hazaértünk bementem a szobámba, és szétterültem az ágyon. Eszembe jutott Mendy, így valahogy meggyőztem magam arról, hogy felhívjam.
-Háló? - szólt bele a telefonba.
-Szia Mendy, Kendall vagyok! - köszöntöttem vidáman.
-Kendall! Mi újság? - a hangja neki is vidámmmá változott.
-Csak gondoltam megkérdezem, hogy át tudnál-e jönni hozzánk?! - vetettem fel az ötletemet.
-Perszeee! - lediktáltam neki a címűnket, elköszöntünk egymástól, majd mosolyogva kimentem a többiekhez. Egy fél óra múlva csöngettek is az ajtón. Izgatottan szaladtam az ajtóhoz.
-Szia! - söpörte ki a szeméből szőke hajtincseit.
-Szia, gyere beljebb! - mosolyogtam rá.
-Sziasztok, Mendy Parks vagyok! - mutatkozott be vidáman a srácoknak, akik illedelmesen viszonozták az üdvözlését.
-Gyere, menjünk ki! - ragadtam meg a karjánál fogva, majd kihúztam a kertbe. Leültünk a hintaágyra, és kicsit mesélt magáról. Ő is szeret gitározni, és énekelni. Aztán rólam kérdezősködött. Lassacskán minden fontos dologot kiderítettünk a másikról.
-Egyébként nálad normális ez a két-két csík? - simított végig nevetve az arcomon lévő festéken.
-Hupsz, elfelejtettem lemosni! - kacagtam vele együtt.
-Miért festetted magadra? - nézett rám vigyorogva.
-Hát, ma egy ,,csíny nap"-ot tartottunk.... - kezdtem volna, de közbe vágott.
-Ja értem, és így keményebb! - kuncogott.
-Jól van naaaa...! - vágtam be a bölcsödés műdurcát, majd újra nevetésben törtem ki.
-Kendall! - szólt ki bentről Carlos. - Itt vannak a lányok, de nem ismerik el, hogy mi győztünk!
-Mivel egyértelműen MI győztünk! - hangsúlyozta ki Vicky külön a ,,mi" szócskát.
-Ti teljesen kattantak vagytok! - kacagott mellettem Mendy.
-Megvan! - kiáltott fel Logan. - Mendy döntse el, hogy ki győzött!
-Hát... oké! - egyezett bele a mellettem ücsörgő lány. Elsoroltuk neki, hogy melyik csapat mivel támadta a másikat, majd kíváncsian a döntésére vártunk. - Őőő.. döntetlen?!
-Ajjh, ne már! - huppant le mellém durcásan James.
-Turmix kotyvasztás ember! Ez elsöprő győzelem! - magyarázott Dorine.
-Öhh, már megbocsájts, de a zoknibombáink százszor felülmúlják a turmixokat! - húzta fel a szemöldökét Carlos.
-Héé, nehogymár ilyen gyerekes dolgon veszekedjetek! - állt fel mellőlem Mendy.
-Hahh, még, hogy gyerekes! - fontam össze karjaimat.
-Ahh, na jó, utolsó próba! Egyetlen perce van mindkét csapatnak, hogy az utolsó, döntő csínyt lesújtsa a másik csapatra! - szólalt meg hangosan, majd elővette a telefonját. - Rendben? - válaszul csak mindenki helyeslően bólogatni kezdett. - Mindjárt gondoltam! Akkor: 3...2...1...indul!
Senkinek nem jutott eszébe olyan ötlet, amit 1 perc alatt teljesíteni tudtunk volna.
-40 másodperc... - számolt vissza Mendy.
-Győzüüüünk! - kiáltotta el magát hirtelen Dorine, majd egy ismerős dolgot húzott elő a kezéből és elhajította. Carlos lehajolt így az a valami Mendy arcába csattant.
-Áúúúúúcs... - szólaltam meg halkan.
-Ez meg mi a... - nézte a róla leguruló valamit az eltalált lány. - Ez egy bűzös zokni? A saját fegyverükkel akartatok visszavágni? - nézett a lányokra kérdőn.
-Úhh, bocsi...! - ment oda hozzá Dorine. - De egyébként igen, mert nem volt nálam más! - nevetett zavartan.
-Nembaj, véletlen volt! - mosolygott a szöszi kedvesen. - Már csak az a kérdés ki győzött... Hmm, érdekes felállás: a lányok 1 percen belül kiötleltek egy csínyt, viszont a zokni mégsem jó helyre került... - megcsavarta az egyik hajfürtjét, majd megszólalt. - Úgy döntöttem, hogy a nyertesek a... LÁNYOK!
-Tudtam ééééén! - pacsizott le Barbi Sophieval.
-Cöhh ,ez így nem ér! - vágtam be a műdurcit.
-Bocsi Kendall! - nyomott egy puszit az arcomra, amitől a ,,haragom" egyből el szállt.
-Majd legközelebb, miénk lesz a győzelem! - kacsintott James a lányokra nevetve, majd egy csókot nyomott Vicky szájára.

Blog Awards and a new character:)

Az előző részecskében megemlítettem a legújabb díjakat amiket mégegyszer megköszönném ~Cherry~-nek és Nanetta Szölősinek! :) Akkor jöjjenek a válaszok a kérdésekre:

KÉRDÉSEK:

1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Igen, volt. Régóta kiszerettem volna próbálni a blogolást, és már az ihlet is megfogalmazódott bennem. Nagy szerepet szerintem főként az egyik kedvenc bandám a Big Time Rush és a barátaim játszottak a blog létrejöttében. Alapul 4 nem túl különleges lány életét vettem, amit aztán a részekben próbáltam egyre izgalmasabbá alakítani. (Remélem siekrült is.)

2. Melyik szereplővel tudsz azonosúlni leginkább?

Sophieval. A jellemét és az érzéseit saját magamról próbálom ,,lemásolni". De persze a többi lány tulajdonságait sem nehéz leírnom, hisz a barátaim szokásait vettem hozzájuk alapul.

3. Számodra mit jelent az írás?

Egyfajta kikapcsolódás. Szeretek néha csak leülni a géphez, bekapcsolni a zenét és a kezemet a billentyűzeten pihengetve gondolkozni a sztori folytatásán.

4. Mi volt az első történet amit írtál?

10 éves lehettem, vagy még kisebb amikor nekiálltam egy füzetkébe írni. Persze nem fejeztem be, és szerintem nem is fogom, vagy ha igen akkor előről kezdem az egészet. Néha írtam még Word-be is, de az első ,,komolyabb" írásom az ez a blog volt.

5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?

Bekapcsolom a zenét és elgondolkodom, hogy hogyan lehetne izgalmas folytatást írnom. Ha végképp nem jön, akkor egy kicsit hagyom a gondolkodást, várva, hogy egyszercsak bepattan az ihlet.

És akkor most jöjjenek az én díjazottjaim:) :

Szandi Kovács /Életem a színfalak mögött/

~Cherry~ /Shut up and love me forever ♥, We are crazy and bad, Just two world: New life/

Nanetta Szöllősi /Big Time Stories and Jedward Tales, Forever and Ever/


hüse vivien rusher /Big Time Rush Sztorii ♥, Valahol mindennek el kell kezdődnie.../

RusherForever /Big Time Rush Love Story/

Anna Juhász /Az új kezdet/

anett juhász /Big Time Rush and 4 girl life/

Végül pedig: egy újabb szereplő is megjelent a blogba, íme róla pár aprócska tudnivaló:

/Mendy Parks 21 éves/ Régóta él L.A.-ben, és imád vásárolni. A többi pedig majd úgy is kiderül a sztoriban.

Mégegyszer köszönöm a díjakat, és jó olvasást kívánok a következő részekhez:)

14. Sweet love

Itt is van a következő részecske:) Mostanság kicsit elmaradtam az új résszel, mert kevés az időm, de végül itt van:D Köszönöm a felirítkozókat, a komemnteket, és örömömre a következő díjamat a blogomra ~Cherry~ - nek és Nanetta Szőllősi-nek! :) Aki még nem tette volna meg, az hipp-hopp lájkolja a barátnőmmel közös facebook oldalunkat: https://www.facebook.com/pages/Im-not-a-fan-Im-a-Rusher/594042323959182 ! ;D Nem húzom tovább az időt, jó olvasást! ;)

Miközben ajkai az enyémre tapadtak, olyan volt, mintha ezer meg ezer pillangó röpködött volna a gyomromban. Életem legeslegszebb pillanatai voltak azok.
-Ahh skacok, rettentő fáradt vagyok és... - hallottuk meg Dorine hangját a bejárati ajtóból, mire rögtön szétrebbentünk. - hupsz, nem is zavarok! - kacagott fel. Logan nevetve lemászott rólam, feltápászkodtunk a földről, megigazítottuk magunkat, és olyan ,,nem történt semmi" fejjel leültünk Dorine-hoz.
-Szóval miért is vagy fáradt? - tereltem a témát.
-Ahh, egész nap munkát kerestem, de hiába... - sóhajtott fel.
-Bocsi, de mennem kell! - nézegette Logan a telefonját, majd felállt a kanapéról. - Köszönöm a forrocsókit isteni volt, meg.. meg minden nagyon jó volt! - mosolygott miközben a gödröcskéi megint előrajzolódtak.
-Szia! - köszöntem el tőle, mikor kikisértem az ajtón.
-Na mesélj, mi volt? - jött oda hozzám izgatottan Dorine. Leültünk a kanapéra, én elkezdtem mesélni és hamarosan a többiek is megérkeztek.

*Vicky szemszöge*

Reggel kedvetlenül ébredtem. Kezeimmel az éjjeli szekrényhez nyúltam, hogy megtudjam mennyi az idő. 10:47. Hogy mi? Elfogok késni! Gyorsan kipattantam az ágyból, és kimentem a fürdőszobába. Álmosan lemostam az arcomat és a hideg víz egyértelműen felébresztett, hisz ekkor döbbentem rá reggelem fénypontjára: SZOMBAT VAN! Micsoda megkönnyebbülés... Fellélegezve lebattyogtam a konyhába, majd a többiekkel együtt megreggeliztem.
-Strandcuccot összekészíteni! - rontott be az ajtón kedvesem.
-James! - ugrottam a nyakába boldogan.
-Kimegyünk a partra? - ragyogott fel a szeme Sophienak.
-Ki áááám! - jöttek be a többiek is az ajtón, teljességgel strandra öltözve. Pár perc alatt mi is mindent összekészítettünk. A fürdőruhámra rávettem egy lenge ruhát és indulásra készen álltam. Nem mentünk kocsival, mert annak csak nyomorgás lett volna a vége, inkább gyalogoltunk.
Rengetegen kijöttek a strandra, hisz szombat van, így helyet nem igen találtunk. Továbbsétáltunk egy picit, a sok embertől  egy kicsit nyugodtabb helyre, ahol nem botlasz bele minden méternél egy napozó emberbe. Csak páran voltak ott rajtunk kívűl, pont jó volt ez a hely nekünk. Leterítettünk pár törölközőt, leraktuk a táskáinkat, és elterültünk a földön.
-Végre szabadnap! - toltam le elégedetten a napszemüvegemet a szememre.
-Vízre fel! - hallottam James hagját magam fölött, de mire odanézhettem volna, már csobbant is az arcomon pár vízcseppecske. Felpattantam a törölközőröl és egyenest a vízbe futottam. Az eleinte még hideg víz lágyan futkosott a lábamon. Kezemből ,,pohárkát" formáltam, megtöltöttem vízzel, és lefröcsköltem vele szerelmem még akkor száraz hátát.

*Barbi szemszöge*

Épp egy törölközőn feküdtem, amikor puha ajkak érintését éreztem az enyémen. Az ismerős csókra izgatottan kinyitottam a szememet és boldogan vettem észre, hogy itt van Tom.
-Hát te? - mosolyogva felültem.
-Dorine hívott, hogy biztosan örülnél neki ha én is itt lennék! - simogatta meg az arcomat.
-Köszi Dorine! - kiáltottam oda a lánynak, aki mosolyogva rámnézett olyan ,,nincsmit" arckifejezéssel. - Mit rejtegetsz a hátad mögött? - próbáltam Tom másik kezében lévő dolgot megpillantani.
-Semmit! - füllentett.
-Ahaaa, semmit! - kezeimmel az övét próbáltam előhúzni, amikor hirtelen előkapott egy vízzel teli palackot a háta mögül. Meglepődött arccal próbáltam abban a pár másodpercben menteni a menthetőt és kezeimet magam elé tettem védekezőül. Nem sokat segített. A víz ,,zuhanyként" ért. - Tom Reed! Ezt nagyon megfogod bánni! - kiáltottam nevetve, mire ő kuncogva hátrálni kezdett.
-Húú, nagyon félek! - nyújtotta ki a nyelvét.
-Félhetsz is! - mosolyogtam ravaszul, majd gyorsan mögé futottam, és ráugrottam a hátára. A palackot kirántottam a kezéből, és a maradék vizet ráöntöttem a hajára. Jól beledörzsöltem, mintha a haját mosnám, majd elégedett arckifezezéssel lepattantam a hátáról. - Azt hiszem végeztem! - kacagtam és visszatoltam a napszemüvegemet a fejemre.

*Sophie szemszöge*

-Kezdek éhes lenni! - panaszoltam a többieknek.
-Elugrok kajáért! Ki mit kér? - jött ki a vízből Dorine.
-Palacsintázzunk! - ragyogtak fel Barbi szemei.
-Oké! Akkor hozok mindenféle ízűt! - csavart magára egy törölközőt.
-Fahéjasból sokat hozzál ám! - kiáltottam utána, mire hátrafordult és mosolyogva bólintott egyet. Hamarosan vissza is tért teli kézzel.
-Meg is hoztaaaam! - ült le egy törölközőre, mire mindenki éhesen körégyűlt.
-Awwh, nyami! - haraptunk bele mindannyian a kivett édességeinkbe. Jóízűen belakmároztunk a finom palacsintákból, majd széterültünk a napon. Egy fél órán keresztül kipihentük a falatozást, és újra a vízhez vettük az irányt. Mint egy csorda befutottunk a tenger habjai közé, aminek a hullámai erőteljesen futottak rajtunk végig.

-Nincs is ennél jobb kikapcsolódás! - feküdt a víz tetejére Kendall. A többi srác helyeslően bólogatni kezdett, és csatlakoztak hozzá. Mi lányok halkan kuncogtuk, mert láttuk, hogy mekkora hullám készül őket elsodorni.
-Mit nevettek? - fordította felénk a fejét kérdőn Carlos. Válaszolni sem volt időnk, de a víz beszélt helyettünk. Úgy érte a srácokat mint egy óriási pofon, és egy pillanatra elmerültek a vízben. Mi már dőltünk a nevetéstől.
-Haha, nagyon vicces! - törölték meg az arcukat a nagy csobbanás után.
Sokáig áztattuk még magunkat a kellemes vízben, utána pedig kifeküdtünk a napra.
-Hozunk valami innit! Ti kértek? - állt fel Kendizzle a helyéről. Végül mind megállapodtunk 1-1 jégkásában és útjára engedtük Carlost és Kendallt.

*Kendall szemszöge*

A jégkásás standhoz rengeteg ember mellett kellett eljönnünk. Alig volt szabad terület, ahova lépni tudtunk volna, de végül eljutottunk ahova akartunk. Kértünk 9 jégkását, valahogyan elhelyeztük a kezünkben, és óvatosan vissza fele indultunk. Szerencsétlenségemre valamiben megbotlottam és az egyik jégkása ráömlött egy napozgató lány hátára.
-Te normális vagy? - fordult felém, hogy megnézhesse honnan jött a jégkása özön. - Ke..Kendall Schmidt? - arca dühösről mosolygóssá vált, és felállt a helyéről.
-Bocsi, csak tele volt a kezem és megbotlottam! - magyarázkodtam.
-Áhh, semmi baj, bárkivel megeshet! - vigyorgott még mindig. Eleinte furcsa volt, de rájöttem, hogy csak szimplán kedves. Felajánlotta, hogy elkísér vissza a standhoz, hogy pótóljuk az elpazarolt frissítőt. Útközben megtudtam róla pár dolgot, többek között, hogy Mendy a neve.
-Akkor, itt a telefonszámom... - előhúzott egy cetlit a táskájából és ráfirkantott pár számot. - Hívj fel! - mutatta a kezével, kacsintott egyet, majd visszafeküdt a földre. Elraktam a papírkát és visszasiettem a többiekhez.
-Mi tartott ilyen sokáig? Carlos már rég itt van! - jött felém James, és elvett egy jégkását a kezemből.
-Csak kiborult az egyik és visszakellett mennem! - böktem oda gyorsan, majd kiosztottam a maradék innivalót és leültem hozzájuk.

*Sophie szemszöge*

Miután mindenki megkapta a maga jégkásáját a csapat szétoszlott. Leültem egy törülközőre Logan mellé.
-Ugye milyen finom? - nézte a kezemben lévő poharat mire én mosolyogva bólogatni kezdtem.
 A tegnap esti csók óta még nem tisztáztuk a helyzetet, vártam, hogy majd ő lép valamit. Jelenleg se a baráti, se a szerelem zónában nem voltunk, inkább a ,,több mint barát"-ban. Nem bírtam tovább ezt az egészet, ígyhát belekezdtem én.
-Logan...
-Igen? - vette el a száját a pohártól, amitől egy kicsit felkacagtam, mert beszínezte a száját zöldre.
-A tegnapi... - fordítottam komolyra a szót.
-Igen tudom, még nem beszéltük meg... - törölte meg a száját. - Nézd... én már régóta elszerettem volna mondani, hogy én sokkal többet érzek irántad mint barát... - Erre a mondatra vágytam csak akkor. Ajkaimat újra az övére tapasztottam, hogy megmutassam én is így érzek iránta. Beletúrtam a vízes hajába és éreztem rajta a tenger sós illatát. Megfogta a kezemet és úgy tértünk vissza a többiekhez. Tisztáztuk előttük is, hogy mi mostantól egy pár vagyunk.
A nap hátralevő részét is végig ökörködtük. Az egész strand tőlünk zengett, pedig voltak ott rajtunk kívűl még elég sokan.

*Barbi szemszöge*

Úgy döntöttük, hogy megvárjuk a naplementét, hogy gyönyörű befejezése legyen ennek az őrült napnak. Lecsüccsentünk a homokba és vártuk, hogy a fénylő égitest távozzon az égről.
-De szép! - dőltem Tom mellkasára. Az elkószált hajszálakat kisöpörte az arcomból és némán bólogatni kezdett. A nap gyönyörű narancssárga gombócként ment le.
-Na, menjünk haza srácok! - állt fel a helyéről Dorine, miközben leporolta magáról a homokot. Feltápászkodtam Tomról és a cuccokhoz indultam. Gyorsan összepakoltunk mindent és hazafelé vetük az irányt. Az utcákon zajosan mentünk végig, az összes járókelő szeme ránktapadt. A fiúk egy idő után elfordultak, mi pedig lassacskán hazaértünk a Rose street 26-ba.
-Ez aztán a pörgős nap! - huppant le a kanapéra Vicky.
-Azám! - csatlakoztunk hozzá.
Az este többi részét filmnézéssel töltöttük. A redőnyöket lehúztuk, villanyokat lekapcsoltuk és indulhatott is az ,,otthon mozi".

*Sophie szemszöge*

Reggel amikor felébredtem, már az összes lány fent volt. Kimentem a fürdőszobába megmosni az arcomat amikor észrevettem, hogy az összes strandcucc egy kupacban levan vágva a földre. Papucsok, fürdőruhák, törölközők minden amit csak el lehet képzelni.
-Lányok, ez ki volt? - kiabáltam nekik nevetve. Pár perc múlva hangos trappolást hallottam odakintről, majd 3 fejet láttam magaslani az ajtóból.
-Azt mondtátok, csak rakjam ide! - szólalt fel a legnagyobb természetességgel a hangjában Dorine.
-Nem pont így gondoltuk! Áhh, sötét! - kapott a fejéhez Vicky, majd ő is nevetni kezdett.
-Jól van na! - ütötte nyakon Dorine a nevető lányt, majd inkább otthagytuk a kupacot és elmentünk reggelizni.
-Fúúúj, itt szinte minden lejárt! - szagolt be a hűtőbe finnyásan Barbi.
-Dehogy járt, hisz nemrég vásároltunk! - ment oda mögé Vicky.
-Öhh... azt hiszem megtaláltam a szag forrását... - vettem ki egy begyömöszölt zoknit a hűtőből. Orromat összecsíptem az ujjaimmal és úgy fordultam a többiekhez. - Na jó, ki akarja hibernálni a zokniját? Mert nem én az biztos!
-Öhh, rám ne nézz! - tette maga elé védekezőül a kezét Vicky.
-Hát rám se! - hátrált Barbi a szag miatt.
-Dorine? - néztem a lányra kérdőn.
-Esküszöm, hogy ez nem tőlem származik! - tette a kezét a mellkasához.
-De akkor mégis, hogy került ide? - értetlenkedtem.
-Ahh, szerintem rájöttem... - kezdte Vicky. - A srácok egyedül maradtak amikor mi reggel elmentünk öltözködni... Tuti, hogy ők voltak azok!
-Bosszúúúúút! - kuncogott Barbi.
-Azt ám! - mosolyogtam ravaszul. - De előszőr tüntessük el ezt a bűzbombát! - nagy levegőt véve kisiettem a kukához és gyorsan belevágtam. Megmostam a kezem, a biztonság kedvéért háromszor, és lehuppantam a többiek mellé a kanapéra.
-Szóval... - nézett ránk Dorine. - Mivel vágjunk vissza?
-Valami nagy kell, és hatásos... - gondolkodott el Vicky.
-Jó, de mi? - kérdezte Barbi. Szemeinkkel valahogy mind az ablak felé néztünk, és akkor Vicky agyában megszületett az ördögi terv...
-Megvan! - kiáltott fel gonosz mosollyal az arcán. - A szomszéd macskái folyton hullatják a szőreiket... Nos! A párkányról felszedünk egy csomó szőrgombócot és a saját módszerükkel vágunk nekik vissza, vagyis...
-A hűtőt támadjuk! - fejeztem be a mondatot, mire ő helyeslően bólogatni kezdett.
Összeszedtük az összes szőrcsomót amit csak találtunk, szerencsékre volt belőle bőven. Mindenki elrakott magának párat és útnak indultunk a gyanútlan fiúkhoz.

*Dorine szemszöge*

A lányok engem bíztak meg azzal, hogy a szőrcsomókat elhelyezzem a hűtőben. Az ajtóban odaadta mindenki a ,,maga adagját" és becsöngettünk.
-Helóó! - köszöntünk vidáman, mintha nem készülnénk semmire.
-Sziasztok! Hát ti? - engedett be minket Carlos.
-Áhh, csak unatkoztunk otthon! - füllentett Vicky. A lányok felkeresték a többi srácot és valamilyen témával lefoglalták őket, én pedig azzal az ürüggyel, hogy ,,iszok egy pohár vizet" a konyhába siettem. Halkan kinyitottam a hűtő ajtaját és minden kis eldugott helyre begyömöszöltem egy kis macska szőrt. Alig bírtam megállni, hogy a leleplező nevetés ne buggyanjon ki belőlem. Mikor végeztem a feladatommal, besétáltam a többiekhez és, hogy ne legyen túl feltűnő maradtunk még egy picit.
-Hé, nem jöttök el velem vásárolni? - adta meg a jelet végül Vicky, hogy most már mehetünk.
-De, induljunk! - közelítettünk az ajtó felé. Elköszöntünk a srácoktól, majd elmentünk.
-Mi van, ha fel sem tűnik nekik? Vagyis, hogy azt hiszik, hogy valamelyikőjük volt?! - nézett ránk kérdőn Sophie.
-Lehetetlen... Írtam nekik egy üzenetet amit a tejes doboz hátuljára ragasztottam rá: ,,A bűzbomba zoknitokra sikeresen rátaláltunk! Ui: Jó étvágyat, puszi" ! - idéztem vissza amit írtam, mire hangos nevetésben törtek ki.
-Azt is kellett volna, hogy borotváld le a kaját, mielőtt megeszed! - törölgette a nevetéstől kicsordult könnyeit Vicky majd elégedetten hazasétáltunk.

13. More than friends

Sikerült megírnom a következő részt:) Történt egy aprócska változás a blogon. Jobb oldalt megtalálhatjátok mostmár azokat a blogokat amiket én szívesen olvasok, és mindenképpen ajánlom! ;) Valamint köszönöm a 11 feliratkozót, nagyon örültem neki. És legvégül légyszi lájkoltjátok a barátnőmmel közös facebook oldalunkat: 
http://www.facebook.com/pages/Im-not-a-fan-Im-a-Rusher/594042323959182 :) Jó olvasást!

*Vicky szemszöge*

Fáradtam hagytam ott a fodrásszalont. Abban a percben nem vágytam semmire, csakhogy végre messze legyek Kate-től és pihenhessek egy kicsit. Éppen a telefonomat halásztam elő a táskából, amikor valaki hátulról eltakarta a szememet a kezével.
-Na ki vagyok? - szólalt meg James mögöttem elváltoztatott hangon, de így is tudtam, hogy ő az.
-Hmmm...csak nem James? - óvatosan lefejtettem az ujjait a szememről, majd hátrafordultam.
-Honnan tudtad? - kacagott.
-Ezt az aranyos hangot bármikor felismerném. Még akkor is ha elmélyíted! - mosolyogtam rá. Válaszul csak szorosan magához ölelt, és megcsókolt.
-Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk valahova! - megfogta a kezem, és úgy indultunk tovább.
-Ez jó ötlet, úgy is rám fér a pihenés! De hova? - toltam le a napszemüvegemet a szememre.
-Nem tudom, de előszőr is együnk valamit! - simogatta meg a hasát.

*Sophie szemszöge*

A valóságshow-nak amit a TV-ben néztünk, hamarosan végeszakadt, így más szórakozási lehetőséget kellett keresnünk.
-Na jó, én szerintem elmegyek munkát nézni! - nyújtóztatta meg Dorine az elgémberedett végtagjait. Felállt, majd hamarosan eltűnt a szobájában.
-Ahhj, kéne valami jó kis program mára! - vittem ki a már vagy egy órája üres kávéscsészéinket a konyhába.
-Egyetértek! - battyogott utánam Barbi. - Felhívom a sárcokat, hogy ráérnek-e. - felkapta a telefonját az asztalról, és kisietett a nappaliba telefonálni. Pár perc múlva vissza is jött hozzám.
-Nemsokára itt vannak! - rohant el a szobájába. Feláltam a székemből, és én is elindultam készülődni.
-Sziasztok, majd jövök! - csapta be maga után Dorine a bejárati ajtót. Hamar elkészültünk, és pár perccel később megérkeztek a srácok is. Vagyis James kivételével, mert ő Vickyvel volt.
-Hova menjünk? - lépett ki az ajtón Barbi.
-Bowlingozzunk! - csillant fel Carlos szeme.

*Vicky szemszöge*

Bementünk egy helyi gyorsétterembe befalni valamit.
-Heló! Mit hozhatok? - kérdezte a pincérlány egy füzetkével a kezében.
-Hmm... nagyon megkívántam a gyrost... - nézegettem az étlapot - szóval én azt kérnék! - mosolyogtam rá kedvesen.
-Oké.. - felfirkantott valamit a noteszbe, majd Jameshez fordult. - És neked?
-Akkor én is egy gyrost! - tette le az étlapot kedvesem.
-Rendben, mindjárt hozom!
-Ahjj... már nagyon éhes vagyok! - simogatta a korgó hasát James.
-Nyugi, mindjárt hozzák! - kacagtam fel. És tényleg, pár perc múlva már meg is érkezett a rendelésünk. Jóízűen falatoztunk mind a ketten.
-Nyammi, ez finom volt! - töröltem meg a számat egy szalvétával.
-Azám! - vigyorgott. - Óhh, elnézést! Fizetnénk! - hívta oda az előbbi pincérlányt, aki bólintott egyet, és pár perc múlva visszatért a számlával.
-Mehetünk is! - mosolygott rám Jamesy, mikor kifizette a gyrosokat. - És hová mit akarsz csinálni?
-Valami olyat, amihez nincs szükség túl sok mozgásra, mert dugig vagyok! - nevettem fel a hasamra mutatva.
-Jó, akkor csak sétáljunk! - megragadta a kezemet, és beültetett a kocsijába.
-Hova megyünk? - nézelődtem az ablakon.
-Hát, gondoltam elmehetnénk most egy csendesebb helyre, mert ilyen fényes nappal a paparazzik biztosan állandóan csak a nyakunkban lennének! - fordította el a kormányt.

*Sophie szemszöge*

Carlos ötlete mindenkinek tetszett, és mivel a legközelebbi bowling pálya elég közel volt, ezért gyalog tettük meg az utat.
-Stipi-stopi bíró! - állt ki Kendall a körből.
-De akkor páratlanul vagyunk! - nézett körbe Carlitos.
-Hééé! Tom te vagy az? - lépett oda hozzánk egy számomra ismeretlen fickó.
-Chad Nelson! De rég láttalak! - boxolta vállba Tom. - Srácok, ő egy régi haverom! - mutatta be nekünk. Miután mindenki bemutatkozott neki, Chad odafordult Carloshoz.
-Beszállhatok?
-Persze! - nevetett fel. - Úgyis kellett még egy ember!
A csapatok végül úgy alakultak, hogy Chad, Tom és Barbi voltak az egyik csapatba, én, Logan és Carlos pedig a másikba.
-Mehet? - vett a kezébe egy golyót Logie, mire Chad is megragadott egyet.
-Várjatok! Fotó! - kiáltottam el magamat, és lekaptam őket a telefonommal, majd felraktam twittere.

@SophieMorgan: ,,Hajrááá @1LoganHenderson! ;D"

*Vicky szemszöge*

Mikor végre megérkeztünk, izgatottan szálltam ki az autóból. James egy nagyon szép helyre vitt. Gyönyörű fák és nyövények mindenhol. Nyugalmas csend szállta meg a környéket, rajtunk kívül nem volt ott senki más.
-Ez a hely nagyon szép! - néztem körbe.
-Tudom, azért hoztalak ide! - fogta meg a kezem, és elkezdtünk sétálni. Csodálatos volt egy ilyen bámulatos helyen azzal lenni akit a világon mindennél jobban szeretek. - Szeretek ide járni, ide sosem járnak a paparazzik. Ha néha egy kis magányra vágyom, akkor ide szoktam jönni. Ez a hely olyan csendes, és gyönyörű!
-De most én is itt vagyok! - álltam meg.
-Tudom, és így a legtökéletesebb! - nyomott egy csókot a számra. Továbbsétáltunk. Olyan megnyugtató volt

Még egy kicsit sétálgattunk, majd egy rét közepén lefeküdtünk a fűre. Fejemet James mellkasára hajtottam, és az eget vizsgáltam a tekintetemmel.
-Szeretlek! - nyomott egy puszit a fejem tetejére, mire én szorosan átöleltem.

*Barbi szemszöge*

Már több mint egy órája bowlingoztunk. Ahogyan az idő telt, mindenki egyre jobban belejött a gurításba, de mostmár mind elfáradtunk.
-Na jó, menjünk, de egyébként milyen az állás? - lépett oda Chad Kendallhez.
-Logan utolsó gurítása miatt, ők nyertek! - állt fel a székéből Kendizzle.
-Ahhjj! Majd legközelebb visszavágót követelek! - nézett Chad Loganre.
-Oké, majd legközelebb! - fogtak kezet nevetve.
-Ügyes voltál! - nyomott egy csókot Tom a számra.
-Te sem panaszkodhatsz! - túrtam össze a haját.
-Eljössz velem fagyozni valahová? - igazítgatta meg a haját.
-Persze! - mosolyogtam rá boldogan. - Sziasztok srácok, mi mentünk! - köszöntünk el, majd elsétáltunk a legközelebbi fagyizóhoz.
-Heló! - köszönt az eladó lány a pult mögül.
-Szia! Egy két gombócos csoki-vanínliát kérnék! - szólalt meg mellettem szerelmem.
-Oké! - mosolygott az eladó, majd a kezébe vett egy tölcsért és egy fagyiskanalat, majd belenyomta a kért édességet. - És neked? - nézett rám kedvesen.
-Én is kétgombócosat kérnék és legyen mondjuk...csoki és kekszes! - mosolyogtam vissza, mire ő a kezembe adta a fagyimat, Tom pedig kifizette. - Ahww, ez nagyon fincsi! - ábrándoztam a kekszes finomságomról.
-Muti! - nyalt bele kedvesem. - Tényleg az! - kuncogott.
-Héé! - néztem a megcsonkolt édességemre, majd én is felnevettem. - Szeretlek te hülye! - nyomtam csókot a szájára.

*Sophie szemszöge*

A srácok elmentek, így egyedül battyogtam hazafelé. Fáradtan kinyitottam az ajtót, és bemenem a házba.
-Hahó! - kiáltottam el magam. Semmi válasz, ezek szerint egyedül vagyok itthon. Leraktam a táskámat és a konyhához vettem az irányt. Csináltam magamnak egy forrócsokit, és lehuppantam a nappaliban lévő kanapéra. Bekapcsoltam a TV-t, és unottan váltogattam a csatornákat.
Egy fél órácska múlva valaki csöngetett az ajtón. Letettem a bögrémet a dohányzóasztalra, és a bejáratiajtóhoz siettem.
-Szia! - mosolygott odakint Logan.
-Szia! Hát te? - engedtem be az ajtón, mire helyet foglalt a kanapén. Én is leültem, és újra magamhoz vettem a bögrémet.
-Hát, otthon olyan uncsi volt, gondoltam átjövök!
-Jó, úgyis unatkoztam! - mosolyogtam.
-Awwh, az forrócsoki? - nézegette a kezemben lévő innivalót. - Csinálsz nekem is? - ragyogott fel a szeme.
-Persze! - nevettem fel, majd újra elindultam a konyhába. Elővettem egy tiszta bögrét, és neki is csináltam egyet a forró csokiálomból.
-Köszönöm! - mosolygott boldogan, mikor odaadtam neki.
-Nincsmit! - kortyoltam bele a sajátomba.
Leültünk és jót beszélgetve elfogyasztottuk a forró csokijainkat.

*Vicky szemszöge*

-Na jó, mostmár menjünk! - állt fel egy óra elteltével a fűről James.
-Oké! - mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét, és sétálni kezdtünk visszafelé.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide! - adtam egy csókot a szájára. - Gyönyörű ez a hely!
-Ugye? Nagyon szeretek ide járni! És mostmár, te is tudsz róla! - vigyorgott, majd a számra lehelt egy újabb csókot.
-Már én is! - mosolyogtam én is, és kicsit megszorítottam a kezét. Annyira szeretem őt, hogy az kimondhatatlan.
-Tessék! - szedett le egy rózsaszín virágot a fáról, majd a hajamba tűzte.
-De szép virág! - nézegettem a teefonomba a hajamba tűzött növénykét. nemsokkal később elérkeztünk az autójához, és hazavezetett.

*Barbi szemszöge*

-Hmm... ez finom volt! - nyalta meg a szája szélét Tom. Én is befaltam az utolsó falatokat, majd felálltam a székemből.
-Sétáljunk még egy picit, olyan szép most a város! - kérleltem.
-Tőlem! - állt fel ő is a székéből. Gyönyörűen kivilágítottak mindent, nagyon szép volt így Los Angeles.
-Egyébként honnan ismered Chadet? - hoztam fel témának,a bowlingpályán megismert srácot.
-Még Santa Monicában ismertem meg, sokszor ittunk meg együtt egy-egy sört. - fogta meg a kezemet.
-Ja, értem! Csak mert nemtudtam hova tenni. - mondtam, miközben a lámpákkal megvílágított várost kémleltem. - Áhh, ez csodaszép!
-Szerintem is! - nézett körbe a tekintetével szerelmem.

*Sophie szemszöge*

Átmentünk a nappaliba és beültünk a TV elé. Semmi izgalmas nem ment benne, de Logan valahogy nagyon elbambult. Óvatosan leszálltam a kanapéról, mögé osontam, és levettem a fejéről a kalapját, és elfutottam vele. Abban a pillanatban elkapta a tekintetét a TV-ről, és utánam futott.
-Miért kell mindig ellopnod a sapkáimat? - rohant utánam nevetve.
-Ez most kalap! - fordultam feléje, és közben meglebegtettem a kezemben a fejfedőt. Utolért, hátulról megragadta a derekamat, és erősen elkezdett csiklandozni.
-Már tudom ám, hogy mivel lehet téged megállítani! - csikizett, mire én a nevetéstől a földre kényszerültem, ő pedig rámesve folytatta tovább.
-Neee, engedj eeeel! - szólaltam meg végül a heves nevetés közben, és a fejére raktam a kapalját, mire elengedett. Fellélegezve pillantottam fel rá, mivel megmozdulni nemigen tudtam, hisz rajtam térdelt. Belemélyedtem azokba a gyönyörű barna szemeibe, az arca közelíteni kezdett az enyémhez, majd egy lágy csókot nyomott a számra.