u.i.: LIKE--------> https://www.facebook.com/pages/Im-not-a-fan-Im-a-Rusher/594042323959182 köszi! ;)
*Kendall szemszöge*
-Nem eszünk valamit? Kissé megéheztem... - simogattam meg a hasamat.
-De, már én is éhes vagyok! - sietett ki a konyhába Carlos, mire mind a nyomába eredtünk. - Na nézzük, mik vannak itt... - nyitotta ki a hűtőt, majd szemével keresgélni kezdett. Kezével benyúlt valamiért, majd finnyás arccal elrántotta onnan. - Ez meg mi? - mutatott ujjával még mindig undorodott arckifejezéssel a hűtőbe.
-Mi, mi? - lépdeltem oda hozzá unottan, majd az ujja irányába néztem. Nem láttam ott semmit, ezért a kezemmel arrébb pakoltam a sajtot. - Fúúúúj! - fakadtam ki mire észrevettem egy szőrcsomót. A másik két srác is odaözönlött hozzánk, hogy megnézzék min akadtunk ki ennyire.
-Ez... ez meg kié? - nézett ledöbbent arckifejezéssel a ,,hideg szekrény"-be Logan. Válaszul csak hasonlóan meglepődött arccal megrántottam a vállamat.-De több is van! - emelt ki egy újabb adag szőrt a kezével James, majd ugyan olyan gyorsasággal ledobta a földre.
-Na jó, melyikőtök szórakozik ilyennel? - tettem fel a kérdést, mire mindenki a többiek arckifejezését figyelte némán.
-Ezek szerint nem tőlünk származik... - gondolkodott el James.
-De akkor kitől? - emelte ki a tejes dobozt a hűtőből Carlitos, majd beleivott.
-Várjatok! - kiáltott fel Logan, majd kirántotta a tejes dobozt Carlos kezéből.
-Héé, jutott volna neked is, ne legyél már ilyen önző! - törölgette meg egy szalvétával a leöntött nyakát és pólóját.
-Ahhj nem kell nekem a tej! - forgatta meg a szemeit Logie. - Ezt nézzétek! - mutatott a doboz hátulján egy cetlire.
-,,A bűzbomba zoknitokra sikeresen rátaláltunk! Ui: Jó étvágyat, puszi" - olvastuk kórusban.
-Ez...ez...ez zseniális! - nevetett fel Carlitos egy kis hatásszünet után.
-De ami fontosabb: háborút kíván! - beszélt James filmbe illő gonosz tudós hangon, amin mind felkacagtunk.
-Ötleteket kérek! - huppantam le a fotelba egy tollal és egy notesszal a kezemben. Egy fél órás tanácskozás után ez állt az előttem lévő papírkán:
-Újabb büdös zoknik
-Lufibombák
-Sárbombák
-Vizipisztolyok
-Ragasztó
-WC papír
-Huhh, akkor készítsünk össze pár visszavágó ,,bombát"! - kacsintottam a többiekre, mire mind lelkesen készülődni kezdtek. Odabattyogtam a nappaliban lévő szekrényhez, majd kinyitottam az ajtaját. Kiszedtem belőle egy nagy dobozt, és felvittem az emeletre.
-Ide jöhetnek a lufik! - kiáltott Carlitos a fürdőszobából, mire kiválogattam párat és befutottam hozzá. Megragadtam egy lufit és a száját óvatosan a csapra húztam, ő pedig megengedte a vizet. Hamar készlettünk a kis vizibombáinkkal, amiket egy lavorba helyeztünk és sunyi mosollyal az arcunkon a lányokhoz készülődtünk.
*Vicky szemszöge*
Otthon elégedetten dőltünk le mindannyian a kanapéra. Izgatottan vártuk, hogy mikor toppanak be az ajtón finnyás arccal a srácok. Kicsivel később csöngettek az ajtón. Felpattantam a kanapéról, elforgattam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mikor még csak résnyire volt kinyitva az ajtó, már akkor láttam, hogy ők vannak itt. Megfeszítve minden erőmet próbáltam visszafolytani a nevetést.
-Heló! - köszöntek kórusban, de mielőtt válaszolhattam volna pár vizibomba csattant a pólómra. Kérdőn néztem rájuk, mire kacagva az ajtóhoz léptek és elsuhantak mellettem. James kuncogva egy puszit nyomott a homlokomra, én pedig bevágva a műdurcát utánuk mentem.
-A srácoknál vizi bomba van készüljetek fel! - kürtöltem szét a házban. A szobák felől hangos csobbanások és síkítozások hallatszottak, majd a három lány csurom vizesen futott ki a nappaliba.
-Elfogyott, tűnéééés! - kiáltotta kacagva Carlitos, majd iszonyatos gyorsasággal elhagyták a házat.
-Mivel vágunk vissza? - csavargatta ki a vizet Dorine a pólójából. - Mert úgy látom ezzel elindították a ,,csíny napot" ! - elengedte a pólóját és kérdőn nézett ránk.
-El ám! - bólogatott Sophie helyeslően.
-Na gyorsan rakjunk össze egy jó kis tervet, hogy hamar helyretegyük őket! - kacsintottam rájuk.
-Rendben, de miket? - huppant le a fotelba Barbi. Erre szó nélkül a strandcuccokhoz mentem, kivettem belőle 4 darab vizipisztolyt és visszasiettem a többiekhez.
-Óóó, jó ötlet! - vett ki a kezemből egyet vigyorogva Dorine. - Gyorsan töltsük föl őket!
A fürdőszobába futottunk, megendgedtük a csapot és megtöltöttük a ,,fegyvereinket" vízzel. Elindultunk a srácokhoz ördögi mosollyal az arcunkon. Becsöngettünk, de nem nyitottak ajtót.
-Hogyan tovább? - nézett ránk kérdőn Dorine.
-Ott vannak! - mutatott kacagva Barbi a park felé. Odafutottunk hozzájuk és már messziről láttuk, hogy ők is felkészültek már...
-Egy pillanat... - torpant meg Dorine. - Hol van Carlos?
-Vizicsataaaaa! - hallottunk egy hangos kiálltást magunk mögül, majd megpillantottuk a ,,hiányzó láncszemet" felfegyverkezve felénk futva. Ösztönösen James felé kezdtem rohanni és letámadtam jó pár fröccsenő vízfolttal. A ,,csatánk" eszméletlen vicces volt. Már mindenki csucsogott a vízben az emberek pedig teljesen őrültnek néztek minket. Néha ,,véletlen" el is találtunk pár ártatlan szemlélőt.
*Barbi szemszöge*
-Megjött az erősítés srácok! - rohant valaki iszonyatos gyorsasággal felém, majd másodpercek alatt újabb vízfolt virított az arcomon.
-Ki a...? - töröltem meg a pólómmal a szemem, hogy láthassam ki volt az. - Tooooooom! - vigyorogtam rá. Közel húztam magamhoz, már majdnem összeért a szánk amikor hirtelen kirontottam az öleléséből és arcon spricceltem.
-Így kell ezt! - fújtam meg a vizipisztoly tetejét, ahogy a filmekben szokták a puskákkal.
Több mint egy órát kint voltunk a parkban és lövöldöztük egymást. Ha kifogyott, akkor újratöltöttük az ivókútnál. Nem kevésszer néztek minket hülyének.
-Tűzszünet! - kiáltott fel Carlitos. - Ebéd közbe vegyük át a szabályokat! - indult el az utca felé és mi is mind utána igyekeztünk. Bementünk egy gyorskajáldába, ahol majdnem minden szem ránkszegeződött a kezünkben lévő vizipisztolyok és a srácok arcán lévő festékcsíkok miatt.
-Tehát! - harapott bele James az előtte lévő húsba, majd egy két rágás után újra megszólalt. - Ebéd után a csata folytatódik egészen addig, míg meg nem lesz a győztes csapat!
-Jó, de nehezítésként a vizipisztoly használata már tilos! - nyamnyogott Logan.
-Tőlünk! - feleltem vigyorogva.
-De ti öten vagytok! - törölgette meg a száját Dorine.
-Chh, így is lealázzuk őket! - kacagott Sophie mire összepacsiztam vele. Gyorsan megette mindenki a maga kajáját és szétválva hazaigyekeztünk. Lehuppantunk a kanapéra, hogy a világra hozzunk egy ördögi tervet...
*Kendall szemszöge*
-Na, akkor nézzük mi van még a listán! - ültem le a többiekhez a nappaliba. - Kihúzom azokat, amik már voltak...
-Újabb büdös zoknik
-Sárbombák
-Ragasztó
-WC papír
Feolvastam a még lehetséges ötleteket, majd kérdőn néztem rájuk.
-Na? - dobtam le a noteszt az asztalra.
-Nem is tudom, oly sok a választék... - vakargatta meg az állát Carlitos.
-Legyen több egyszerre! - kiáltott fel James.
-Hallgatlak! - vigyorogtam.
-A WC papír jó ötlet, de magában nem elég jó... - fejtette ki gondolatmenetét. - Mondjuk hozzácsaphatnánk, pár bűzös zoknit!
-Gyertek, csináljuk meg! - kacsintott ránk Logan, majd felpattant a kanapéról. Utánafutottunk és szennyeskosárból kihalásztunk pár zoknit, és az ágyak alatt találtakat is hozzájuk dobtuk.
-Ezek nem elég büdösek! - szagolt bele az egyik darabba Tom.
-Megoldjuk! - nevettem fel, majd a kertbe vittem a ruhadarabokat. Belenyomtam egy kis sárba, majd a kész bűzbombákat a fiúkhoz vittem.
-Oké, akkor már összeraktuk a sarat és a zoknikat! - húzta ki a listában Logan az említetteket. - WC papír!
James a WC-be rohant, kivett pár tekercset, majd visszatért hozzánk.
-Mehetünk! - szólalt meg kuncogva Carlitos, mi pedig elraktuk a kész ,,műveinket" egy táskába, majd a nyomába eredtünk. Mikor odaértünk a lányokhoz nem akartunk, hogy észrevegyenek minket ezért halkan az ablakokhoz osontunk.
-Ez nyitva van! - mutatott suttogva Tom egy félig nyitott ablakra. Halkan odafutottunk, és kicsit jobban kinyitottuk.
-Adj egy zoknit! - tartotta felém a markát Logan. Belenyomtam egy bűzbombát a kezébe, ő pedig óvatosan berakta az ablakba.
-Ez itt túl feltűnő! - szólt ránk suttogva James. - Rakd beljebb! - benyúlt az ablakon és egy üres vázába beledobta a zoknit.
-Itt jó lesz! - jelentette ki Tom, majd újabb ablakok keresésére indultunk. Párat elrejtettünk még, majd mint aki nem csinált semmit becsöngettünk.
*Sophie szemszöge*
Épp a lányokkal dolgoztunk a benti ,,csapdákon", amikor csöngettek az ajtón. Intettem Dorine-nak, hogy készüljön föl, majd óvatosan az ajtóhoz siettem.
-Heló, gyertek be! - vigyorogtam rájuk, majd gyorsan arrébb szaladtam. Dorine egyszercsak előtűnt az ajtó mögül és egy felmosóvödörnyi lisztet a srácok arcába öntött. Látniuk kellett volna a meglepődött arcukat...
-Na jó, erre tényleg nem számítottunk! - kacagott Carlos, miközben kisöpört a szeméből pár liszt szemet.
-Ha most megbocsájtotok, ezt lemosnám! - mutatta körbe az arcát James, mire nevetve útjára indítottuk. Nyomában pedig az egész fiú csapat a fürdőszobához vette az irányt.
*James szemszöge*
-Oké, tudjátok mi a dolgunk! - vettem elő egy WC papír gurigát a táskából és szépen elkezdtem legurítani a tekercsről. Egy ponton eltéptem, majd halkan kiosontam a folyosóra és amit csak tudtam körbetekertem vele. A srácok követték a példámat és egy kis idő múlva szinte már minden tele volt a szép díszítésünkkel.
-Héé, nem felejtettünk el valamit? - mutatott Tom a liszttel borított arcára.
-Ja! Persze, persze... - szólalt meg Carlos, majd mint megmostuk az arcunkat és visszamentünk a lányokhoz.
-Jó sokáig tartott! - nézegette Vicky a telefonját. - Nem kértek egy kis innit? - Az asztalon egy tálca volt, 5 pohárkával.
-Hmmm.... - húztam össze a szemöldököm. - Előszőr igyatok belőle ti!
-Ahhjj, nyuszik! - válaszolták kórusban, majd ittak egy-egy kortyot az italokból. - Látjátok? - köhécselt Dorine. - Teljesen iható, csak félrenyeltem!
-Hát, jó... - dobtuk be a törölközőt majd a poharakért nyúltunk. Finom turmix íze volt, így mindannyian jó nagyokat kortyolgattunk belőlük. Egy idő után letettük a poharat és vigyorogva néztünk egymásra a finomság miatt. Aztán szinte uyganakkor, mind köhögni kezdtünk, mert valami nagyon erős marta a torkunkat.
-Mi volt ebbe? - lehelte ki ezt a három szót a száján Kendall.
-Miért? Finom gyümölcsös! - mosolygott sunyin Dorine.
-Igen! Ízesítésként pedig beleöntöttünk egy kis chilit, meg mentát! Érződik? - nézett ránk természetesen Sophie, majd mind a négyen hangos nevetésben törtek ki. Mi köhécselve elhagytuk a házukat, ők pedig még mindig fetrengtek a röhögéstől. Hmm, remélem hamar rátalálnak a kis ,,ajándékainkra"...
*Barbi szemszöge*
-Huhh, ez a turmix nagyon jó ötlet volt... - törölgettem a nevetéstől kifolyt könnnyeimet.
-Na, kiviszem a tálcát! - pattant fel Sophie mellőlünk. - Fúúj, még mindig érződik a reggeli bűzbombájuk! - kiáltott ki a konyhából.
-Pedig kinyitottam az ablakot! - rohant ki hozzá Vicky. Mi is kiszaladtunk hozzájuk.
-De ez most már, nem a hűtőből jön... - szippantottam bele a levegőbe.
-Fúúj, asszem megvan az egyik bűnös! - csípte össze az ujjaival Sophie az orrát, majd az egyik vázából előhúzott egy saras, undorító szagú zoknit.
-Keressük meg gyorsan az összeset, mielőtt az egész házban ilyen szag lesz! - adta ki a parancsot Vikcy, mire mind az okostojások bűzbombái keresésére indultunk. Felmentem az emeletre, és eléggé furcsa látvány fogadott. Az egész fenti rész tele volt WC papírozva.
-Lányok! Ezt látnotok kell! - kiabáltam le a többieknek, akik pár másodperc múlva már trappoltak is fel a lépcsőn hozzám.
-Ez... - akadt el a szava Dorine-nak. - Nem mondom, jó munkát végeztek! - tépkedte le nevetve a WC papírokat a falról. Egy negyed óra múlva sikerült leszedni az összes papírt és összeszedni az eldugott bűz-zoknikat.
*Kendall szemszöge*
Mikor hazaértünk bementem a szobámba, és szétterültem az ágyon. Eszembe jutott Mendy, így valahogy meggyőztem magam arról, hogy felhívjam.
-Háló? - szólt bele a telefonba.
-Szia Mendy, Kendall vagyok! - köszöntöttem vidáman.
-Kendall! Mi újság? - a hangja neki is vidámmmá változott.
-Csak gondoltam megkérdezem, hogy át tudnál-e jönni hozzánk?! - vetettem fel az ötletemet.
-Perszeee! - lediktáltam neki a címűnket, elköszöntünk egymástól, majd mosolyogva kimentem a többiekhez. Egy fél óra múlva csöngettek is az ajtón. Izgatottan szaladtam az ajtóhoz.
-Szia! - söpörte ki a szeméből szőke hajtincseit.
-Szia, gyere beljebb! - mosolyogtam rá.
-Sziasztok, Mendy Parks vagyok! - mutatkozott be vidáman a srácoknak, akik illedelmesen viszonozták az üdvözlését.
-Gyere, menjünk ki! - ragadtam meg a karjánál fogva, majd kihúztam a kertbe. Leültünk a hintaágyra, és kicsit mesélt magáról. Ő is szeret gitározni, és énekelni. Aztán rólam kérdezősködött. Lassacskán minden fontos dologot kiderítettünk a másikról.
-Egyébként nálad normális ez a két-két csík? - simított végig nevetve az arcomon lévő festéken.
-Hupsz, elfelejtettem lemosni! - kacagtam vele együtt.
-Miért festetted magadra? - nézett rám vigyorogva.
-Hát, ma egy ,,csíny nap"-ot tartottunk.... - kezdtem volna, de közbe vágott.
-Ja értem, és így keményebb! - kuncogott.
-Jól van naaaa...! - vágtam be a bölcsödés műdurcát, majd újra nevetésben törtem ki.
-Kendall! - szólt ki bentről Carlos. - Itt vannak a lányok, de nem ismerik el, hogy mi győztünk!
-Mivel egyértelműen MI győztünk! - hangsúlyozta ki Vicky külön a ,,mi" szócskát.
-Ti teljesen kattantak vagytok! - kacagott mellettem Mendy.
-Megvan! - kiáltott fel Logan. - Mendy döntse el, hogy ki győzött!
-Hát... oké! - egyezett bele a mellettem ücsörgő lány. Elsoroltuk neki, hogy melyik csapat mivel támadta a másikat, majd kíváncsian a döntésére vártunk. - Őőő.. döntetlen?!
-Ajjh, ne már! - huppant le mellém durcásan James.
-Turmix kotyvasztás ember! Ez elsöprő győzelem! - magyarázott Dorine.
-Öhh, már megbocsájts, de a zoknibombáink százszor felülmúlják a turmixokat! - húzta fel a szemöldökét Carlos.
-Héé, nehogymár ilyen gyerekes dolgon veszekedjetek! - állt fel mellőlem Mendy.
-Hahh, még, hogy gyerekes! - fontam össze karjaimat.
-Ahh, na jó, utolsó próba! Egyetlen perce van mindkét csapatnak, hogy az utolsó, döntő csínyt lesújtsa a másik csapatra! - szólalt meg hangosan, majd elővette a telefonját. - Rendben? - válaszul csak mindenki helyeslően bólogatni kezdett. - Mindjárt gondoltam! Akkor: 3...2...1...indul!
Senkinek nem jutott eszébe olyan ötlet, amit 1 perc alatt teljesíteni tudtunk volna.
-40 másodperc... - számolt vissza Mendy.
-Győzüüüünk! - kiáltotta el magát hirtelen Dorine, majd egy ismerős dolgot húzott elő a kezéből és elhajította. Carlos lehajolt így az a valami Mendy arcába csattant.
-Áúúúúúcs... - szólaltam meg halkan.
-Ez meg mi a... - nézte a róla leguruló valamit az eltalált lány. - Ez egy bűzös zokni? A saját fegyverükkel akartatok visszavágni? - nézett a lányokra kérdőn.
-Úhh, bocsi...! - ment oda hozzá Dorine. - De egyébként igen, mert nem volt nálam más! - nevetett zavartan.
-Nembaj, véletlen volt! - mosolygott a szöszi kedvesen. - Már csak az a kérdés ki győzött... Hmm, érdekes felállás: a lányok 1 percen belül kiötleltek egy csínyt, viszont a zokni mégsem jó helyre került... - megcsavarta az egyik hajfürtjét, majd megszólalt. - Úgy döntöttem, hogy a nyertesek a... LÁNYOK!
-Tudtam ééééén! - pacsizott le Barbi Sophieval.
-Cöhh ,ez így nem ér! - vágtam be a műdurcit.
-Bocsi Kendall! - nyomott egy puszit az arcomra, amitől a ,,haragom" egyből el szállt.
-Majd legközelebb, miénk lesz a győzelem! - kacsintott James a lányokra nevetve, majd egy csókot nyomott Vicky szájára.
