Thanks:)

Ma nagyon megörültem, ugyanis két blog szerzőjétől is kaptam díjat, aminek értelmét annyira nem értem, de nagyon boldog lettem tőle :) Kaptok linket az ő blogjaikhoz is, legalább így megköszönném nekik:
http://btrsomeday.blogspot.hu és http://mywaytotheperfectlifewithbtr.blogspot.hu Jó olvasást ezekhez is, ha esetleg érdekel titeket.

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Írj 11 kérdést.
4. Küldd tovább 11 embernek.

1.: Márciusban töltöm a 13-at. Két nővérem van, mind a kettő lány. Szeretek a barátaimmal lógni. :)) Utálom a matekot. :P Imádom a nyarat, és a strandokat. Szeretek őrültségeket csinálni, és szórakozni. Sportolni most nem sportolok, de régebben úsztam. Édesszájú vagyok. *-* Szeretek új embereket megismerni, csak az ne legyen kétszínű, vagy túlságosan is nagyképű. Szabadidőmben szeretek a családommal, és a barátaimmal lenni. Hát, úgy körülbelül ennyi, amit magamról tudtam írni:)

2.: 
1. Hány éves vagy? - Márciusban töltöm majd be a 13-at.
2. Kedvenc énekes? - Sok kedvencem van, de akkor kiemelek párat. BTR-ből: Logan Henderson, egyébként: Ellie Goulding vagy Avril Lavigne.
3. Van tesód? - Igen, két nővérem. :)
4. Kutya vagy macska? - Inkább kutya, de sajnos egyik sincs.
5. Kedvenc színed? - Kék.
6. Hol szeretnél lakni ha felnősz? - Hát ezen már sokat gondolkodtam, de még nem tudom.
7. Minek akarsz tanulni? - Őszintén? Még fogalmam sincs! :D
8. Hány blogod van? - Ez az egy.
9. Két dolog amit utálsz magadban? - A hajam valahogy idegesít és, hogy az orrom mindig piros, ha hideg van.
10. Kedvenc blogjaid? - Nagyon sok van. :)
11. Hányadikos vagy? - 7.-es.

3.: Szóval most jönne az, hogy 11 kérdést felteszek, de ha már mindenki, én is maradok ezeknél a kérdéseknél. :)


1. Hány éves vagy?
2. Kedvenc énekes?
3. Van tesód?
4. Kutya vagy macska?
5. Kedvenc színed?
6. Hol szeretnél lakni ha felnősz? .
7. Minek akarsz tanulni?
8. Hány blogod van?
9. Két dolog amit utálsz magadban?
10. Kedvenc blogjaid?
11. Hányadikos vagy?

4.: Akkor hát jöjjenek az én díjazottjaim:) (ajánlom, hogy ide is kukkantsatok be)

http://mywaytotheperfectlifewithbtr.blogspot.hu
http://ilovebtrblog.blogspot.hu/
http://btrsomeday.blogspot.hu/
http://becky-and-the-btr.blogspot.hu/
http://we-are-crazy-and-bad.blogspot.ro/
http://btr-kitalalt-tortenetek.webnode.hu
http://crazy-love-in-america.blogspot.hu/
http://ohyeahbtr.blogspot.hu/
http://everythingisbetterwithyou9.blogspot.hu/
http://kitalaltbtrsztori-com.webnode.hu/blog/
http://kitalaltsztori.blogspot.hu/

Köszönöm az oldalmegjelenítéseket, és a feliratkozókat is:) A jövőben új szereplők is előtűnnek majd a múltból, de többet egyenlőre nem árulhatok el. Köszönöm azoknak akik olvassák:) 

5. Crazy day on the beach ;D

Itt is van az 5. rész:) Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, az oldalmegjelenítéseket, és a két feliratkozót! ;) Ha elolvastátok, komizzatok lécci az oldalra! Jöhet rossz is jó is! Jó olvasást*-*

*Sophie szemszöge*

A vicces délelőtt után, amit a fiúkkal töltöttünk, fáradtan érkeztünk haza. Mindenki olyan volt, mintha áthajtott volna rajta egy úthenger. Még nem szoktunk hozzá, hogy Los Angelesben minden olyan pörgős, és itt mindig történik valami.
-Áhh, azt hiszem a nap hátralevő részét ezen a kanapén fogom tölteni! - mondta Barbi miközben a bútorra mutatott. - Én innen fel nem állok egy darabig!
A kijelentésével mind egyet értettünk, és erőtlenül lehuppantunk mellé. Mindenhol hülyeségek mentek a TV-ben. Végül megállítottuk az egyik csatornán ahol éppen a ,,hírességek hírei" ment. Egy öltönyös fickó beszélt. Unott pofával hallgattuk, mígnem egy eléggé érdekes hírrel állt elő:
,,A napokban James Maslow a Big Time Rush egyik énekese, egy számunkra ismeretlen lánnyal jelent meg egy díjátadón. Vajon ki lehet ez a rejtélyes lány?" - mondta, miközben a képen látható volt James és Vicky, ahogy a közönség soraiban ülnek. ,,Talán a rokona? Vagy a régi barátja? Vagy netán az újdonsült barátnője?" - ezeknél a szavaknál egy óriási kérdőjel jelent meg Vicky arcán a képernyőn.
Mosolyogva pillantottunk felé.
-Vagy esetleg a szeretője? - kérdezte Dorine elmélyítve a hangját, hogy hasonlítson a fickóra a TV-ből.
-Na jó elég! -nevetett Vicky, miközben nekidobott Dorine-nak egy párnát. Ekkor már mindenki szakadt a röhögéstől.

*Dorine szemszöge*

Ebéd után rettentően unatkoztunk. Valahogy még nem sikerült lépést tartanunk az itteni élettel. Végül közös megegyezésre, kimentünk a tengerpartra. A víz csodaszép volt, de nem voltunk egyedül. Többen is kijöttek ebben a jó időben hűsíteni magukat.

 /Dorine/

 /Vicky/

 /Barbi/

/Sophie/

*Sophie szemszöge*

Nagyon jól éreztük magunkat. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki csöndben maradt. Épp hátra akartam fordulni, hogy megnézzem mitől halkult el mindenki, amikor valaki hátulról megfogta a derekamat, felemelt és bevitt a vízbe.
-Hééé engedj el! - kiáltoztam nevetve.
-Ahogy parancsolod! - válaszolt a hang majd beledobott engem ruhástól a vízbe. Amint feltápászkodtam megállapíthattam, hogy Logie volt az.
-Ezt most miért kellett? - kérdeztem legörbült szájjal, és próbáltam bedobni egy kis műdurcát.
-Ez jár a gonosz sapkalopóknak! - nevetett rám miközben a fején lévő fekete sapira mutatott. Válaszul csak kinyújtottam rá a nyelvemet.
-Amúgy, hogyhogy ti itt? - kérdezte meglepődötten Barbi.
-Hát, ma hamar elengedtek minket a stúdióból - magyarázott Kendall - és gondoltuk kijövünk a partra!
-Dorine hol a francban van? - kérdeztem hangosan amikor észrevettem, hogy valaki hiányzik a csapatból.
-Ő.. hát az előbb még itt volt! - magyarázkodott Carlos zavartan.
-Héé nézzétek! - mutatott oda Logie egy vízisíző lányra.
-Jesszusom az Dorine! - tört ki belőlem a nevetés, mikor felismertem a lányt. - Áuuucs az fájhatott! - kiáltottam mikor észrevettem, hogy mekkorát taknyolt a vízen.
-ÚÚÚÚ! - vágták rá a többiek is kórusban.
Mikor kijött a partra mind odaszaladtunk hozzá.
-Dorine, te mi a frászt csináltál az előbb? És egyáltalán mikor mentél el? - kérdeztem tőle a hasamat fogva a röhögéstől.
-Hát vízisíztem! - mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon - Kérdeztem, hogy nem jöttök? De mindannyian csöndben álltatok, és vártátok, hogy Logan megijessze Sophiet, így hát egyedül mentem.
-Pffhhh..... - tört ki a nevetés, most már mindannyiunkból.

*Vicky szemszöge*

Még egy órát szórakoztunk a vízben. Mindenki tök idiótának nézett minket, de nem baj, mi így éreztük jól magunkat. Vizes ruhában kullogtunk a tengerparton a többiektől kicsit lemaradva Jamessel. Egyszerűen imádok vele lenni!
-Nem kéne felzárkóznunk? - kérdezte tőlem mosolyogva.
-Nem, minek? Tudom, hogy nehéz nélkülünk kibírniuk akár egy percet is de..! - nevettem vissza rá.
-Egoooo! - nézett rám, már ő is nevetve. Hirtelen lelassultak a lépteink, és maga felé fordított. - Vicky én nagyon szeretek veled lenni! Minden veled töltött perc.... - ekkor kicsit közelíteni kezdett az arcunk egymáshoz amikor Carlos kiabálására elugrottunk egymástól:
-Héé lusta népség! Haladjatok már, rátok vár az egész csapat!
Kissé csalódottan, de nevetve futottunk a többiek után.

*Sophie szemszöge*

A srácok hazakísértek minket. Elköszöntünk tőlük, és letörölhetetlen mosollyal futottunk be az ajtón. Los Angelesbe költözni jobb ötlet volt, mint azt valaha is gondolhattuk volna. Ezek a fiúk pont olyan őrültek mint mi, nem is tudom nélkülük, hogy boldogulnánk ebben a nagyvárosban.
Meghallottam, hogy felcsendült a telefonomból a ,,Windows Down", elővettem a zsebemből és kíváncsian szóltam bele a telefonba.
-Háló?
-Háló? Sophie Morgan? - kérdezte egy női hang a vonal másik feléből.
-Igen!
-A bérelt lakás ügyében telefonálok. Csak emlékeztetni akarom, hogy a havi pénzt még a héten be kéne fizetni.
-Egy pillanatra tartaná?
-Hát persze.
-Dorine, nem megkértelek, hogy fizessétek be a lakást? Most hallgathatom, ahogyan panaszkodik a pénz miatt!
-Bocsi, teljesen kiment a fejemből! - kiáltotta, miközben kezét a homlokára csapta. Szememet égnek meresztettem.
-Itt vagyok - szóltam végül bele a telefonba - A pénzt pedig amint tudjuk befizetjük.
-Rendben! - szólt a komor női hang - Akkor viszlát!
-Viszlát! - köszöntem el majd elmeséltem a többieknek a telefonbeszélgetésemet.

*Vicky szemszöge*

Bementem a szobámba és elővettem a laptopomat. Felnéztem twittere, hogy mi történik a világhálón. Rettentően meglepődtem. Mindenhol szinte rólam és Jamesről beszéltek. Persze voltak jó és rossz akaróim is:
,,Nem tudom ki lehet ez a lány, de remélem összejönnek Jamessel!" vagy ,,Úúú, ki ez a rib*nc? Ha megtalálom...."
Inkább kikapcsoltam a gépet, nem akartam ma ezzel foglalkozni. Inkább azon járt az agyam, hogy mi lesz velem és Jamessel? A sajtó már ezer féle történetet kitalált, de vajon a valóságban mi lesz?

*Barbi szemszöge*

Nagyon jól éreztem ma magam. Kendall is tök jó fej, bár előtte kicsit ellenszenvesnek találtam, nem tudom miért. Hisz jófej, és iszonyat vicces srác, de persze csak barátként gondolok rá. Santa Monicában megfogadtam, hogy most egy ideig nem pasizok. Hogy miért? Ez igen egyszerű. Volt ott egy nálam picivel idősebb barátom, Tom. A kapcsolatunk teljesen zűrzavaros volt, és kiderült, hogy még az előző barátnőjével sem szakított. Megmondtam neki, hogy vagy otthagyja a lányt, vagy én hagyom el, mert én ezt nem csinálom tovább. Persze azt hazudta nekem, hogy otthagyta, vége van. Még szerencsém, hogy elköltöztem, mert lehet, hogy megbocsájtottam volna neki...

*Dorine szemszöge*

Még mindig fel voltam pörögve a vízisítől. Fogalmam sincs miért próbáltam ki, talán hatással van rám a srácok hülyesége. Felmentem twittere, hogy kiírjam mekkora élményben volt ma részem:
@DorineClark: Vízisí! Wohooo! :)

*James szemszöge*

A TV, a sajtó és az internet is csak rólunk beszélt. Félek, hogy ezzel elijesztem Vickyt. Mi van, ha megrémül ettől az egész felhajtástól, hisz nekem sem kéne, hogy mindenféle emberek lehordjanak, és sosem történt dolgokat kreáljanak rólam.
-Hé haver, minden rendben? - sétált be az ajtómon Logan.
-Jah, aham persze! - feleltem, mikor feleszméltem a gondolataimból. - Csak tudod, félek, hogy elijesztem Vickyt, és nem akar majd velem  lenni, ha rájön milyen pörgős mellettem az élet.
-Viccelsz? Igaz még alig ismerem, de annyi biztos, hogy nem retten vissza attól, hogy most minden szempár kíváncsian rátok mered, a folytatást várva - ezek után vállba boxolt, majd felpattan mellőlem. - Na, gyere mert már nagyon éhes vagyok! - mutatott a hasára, és nevetve kisietett a szobámból.

*Sophie szemszöge*

-Hééé emberek, unatkozooom! - kiabáltam szét a lakásban, amire mindenki előbukkant.
-Egyetértek! - szólalt meg mellettem Barbi - Csináljunk már valamit!
-Akkor üvegezzünk! - vetette fel az ötletet Dorine. Ez mindenkinek tetszett. Elszaladtam a konyhába egy üvegért, majd leraktam a szőnyegre, amit már izgatottan körbe ültünk. Dorine megpörgette. Vicky volt a soros.
-Felelsz vagy mersz? - kérdeztem tőle.
-Hmm... Felelek! - vágta rá kissé bizonytalanul.
-Én tudoook! - kiáltott fel Babi - A kérdésem pedig: Mi történt köztetek a parton Jamessel? - erre mindenki mosolyogva a szőke lányra pillantott.
-Semmi! - válaszolt tömören.
-Naaaaa! - kérleltük. - Ugye tudod, hogy a semmitmondó válaszokért büntető feladat jár?
-Ahh, na jó, mesélek! - adta be a derekát végül. - Elkezdte nekem mondani, hogy mennyire jól érzi velem magát, meg minden, aztán már közeledett a szánk, de Carlos közbeszólt!
-Óóóóó! - válaszoltuk egyhangúan, de ki nem vette volna észre Dorine-on azt a különös mosolyt mikor Vikcy kimondta Carlos nevét?
-Azt hiszem valaki szerelmes! - böködtem meg Dorine kezét.
-Mi? Dehogyis....
-Na, persze! - nevettünk rá.
-Egyszerűen csak jófej Carlos.. semmi több! - kezeit az égnek emelve próbálta bizonyítgatni, ezt az egyértelmű hazugságot. Erre mi csak leintettük a kezünkkel, és folytattuk a játékot.

4. Party people!

Itt is van a következő részecske! Véleményeteket komiba írjátok, remélem tetszeni fog! :)

*Vicky szemszöge*

A nap unalmasan telt, egészen addig amíg meg nem hallottam a csengő hangját.
-Kinyitom! - kiabáltam a lányoknak. Kinyitottam a zárat, és meglepődve tekintettem kifelé.
-Szia! - mosolygott James az ajtó mögül.
-Szia! Hát te? - kérdeztem kissé elpirulva.
-Emlékszel mikor azt mondtam, hogy meg kéne ismételnünk? - mosolyogva bólogattam rá a mondat folytatására várva - Tartunk egy bulit ma este, és gondoltam átjöhetnétek!
-Szuper, szólok a többieknek! - nevettem rá.
-Oké! Akkor itt a cím... - elővett egy kis lapot, ráfirkantott valamit, majd odaadta - Ha nem találnátok el, nyugodtan hívjatok fel! Ott a számom! - mutatott a cetlire. - Na, hát akkor szia!
-Szia! - mosolyogtam rá, majd örömteljesen fordultam be az ajtóba.
-Ki volt az? - kérdezte Sophie két chips falatka rágcsálása közben. Válaszul egy óriási vigyorral az arcomon elé tartottam a cetlit. Elgondolkozva nézett a lapra, mire én végül megszólaltam:
-Buli lesz a srácoknál, és James meghívott minket! - az eddig bizonytalan mosolya most szívből szóló örömtelivé változott.
-Miről maradtunk le? - sétált elő Dorine és Barbi is a konyhából.
Elmeséltem nekik mindent, mire izgatottan mindenki felrohant a szobájába készülődni.

*Sophie szemszöge*

Egy óra múlva elindultunk a srácokhoz. A címet sikerült megtalálnunk, nem is laknak tőlünk olyan messzire mint gondoltam. A házuk nagy volt, és gyönyörű.  Carlos nyitott ajtót, egy doboz sörrel a kezében.
-Sziasztok! - köszönt túlkiabálva a benti zajt - Gyertek be!
Odabent volt még egy csomó ismeretlen ember, de úgy is itt volt az ideje ismerkednünk, nem? Beljebb mentünk, mindenki felhőtlenül érezte magát, a hangulat fantasztikus volt. Ekkor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögött:
-Sophie? - kérdezte, és most már számomra is világos volt, hogy a hang Logan
-Szia Logie! - nevettem rá, mire ő a kezembe nyomott egy poharat. Kendall jelent meg a háta mögött, mikor észre vett azonnal köszönt:
-Szia Sophie! Hányan jöttetek? - ez a kérdés mintha utalni akart volna valamire, vagy inkább valakire. De nem akartam ezen agyalni, inkább gyorsan rávágtam a választ:
-Mind a négyen! - eleresztettem egy apró mosolyt, majd körbenéztem a házban, hogy megkeressem a lányokat.
Egész este jól telt a hangulat, bár ahogyan telt az idő, egyre inkább mentek el az emberek.

*Dorine szemszöge*

Ezek a Big Time Rush-os srácok rettentő jófejek! Ma mindannyiukat közelebbről megismerhettük.
-Nem iszol? - nézett rám Carlos, miközben elővett a hűtőből egy doboz sört, majd felém tartotta
-Hát... A múltkori incidens óta, próbálok kevesebbet inni, de azért elfogadom! - nevettem rá, és elvettem a kezéből.
-Miért mi történt? - nézett rám kíváncsian.
-Hányt! - jött el mellettünk röhögve Sophie, de már tovább is sétált azzal a lendülettel.
-Jól van már! - kiabáltam utána, majd Carlossal együtt nevetésben törtünk ki.

*Vicky szemszöge*

Reggel számomra ismeretlen helyen ébredtem. Körül néztem és kezdtek felelevenedni bennem az emlékek. Oldalra tekintettem, mindenki a földön aludt, egy-egy pokróccal a hátukon. Valaki megfogta a vállam, és halkan oda súgott egy ,,jó reggelt"-et. Grrr.... Kirázott a hideg, majd hátra fordultam és láttam, hogy csak James az.
-Jujj, muszáj rám hoznod a frászt? - suttogtam neki oda, mire ő halkan elkezdett nevetni.

*Barbi szemszöge*

Reggel valami furcsa mozgásra ébredtem fel a lábamnál. Mi lehet az? Kómásan feltápászkodtam, és megdöbbenve láttam, hogy egy malac kíváncsian bökdösi az orrával a lábszáramat. Kendall is felébredt és mosolyogva szólt oda neki:
-Yumaaa! Látom nagyon megtetszettél neki! - tekintett rám nevetve.
-Nagyon édes! - először félve, aztán már nyugodtan simogattam végig a rózsaszín állatkán.

*Sophie szemszöge*

Valami keményen feküdtem. Felnyitottam a szememet, és kissé értetlen fejjel néztem körbe. James, Vicky, Barbi és Kendall is fel kelt már.
-Mit keresünk itt? - kérdeztem miközben álmosan a szememet dörzsölgettem.
-Éjszaka már nem volt kedvetek visszamenni, így itt aludtatok. De arról fogalmam sincs, hogy miért a földön fekszünk. - mondta Logan egy ásítás közepette, miután felkelt.
Egy pillanat.... -gondolkodtam el, mikor végignéztem a többieken - Carlos és Dorine hol vannak?
-Biztosan csak Sydney-t vitték el sétálni! Carlos reggel mindig kiviszi! - felelt Kendall.

*Dorine szemszöge*

Carlossal és Sydney-vel elmentünk sétálni. Nagyon édes ez a kutya, egész nap el tudnék vele szórakozni. Carlossal pedig olyan összetartózó párost alkotnak. Épp Sydneyről mesélt nekem:
-Egyszer elveszett... -kezdte komolyan - mindenhova kiraktam a képét, hogy találják meg. Végül kiderült, hogy egy elvetemült rajongója volt az elrablója. Mikor megtaláltuk nagyon megörültem. Nem is tudom, Sydney az évek során nagyon a szívemhez nőtt - magyarázta nekem mosolyogva.

*Sophie szemszöge*

Amíg Carlosék nem értek haza, mi megreggeliztünk, majd menni készültünk.
-Hát mi akkor megyünk is! - köszöntünk el már az ajtóhoz közelítve.
-Ne máár! Maradjatok még egy picit! - kérleltek minket - Amúgy sem ismeritek még azokat a helyeket amiket Los Angelesben feltétlenül látnotok kell! - mondta James.
-Hmm.. hát jó, akkor induljunk szétnézni! - vágta rá rögtön Vicky.
Gyorsan beugrottunk a házunkba, átöltöztünk és siettünk a fiúkkal várost nézni. A srácok a nappaliban vártak, de Logan elment egyet gyorsan telefonálni Carlosék-nak, hogy ha akarnak csatlakozzanak majd hozzánk. Észrevettem, hogy egy fekete sapka hever a fotelen. Tudtam, hogy Logané az, ezért megfogtam és gyorsan bedugtam egy fiókba, a fiúk pedig vészjóslóan tekintettek felém.
-Imádja a sapkáit! Ha rájön, hogy te dugtad el, aljas bosszút áll majd rajtad - magyarázta Kendall
-Nem baj! - nevettem rá, majd mikor hallottam, hogy Logie letette a telefont próbáltam angyali képet vágni.
-Azt mondták, majd jönnek! - kezdte a mondanivalóját még mit sem sejtően - Na akkor induljunk. - rutinosan a fotel felé nyúlt, oda sem nézett, de érezte, hogy a sapka helyett a levegőt szorította meg. - Srácok nem láttátok a sapkámat? - kérdezte meglepődve. - Megesküdnék rá, hogy valahova ide tettem.... - próbálta feltúrni a párnákat, odalépett a kanapéhoz ott is kereste de nem találta. Sajnos kitört belőlem a leleplező nevetés.
-Ki vele hova tetted? - kérdezte olyan nyomozós hangsúllyal.
-Én? - kérdeztem és közben a kezeimet olyan ,,én nem csináltam semmit" alakzatba emeltem fel. - Miért épp én lennék a dologban?
-Ő volt? - nézett hátra a fiúkra, akik szótlanul ücsörögtek, a nevetésüket visszafojtva. - Kendall! Tudod az a kép még mindig meg van...
-Ne folytasd! - vágta rá hamar. - Sophie dugta el a fiókba!
-Héééjj, Kendaaaall! - néztem rá csalódott fejjel.
-Bocsi, de az a kép nem kerülhet napvilágra!
Logan ördögi mosollyal az arcán nyúlt a fiók felé, majd elégedetten vette fel a sapiját.
-Ezt még megbánja kisasszony! - nézett rám rejtélyes fejjel, aztán elnevette magát. - Na induljunk!

*Barbi szemszöge*

A fiúk tényleg olyan helyekre vittek minket, amit még nem is láttunk. Elképedve nézelődtünk.
-Ugye milyen szép? - kérdezte Kendall, és közben rám pillantott zöld szemeivel.
-Igen az! - mosolyogtam.

3. A beautiful morning in the cafe:)

Itt is van a 3. rész! Köszönöm azoknak akik olvassák, örülök, ha tetszik! :) Köszönöm az eddigi kommenteket is, bár meg szeretnélek titeket kérni, hogy ne szidjátok egymást a hozzászólásokban! Remélem ma sem csalódtok bennem:)

Kinyitottam az ajtó, majd értetlen fejjel kérdeztem meg a többieket:
-Hát ti meg mitől vagytok vizesek?
-Hosszú... -nevetett Sophie - De inkább te mesélj, milyen volt?
Leültünk a kanapéra, és mindannyian izgatottan hallgatták a beszámolómat.

*Sophie szemszöge*

Este még kicsit hülyültünk a lányokkal, aztán mind elmentünk aludni.
Reggel Barbi szavaira ébredtem:
-Na, végre, hogy felkeltééél! - mondta kissé elnyújtott hangon - Éhes vagyok!
-Akkor, menj le a konyhába, és egyél valamit! - fordultam át a másik oldalamra, és közben a fülemre tapasztottam egy párnát.
-Lécci, gyere! Amúgy is, van annál jobb, hogy végre mi kelthetjük fel a hétalvókat?
Valahogy erre a gonosz ötletre azonnal levettem a fülemről a párnát, majd felálltam, hogy induljunk ébresztgetni.
-Na, és mire gondoltál? - kérdeztem suttogva, egy ördögi mosollyal az arcomon.
-Hmm.. mit szólnál az ,,ugráljunk az ágyukon, és közben ordibáljunk" módszerhez?
-Benne vagyok! Te menj Vickyhez, addig én felkeltem Dorinet.
Beosontam a szobába. Épp aludt mint a bunda, amikor fölléptem az ágyára, majd elkezdtem ugrálni, és közben az ordibáltam, hogy: -FELKELNI HÉTALVÓ! Mondanom sem kell, rögtön felébredt, már csak azért is mert miközben ugráltam elvesztettem azon a kis helyen a lába alatt az egyensúlyomat, és ráestem.

*Barbi szemszöge*

Halkan besiettem a szobába, majd nekifutásból ráugrottam az ágyra.
-KELÉÉÉS! -kiabáltam.
-Áuuu - dörzsölgette meg Vicky a szemét - ismered azt a szokást, hogy ha valaki szépen alszik, akkor halkan keltsük fel?
-Öhhmm.. hagyj gondolkozzak... nem! - nevettem rá, majd kiöltöttem rá a nyelvemet.

*Sophie szemszöge*

Gyorsan megreggeliztünk, majd felvetődött a bevásárlós téma.
-Kéne valami kaja a hűtőbe, mert teljesen kiürítettük! - panaszkodott Vicky
-Hát, én vállalom a mai bevásárlást, de csak, ha valaki velem tart! - 5 percbe tellett, de végül Barbit rátudtam venni, hogy jöjjön velem.
-Nah, mi indulunk! - köszöntünk el már az ajtóból - majd hívjatok! Ja, és ne felejtsétek befizetni a havi pénzt a lakásra! Na, hello!
Rettentő álmosak voltunk, így útközben betértünk a tegnapi kávézóba. Óriási volt a reggeli forgalom, próbáltam szabad helyet találni, de nem nagyon ment. Nagyon megörültem, mikor végre megláttam két szabad helyet, két srác mellett.
-Barbi, nézd ott van hely! - megrántottam a kezét és az asztal felé húztam. - Egy pillanat... az a két srác Logan és Kendall?! - mondtam ki a gondolataimat hangosan.
-Igen! - mosolygott Barbi - de már nagyon szomjas vagyok, szóval üljünk odaaa!
-Hát, egy próbát megér...

*Vicky szemszöge*

Egész reggel csak Jamesen járt az agyam. Vajon találkozunk még valaha? Vagy csak egy lány leszek neki a díjátadóról? Gondolataimat, a twitterel próbáltam elterelni. Egy tweeten megakadt a szemem:
@jamesmaslow : Fantasztikusan éreztem magam a tegnapi díjátadón. :)
Remélem, azért nem csak a műsor miatt érezte jól magát...
-Hééé, Vicky! - eszméltem fel Dorine kiáltozására.
-Egy pillanat! - ordítottam vissza, miközben kikapcsoltam a laptopot. - Na, most mond! - szaladtam oda hozzá.
-Unakozoooom!
-Ahhjj, komolyan ezért hívtál le? -kérdeztem egy nagy sóhajjal. - amúgy mit szólnál ha elmennénk sétálni? Mire a csajok visszaérnek az 1 év! Hisz ismered őket!
-Okéé!

*Sophie szemszöge*

-Bocsi, szabad ez a két hely? - kérdeztem kissé zavartan - csak mert, nincs több hely és..
-Persze! - vágta rá mosolyogva Logan. De aranyos ezzel a sapival a fején! - Sophie? - vizsgált meg közelebbről.
-Igen! - nevettem rá, örültem, hogy felismert.
-Ti ismeritek egymást? - kérdezte Kendall miközben Loganről rám, majd újra Loganre pillantott.
-Hát, valami olyasmi... - feleltem egy még mindig letörölhetetlen mosollyal az arcomon - tegnap szó szerint összefutottunk a parton!
-Ja, hát akkor üljetek le! - mindketten arrébb csúsztak egy székkel, hogy odaférhessünk. Behuppantam Logie mellé, és rákvörös fejjel üldögéltem, mikor végre megjelent előttünk a pincérnő.
-Jónapot! - köszönt mosolyogva - Mit hozhatok?
-Két kávét kérnénk! - szóltam oda kedvesen, mire ő felfirkált valamit a jegyzetfüzetébe, majd tovább sietett.
Eleinte külön beszélgetett a Bophie és a Kogan páros, de aztán összeterelődött a téma, és azon vettük észre magunkat, hogy önfeledten beszélgetünk egymással. Mindig tudtunk valamit mesélni. Ha mi meséltünk nekik egy Santa Monica-i srácról, aki minden lányra ráír, hogy járna-e vele, ők meséltek nekünk egy régi lány ismerősükről akinek ha megtetszett egy fiú, akkor annak minden cselekedetéről tudott, elvileg egyszer még a WC-be is követett egy srácot. Nagyon sokat nevettünk, a kávénkat már régen megittuk, de egyszerűen nem tudtunk elmenni a székünkről olyan jól szórakoztunk. Akkor eszméltünk csak fel, amikor Barbi megnézte az időt.
-Bakker Sophie, indulnunk kell! Több mint egy órát itt voltunk az 5 perces kávézás helyett!
-Úúúú! - keltem fel a székemről idegesen - Hát remélem még találkozunk! - nevettem rájuk.
-Én is! - mosolygott Logan.
Szomorúan otthagytuk őket, és besiettünk a boltba, hogy beszerezzük azokat, amikért valójában elindultunk.

*Vicky szemszöge*

Dorine-nal elkezdtünk sétálgatni, azokon a gyönyörű utcákon. Közben a rágóját csámcsogta mellettem, és óriási buborékokat fújt belőlük.
-Ahh, ezt láttad? - kérdezte nevetve, miközben a szétpukkadt darabkákat visszanyomta a szájába.
-Na, várj, csinálok egy képet! - előkaptam a telefonom, hogy lefényképezzem.

Amíg nem látta, gyorsan feltöltöttem twittere, és ezt írtam alá: @DorineClark megtalálta a rágógumit... :D

*Sophie szemszöge*

Elkezdtünk vásárolgatni, de én közben kicsit elbambultam a gondolataimmal. A kávézóban történt események jártak a fejemben.
-Héé figyelsz te rám?? - kérdezte Barbi felháborodott arckifejezéssel - Ki vele, min agyalsz már megint?
-Semmin... - nevettem rá majd a polcra tekintettem - Üdítőt már raktál?
-Igen, raktam! Ha figyeltél volna, de látom, hogy máson jár az eszed! Na gyerünk hagyj halljam! - mosolygott rám olyan ,,tudom, hogy valamit titkolsz" arckifejezéssel.
-Jól van... A kávézón gondolkodtam. Imádom Los Angelest, még csak a harmadik nap, de már másodszorra találkozunk...
-Logannel?
-Igen, vele... - kissé elvörösödötten néztem a bevásárlókocsinkat.
-Gondoltam, hogy megint rá gondolsz! - szemeit az égbe meresztette, majd elnevette magát. - na gyere, mert ezek leszedik a fejünket, ha nem viszünk haza kaját!
-Okéé!
Gyorsan összeszedtünk mindent ami szükséges, és rohantunk is haza. Kinyitottam a zárat és izgatottam mondtam:
-Nem hiszitek el kikkel találkoztunk!
Semmi válasz, semmi üdvözlés. Biztosan elmentek. Felnéztem gyorsan twittere, és Vicky kiírása mindent megmagyarázott. Gondolom, megunhatták a várakozást.
-Megjöttünk! - toppantak be végül az ajtón. - Csak elmentünk egy kicsit sétálgatni!
-Igen láttam a képet - mosolyogtam egy nagyot, majd bepakoltunk mindent a hűtőbe.
-Jut eszembe! - kaptam a fejemhez - nem hiszitek el, hogy kikkel kávéztunk ma!
-Na, kikkel? - néztek rám kérdően.
-Logannel, és Kendallel! Kicsit el is ment az idő...
-Na nem szívatsz? - tört ki Dorine-ból a csodálkozás - most azonnal el kell mesélnetek mindent!
-Jól mondja! - bólogatott Vicky helyeslően, mire én belekezdtem a mondanivalómba.

Second day in L.A. :)

Itt van a 2. rész komiba a véleményt:) Remélem tettszik ;)

-Jajj bocsi! - válaszoltam kissé zavartan, és közben éreztem, hogy a fejem vörösödik.
-Öhhm az én nevem Victoria Witchburn, ő pedig a barátnőm Sophie Morgan! - mutatkozott be helyettem is drága jó barátnőm, miközben James tekintetét kereste.
-Na, kérdezd meg! - súgta oda Logan Jamesnek alig hallhatóan.
-Öhhmm.. hát oké! Arról lenne szó, hogy meghívtak engem egy díjátadóra nézőnek, és vinnem kell egy lányt kísérőnek! Tudom, hogy még csak most találkoztunk, de ráérsz ma este? - kérdezte meg Vickyt.
-Persze! -vágta rá mellettem rögtön, és egy apró mosolyt is eleresztett
-Szuper, csúcs vagy! Akkor este hétkor itt találkozunk oké?
-Huhh, már kezdtem azt hinni, hogy valami olyan helyen találkozunk ami azt se tudom hol van! - nevetett Vicky - jó, akkor itt hétkor, de addigra muszáj találnom valami ruhát, úgyhogy sziasztok! - köszönt el gyorsan és már húzta is el a karomat, épphogy csak egy sziasztok-ot oda tudtam kiáltani.
-Ááá, Sophie! Muszáj egy tökéletes ruhát találnom estéig!
-Nyugi, nyugi találunk! Csak siess, mert ha lemaradsz egy üzletben otthagylak! - nevettem rá.
-Hahaha! - öltötte ki rám a nyelvét.

*Vicky szemszöge*

Találtunk egy boltot ami ilyen alkalomra való ruhákkal volt tele. Egy kedves hölgy jött felénk amikor beléptünk az ajtón.
-Jónapot, miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva.
-Jónapot! - köszöntünk kórusban - A helyzet az.. - kezdtem - hogy egy díjátadóra megyek az este, és nincs semmim amit felvehetnék.
-Pont jó helyre jöttek! - mondta a hölgy miközben elkezdett keresgélni a ruhák között - Van egy fekete ruhám, ami szerintem fantasztikusan állna magának!
-Hát nem is tudom... a fekete nem annyira az én színem.
-Ez tetszeni fog, biztos vagyok benne! - ekkor előhúzott egy vállfát. A nőnek igaza volt, a ruha mesésen nézett ki, első látásra beleszerettem.
-Ez tényleg gyönyörű! - léptem oda hozzá - Felpróbálhatom?
-Csak nyugodtan!
Bementem a fülkébe, és a ruhát mintha csak rám öntötték volna. A hossza is, a dereka is mind tökéletes volt.  Egy ideig nézegettem magam a tükörben, aztán Sophie hangjára kimentem:
-Na, jó a ruha? - kérdezte tőlem - na jó, ne is válaszolj! Megvesszük! - pillantott hátra az eladóra, aki már ment is a pénztárgéphez számolni.
Kerestünk még hozzá illő cipőt, aztán indultunk is haza.

/A ruha/

*Barbi szemszöge*

-Heló! - kiáltott az ajtóból, a két lány amint megérkeztek.
-Sziasztok! - köszöntünk oda Dorine-nal a konyhából - Képzeljétek lusta népség, amíg ti vásárolgattatok, mi ebédet csináltunk!
-Hmm.. arra kíváncsi vagyok - jött be Sophie vigyorogva.
-Na, arra én is! - nevetett Vicky.
-Hát csak figyeljetek! - Dorine elővett négy tányér pizzát az asztalról. - Mi csináltuk ám!
-Attól még, hogy  ráteszitek négy tányérra, attól még tudom, hogy a két utcával arrébb levő pizzériából hoztátok! - jelentette ki Vicky és közben olyan ,,ezek sötétek" fejet vágott.
-Hogy bizonyítod? - kérdeztem vigyorogva.
-Hát, mondjuk úgy, hogy ott vannak a pizzás dobozok Dorine mögött! - nevetett rám Sophie.
-Dorine mondtam, hogy dobd ki!
-Jól van már! Azt hittem megcsinálod te!
Gyorsan befaltuk a pizzát, délután pedig megnéztünk egy filmet a TV-ben.

*Sophie szemszöge*

-Unatkozom! - nyögtem ki hangosan mikor vége lett a filmnek - Csináljunk már valamit!
-Hát találjatok ki valamit amíg nem jövök, mert én bizony elkezdek készülni az estére! - kiáltotta Vicky a szobájából.
-Menjünk várost nézniiiii! - ajánlotta fel Dorine az ötletet
-Oké, mindjárt indulhatunk! - válaszoltam én is és már rohantam is a szobámba átöltözni.
Sétáltunk Los Angeles utcáin, amikor találtunk egy jó kis kávézót.
-Lécci, álljunk meg itt! Úgyis szomjas vagyok! - kérleltem a többieket.
-Hmm.. nembánom! - mondta Dorine.
Annyira megtetszett nekem ez a hely, hogy a lányok csináltak rólam egy fotót, amit fel is raktam twitterre.

/Ezt írtam a kép alá: Los Angeles-i kávéházban a lányokkal.♥ @BarbaraGray és @DorineClark ti, hogy érzitek magatokat? :)

Egy kedves pincérnő jött ki az ajtón mikor leültünk.
-Jónapot! - köszönt kedvesen - mit hozhatok?
-Én egy forró csokit kérnék! - mosolyogtam rá.
-Jó, rendben! És önöknek mit hozhatok?
-Két cappuchinot! - felelte Barbi. Tudta, hogy Dorine is azt kér, hisz mindig azt szokott.
Kihozták az italainkat, és nevetve szürcsölgettük, miközben a Santa Monicai emlékeinket elevenítettük fel.

*Vicky szemszöge*

Végre én is elkészültem. Még utoljára megnéztem magamat a tükörben majd a telefonomon lévő órára pillantottam. 18:50 perc. Sietve rohantam le a lépcsőn, nehogy elkéssek a találkozóról.
Mikor odaértem James már ott várt rám.
-Szia! - nevettem oda kicsit zavartan - Bocsi, hogy késtem általában ez Sophie szokása.
-Heló! - mosolygott rám amikor megpillantott - Semmi baj! De induljunk, mert tényleg elkésünk!
Bepattantam az autóba és kissé idegesen ültem az anyósülésen. Próbáltam megtörni a kínos csendet:
-És amúgy milyen díjátadóra megyünk?
-Igazából, én magam sem tudom! De meghívtak rá, és nem szívesen mondtam volna nem-et!
-Jah, értem. - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de szerencsémre megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból, és James kicsit végig szemlélt.
-Gyönyörű vagy! - bökte ki végül, mire kissé elpirosodtam, de próbáltam egy magabiztos választ adni.
-Hát te sem vagy semmi! - néztem végig az öltönybe bújtatott testén.
-Lefényképezhetlek? - nevetett rám - Tudod, hogy legyen valami emlékem a díjátadóról.
-Hát persze! - mosolyogtam vissza rá.

Bementünk az épületbe, mindenhol híres emberek, egy kicsit kezdtem ideges lenni, de James bátorítóan megfogta a kezem és bevezetett a helyünkre. Felemeltem a székről a ,,kísérő" cetlit és izgatottan leültem.

*Sophie szemszöge*

Egy másfél óra múlva elindultunk szétnézni a városban. Már ki volt világítva, csodálatos látvány volt. Végig sétáltunk a parton is, ami ezúttal már csöndes volt, egy-két ember pakolgatta csak a nyugágyakat. Egyszer csak Barbi belelökött a vízbe, mire én megrántottam a kezét és magammal húztam a mélybe. Mikor feljöttünk elkezdtünk röhögni, majd Dorine-ra pillantottunk, aki döbbenten nézett minket, aztán ő is elkezdett nevetni. Egymásra néztünk Barbival, majd egy határozott mozdulattal Dorine-t is a vízbe húztuk.
-Hééj, ezt miért kellett? - nevetett ránk
-Ne csak mi ázzunk el! - feleltem vissza, miközben már a hasamat fogtam a nevetéstől.

*Vicky szemszöge*

A díjátadó fantasztikus volt. Jobbnál jobb előadók kaptak díjat.
Vége lett az estének, az emberek felálltak a székükről és nyüzsögve haladtak a kijárat felé. James hazavitt, de az ajtó előtt még beszélgettünk egy kicsit.
-Ezt megismételhetnénk... - kezdte mire nekem egy apró mosoly jelent meg az arcomon. - Mármint, más helyszínen persze.
-Jó, én benne vagyok! - nevettem rá kedvesen - tudod hol találsz! - majd szememmel az ajtó felé figyeltem. - Hát akkor, én megyek, jóéjt! - köszöntem el tőle.
-Neked is!
Amikor kinyitottam a zárat még hallottam, ahogy elhajt az autóval.

1. Go to Los Angeles! ;)

Itt is van, az első rész, nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre! : )

*Sophie szemszöge*

Minden fiatal életében eljön az a nap, amikor elköltözik az addig megszokott családi fészekből. Nekem ez a nap ma jött el. A barátnőimmel már több mint egy éve tervezgetjük, hogy itt hagyjuk Santa Monicát, és Los Angelesbe költözünk. Mindennap félre raktunk egy kicsit, és most végre összegyűlt az elegendő összeg.
Körbenéztem a szobámon, ahol az összes cuccom dobozokba volt belegyömöszölve. Vickyék szomszédja Jerry, felajánlotta, hogy egy teherautóval utánunk hozza a dobozainkat, amíg mi vonattal megyünk. Az ablakomból hallottam, hogy valaki dudál. Kinéztem, Jerry volt az. Gyorsan leszaladtam és kimentem hozzá.
-Szia Jerry! Gyere utánam, mutatom az utat! - szóltam oda neki egy kedves mosollyal az arcomon.
-Rendben! De remélem nem lesz túl sok, ugyanis Vicky cuccai már egy elég nagy teret elfoglalnak! - válaszolt nekem nevetve, és utánam szaladt a lépcsőn.
Egy negyed óra alatt lehordtuk a dobozokat, Jerry pedig elindult a teherautóval Barbiék háza felé. Még utoljára leellenőriztem, hogy minden nálam van-e, majd leszaladtam a lépcsőn, hogy elköszönhessek a családomtól. Végig öleltem mindenkit és helyeslően bólogattam az olyan búcsúzásokra mint: Sokszor telefonálj! meg : Nagyon vigyázz magadra!
Mikor mindenkitől elbúcsúztam, az utazós táskámmal a vállamon elindultam a vonatállomásra.

*Vicky szemszöge*

Jerry hamar összeszedte mindenki cuccát, úgyhogy viszonylag egyszerre értünk oda a vonatállomásra. Mint mindig a jegyvásárlás megint az én dolgom volt.
-Jónapot! - léptem oda a fülkéhez mosolyogva, bár a nő nem éppen viszonozta a kedvességemet - Négy jegyet szeretnék kérni a Los Angeles-be menő vonatra!
-Gyerek van? - nézett végig rajtunk egy csöppnyi undorral az arcán - Vagy négy felnőtt jegy?
-Igen, négy felnőtt jegyet! - mondtam neki, de a mosoly ezúttal elmaradt. Elém dobta a jegyeket, gyorsan kifizettem, de mielőtt elmentünk volna Dorine gyorsan odavágta neki:
-Mogorva nyanya!
A nő vélhetően meghallotta, így halkan nevetve siettünk a Los Angeles-i vonathoz.

*Sophie szemszöge*

-A Los Angeles-be menő vonat, 5 perc múlva elindul! Kérjük utasainkat, foglalják el a helyüket! - hallatszott egy női hang a bemondóból. Megtaláltuk a vonatot, és beültünk egy üres fülkébe.
-Stipi-stopi ablak mellett! - kiáltottuk el magunkat egyszerre Barbival, és gyorsan becsusszantunk a helyünkre.
-Áhh, hülyék! - emelte a szemeit Vicky a plafonra, de végül elnevette magát.
Az út elején sokat beszélgettünk, de aztán mindenki mással volt elfoglalva. Barbi a telefonjával babrált, Dorine szintén, Vicky pedig a tükrében igazítgatta a haját. Elővettem tehát a telefonom és a fülhallgatóm, és az ablakon kinézve elkezdtem hallgatni a kedvenc bandám számait.
Unatkozva nézegettem a hirdetőtáblákat, mígnem végül nagy örömömre megláttam a Los Angeles táblát az állomáson. Leszálltunk, és egy taxihoz siettünk.
-Hova? - kérdezte kedvesen a taxis amíg én, Dorine és Vicky beültünk hátra, Barbi pedig az anyósülésbe.
-Egy pillanat... - kutakodtam a táskámban a cím után - ó, meg is van. A Rose street 26.ba!
-Rendben! - majd elindította az autót és elindult Los Angeles gyönyörű utcáiban.

*Barbi szemszöge*

Mikor megérkeztünk kíváncsian nyitottuk ki az ajtót. A házat egy 50-es nőtől béreltük. Az első szobát amint megláttam, rögtön beleszerettem.
-Ez a szoba az enyéééém! - ugrottam rá az ágyra. Mindenki külön szobát kapott, de azért az árát még így sem helyeseltem. Na, de mindegy, a lényeg, hogy Los Angelesben vagyunk!
A nap hátra levő részét pakolással töltöttük, mígnem este 11-re elkészültünk.
-Hé, van egy ötletem! - kiáltotta el magát Sophie.
-Mond!
-Házavatóbuli!!! Na, hogy tettszik, benne vagytok?
-Ez kérdés volt? - válaszoltuk mindannyian.

*Sophie szemszöge*

Mindenki átöltözött, elővettük a hangfalakat és egész éjjel buliztunk. A hangulat eszméletlen volt, és egyre csak jobb lett ahogy telt az idő. Mindenki sokat ivott, de Dorine ma még minket is túlszárnyalt.
-Dorine nem iszol egy kicsit sokat? - kérdezte Barbi nevetve - Biztos, hogy kitaccsolsz ha így folytatod!
-Héé, nem lesz semmi bajom oké? - jelentette ki Dorine, de látszott rajta, hogy rosszul van - Nem fogok hányni, mert... - nem tudta befejezni a mondatát, mert abban a pillanatban óriási ,,vulkán" tört ki a szájából, amit mi először döbbenten néztünk, aztán már a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
-Lányok! - nyögte ki végül nevetve Vicky - azt hiszem bepisiltem a nevetéstől!
-Nem vagy egyedül! - nevettem rá, és már rohantam is a WC-re, hogy legalább egy része ott landoljon.
-Engedj odaaa! - dörömbölt az ajtón Barbi - annyira megnevetettetek, hogy ha nem vigyázok én is így járok!

*Vicky szemszöge*

Reggel a kanapén ébredtem. Körülnéztem, és láttam, hogy nem egyedül vagyok. A többiek is itt aludtak, kivétel Dorine-t. Felkeltem, hogy megkeressem. A nevetésemre ébredt fel.
-Hát te meg mit nevetsz? - kérdezte a szemét dörzsölgetve, aztán észrevette, hogy a WC ajtójában fekszik, egy vödörrel az oldalán. - Ez meg mi a.. ? - kérdezte, majd belenézett a vödörbe, és finnyás arccal emelte el belőle az arcát - HÁNYÁS!

*Sophie szemszöge*

Mikor felébredtem, Dorine és Vicky már fent voltak, épp a hányós vödröt öntötték bele a WC-be. Felkeltettem Barbit, mert képszakadásom volt azzal kapcsolatban, hogy mi a francot keresünk a kanapén.
-Hogyhogy itt aludtunk? - kérdeztem tőle álmos fejjel.
-Őszintén? Fogalmam sincs! Csak arra emlékszem, hogy nem tudtam elaludni a hányás szagtól!
-Az Dorine volt! - kiabált ki a fürdőből Vicky
Megreggeliztünk, de még mindig fájt a fejem a másnaposságtól.
-Na, én kimegyek a partra futni! Sophie jössz?
-Ilyenkor futni? - kérdeztem tőle értetlen arccal. - Egyébként is, sajog a fejem, neked nem?
-Dehogyisnem, de ettől jobb lesz!
-Nem tudnál mást nyaggatni ezzel?
-Nem! Dorine még mindig hányás szagú, Barbi pedig sosem fog velem kijönni! Naaaa, lécciii! - kérlelt elnyújtott hangon.
-Jó! - felkaptam magamra valami mozgásra alkalmas cuccot, és fáradtan elindultam Vicky után.

*Vicky szemszöge*

Örülök, hogy Sophie kijött velem, bár szokás szerint lemaradt. Nagyban futottam, amikor észrevettem magam előtt egy aranyos kutyát.
-Jajj de édes vagy! - simogattam meg amikor meghallottam egy fiú hangot. Valószínűleg a kutya gazdájáét. Felnéztem, hogy köszönhessek, és ledöbbenve vettem észre, hogy James Maslow áll előttem.
-A neve...
-Fox! - fejeztem be neki a mondatot, mire mosolyogva bólogatni kezdett.

*Sophie szemszöge*

Mikor végre megpillantottam Vickyt, sietve futottam oda hozzá, de nem igazán figyeltem így neki mentem valakinek.
-Hoppá! - felelt egy édes fiú hang, mire felnéztem és a saját szememnek sem hittem. A másnaposság beszél belőlem, vagy tényleg Logan Hendersonnak ütköztem neki?

~Szereplők

Sziasztok! :) Ez egy kitalált Big Time Rush sztori, remélem sokaknak tetszeni fog! :) ♥

SZEREPLŐK:

/Sophie Morgan 21 éves/  Mindig vidám, és szeret a barátnőivel hülyülni.

/Barbara Gray 21 éves/  Imád nevetni, és sosem hagyja cserben a barátnőit.

/Victoria Witchburn 21 éves/  Nagyon szereti a ruhákat, és minden őrültségben a barátnőivel tart.

/Dorine Clark 21 éves/ Imádja az őrült dolgokat, és nála a nevetés sosem maradhat el.

A Big Time Rush tagjai:

/Logan Phillip Henderson 23 éves/ Szeret motorozni, és őrültségeket csinálni. 

/Kendall Francis Schmidt 22 éves/  Életvidám, és mindig jó ötletekkel áll elő.

/James David Maslow 22 éves/  Imádja a kutyáját Fox-ot, és mindig benne van az őrült ötletekben.

/Carlos Roberto Pena Jr. 23 éves/  Imád hülyülni, és a hasát is rettentően szereti.