3. A beautiful morning in the cafe:)

Itt is van a 3. rész! Köszönöm azoknak akik olvassák, örülök, ha tetszik! :) Köszönöm az eddigi kommenteket is, bár meg szeretnélek titeket kérni, hogy ne szidjátok egymást a hozzászólásokban! Remélem ma sem csalódtok bennem:)

Kinyitottam az ajtó, majd értetlen fejjel kérdeztem meg a többieket:
-Hát ti meg mitől vagytok vizesek?
-Hosszú... -nevetett Sophie - De inkább te mesélj, milyen volt?
Leültünk a kanapéra, és mindannyian izgatottan hallgatták a beszámolómat.

*Sophie szemszöge*

Este még kicsit hülyültünk a lányokkal, aztán mind elmentünk aludni.
Reggel Barbi szavaira ébredtem:
-Na, végre, hogy felkeltééél! - mondta kissé elnyújtott hangon - Éhes vagyok!
-Akkor, menj le a konyhába, és egyél valamit! - fordultam át a másik oldalamra, és közben a fülemre tapasztottam egy párnát.
-Lécci, gyere! Amúgy is, van annál jobb, hogy végre mi kelthetjük fel a hétalvókat?
Valahogy erre a gonosz ötletre azonnal levettem a fülemről a párnát, majd felálltam, hogy induljunk ébresztgetni.
-Na, és mire gondoltál? - kérdeztem suttogva, egy ördögi mosollyal az arcomon.
-Hmm.. mit szólnál az ,,ugráljunk az ágyukon, és közben ordibáljunk" módszerhez?
-Benne vagyok! Te menj Vickyhez, addig én felkeltem Dorinet.
Beosontam a szobába. Épp aludt mint a bunda, amikor fölléptem az ágyára, majd elkezdtem ugrálni, és közben az ordibáltam, hogy: -FELKELNI HÉTALVÓ! Mondanom sem kell, rögtön felébredt, már csak azért is mert miközben ugráltam elvesztettem azon a kis helyen a lába alatt az egyensúlyomat, és ráestem.

*Barbi szemszöge*

Halkan besiettem a szobába, majd nekifutásból ráugrottam az ágyra.
-KELÉÉÉS! -kiabáltam.
-Áuuu - dörzsölgette meg Vicky a szemét - ismered azt a szokást, hogy ha valaki szépen alszik, akkor halkan keltsük fel?
-Öhhmm.. hagyj gondolkozzak... nem! - nevettem rá, majd kiöltöttem rá a nyelvemet.

*Sophie szemszöge*

Gyorsan megreggeliztünk, majd felvetődött a bevásárlós téma.
-Kéne valami kaja a hűtőbe, mert teljesen kiürítettük! - panaszkodott Vicky
-Hát, én vállalom a mai bevásárlást, de csak, ha valaki velem tart! - 5 percbe tellett, de végül Barbit rátudtam venni, hogy jöjjön velem.
-Nah, mi indulunk! - köszöntünk el már az ajtóból - majd hívjatok! Ja, és ne felejtsétek befizetni a havi pénzt a lakásra! Na, hello!
Rettentő álmosak voltunk, így útközben betértünk a tegnapi kávézóba. Óriási volt a reggeli forgalom, próbáltam szabad helyet találni, de nem nagyon ment. Nagyon megörültem, mikor végre megláttam két szabad helyet, két srác mellett.
-Barbi, nézd ott van hely! - megrántottam a kezét és az asztal felé húztam. - Egy pillanat... az a két srác Logan és Kendall?! - mondtam ki a gondolataimat hangosan.
-Igen! - mosolygott Barbi - de már nagyon szomjas vagyok, szóval üljünk odaaa!
-Hát, egy próbát megér...

*Vicky szemszöge*

Egész reggel csak Jamesen járt az agyam. Vajon találkozunk még valaha? Vagy csak egy lány leszek neki a díjátadóról? Gondolataimat, a twitterel próbáltam elterelni. Egy tweeten megakadt a szemem:
@jamesmaslow : Fantasztikusan éreztem magam a tegnapi díjátadón. :)
Remélem, azért nem csak a műsor miatt érezte jól magát...
-Hééé, Vicky! - eszméltem fel Dorine kiáltozására.
-Egy pillanat! - ordítottam vissza, miközben kikapcsoltam a laptopot. - Na, most mond! - szaladtam oda hozzá.
-Unakozoooom!
-Ahhjj, komolyan ezért hívtál le? -kérdeztem egy nagy sóhajjal. - amúgy mit szólnál ha elmennénk sétálni? Mire a csajok visszaérnek az 1 év! Hisz ismered őket!
-Okéé!

*Sophie szemszöge*

-Bocsi, szabad ez a két hely? - kérdeztem kissé zavartan - csak mert, nincs több hely és..
-Persze! - vágta rá mosolyogva Logan. De aranyos ezzel a sapival a fején! - Sophie? - vizsgált meg közelebbről.
-Igen! - nevettem rá, örültem, hogy felismert.
-Ti ismeritek egymást? - kérdezte Kendall miközben Loganről rám, majd újra Loganre pillantott.
-Hát, valami olyasmi... - feleltem egy még mindig letörölhetetlen mosollyal az arcomon - tegnap szó szerint összefutottunk a parton!
-Ja, hát akkor üljetek le! - mindketten arrébb csúsztak egy székkel, hogy odaférhessünk. Behuppantam Logie mellé, és rákvörös fejjel üldögéltem, mikor végre megjelent előttünk a pincérnő.
-Jónapot! - köszönt mosolyogva - Mit hozhatok?
-Két kávét kérnénk! - szóltam oda kedvesen, mire ő felfirkált valamit a jegyzetfüzetébe, majd tovább sietett.
Eleinte külön beszélgetett a Bophie és a Kogan páros, de aztán összeterelődött a téma, és azon vettük észre magunkat, hogy önfeledten beszélgetünk egymással. Mindig tudtunk valamit mesélni. Ha mi meséltünk nekik egy Santa Monica-i srácról, aki minden lányra ráír, hogy járna-e vele, ők meséltek nekünk egy régi lány ismerősükről akinek ha megtetszett egy fiú, akkor annak minden cselekedetéről tudott, elvileg egyszer még a WC-be is követett egy srácot. Nagyon sokat nevettünk, a kávénkat már régen megittuk, de egyszerűen nem tudtunk elmenni a székünkről olyan jól szórakoztunk. Akkor eszméltünk csak fel, amikor Barbi megnézte az időt.
-Bakker Sophie, indulnunk kell! Több mint egy órát itt voltunk az 5 perces kávézás helyett!
-Úúúú! - keltem fel a székemről idegesen - Hát remélem még találkozunk! - nevettem rájuk.
-Én is! - mosolygott Logan.
Szomorúan otthagytuk őket, és besiettünk a boltba, hogy beszerezzük azokat, amikért valójában elindultunk.

*Vicky szemszöge*

Dorine-nal elkezdtünk sétálgatni, azokon a gyönyörű utcákon. Közben a rágóját csámcsogta mellettem, és óriási buborékokat fújt belőlük.
-Ahh, ezt láttad? - kérdezte nevetve, miközben a szétpukkadt darabkákat visszanyomta a szájába.
-Na, várj, csinálok egy képet! - előkaptam a telefonom, hogy lefényképezzem.

Amíg nem látta, gyorsan feltöltöttem twittere, és ezt írtam alá: @DorineClark megtalálta a rágógumit... :D

*Sophie szemszöge*

Elkezdtünk vásárolgatni, de én közben kicsit elbambultam a gondolataimmal. A kávézóban történt események jártak a fejemben.
-Héé figyelsz te rám?? - kérdezte Barbi felháborodott arckifejezéssel - Ki vele, min agyalsz már megint?
-Semmin... - nevettem rá majd a polcra tekintettem - Üdítőt már raktál?
-Igen, raktam! Ha figyeltél volna, de látom, hogy máson jár az eszed! Na gyerünk hagyj halljam! - mosolygott rám olyan ,,tudom, hogy valamit titkolsz" arckifejezéssel.
-Jól van... A kávézón gondolkodtam. Imádom Los Angelest, még csak a harmadik nap, de már másodszorra találkozunk...
-Logannel?
-Igen, vele... - kissé elvörösödötten néztem a bevásárlókocsinkat.
-Gondoltam, hogy megint rá gondolsz! - szemeit az égbe meresztette, majd elnevette magát. - na gyere, mert ezek leszedik a fejünket, ha nem viszünk haza kaját!
-Okéé!
Gyorsan összeszedtünk mindent ami szükséges, és rohantunk is haza. Kinyitottam a zárat és izgatottam mondtam:
-Nem hiszitek el kikkel találkoztunk!
Semmi válasz, semmi üdvözlés. Biztosan elmentek. Felnéztem gyorsan twittere, és Vicky kiírása mindent megmagyarázott. Gondolom, megunhatták a várakozást.
-Megjöttünk! - toppantak be végül az ajtón. - Csak elmentünk egy kicsit sétálgatni!
-Igen láttam a képet - mosolyogtam egy nagyot, majd bepakoltunk mindent a hűtőbe.
-Jut eszembe! - kaptam a fejemhez - nem hiszitek el, hogy kikkel kávéztunk ma!
-Na, kikkel? - néztek rám kérdően.
-Logannel, és Kendallel! Kicsit el is ment az idő...
-Na nem szívatsz? - tört ki Dorine-ból a csodálkozás - most azonnal el kell mesélnetek mindent!
-Jól mondja! - bólogatott Vicky helyeslően, mire én belekezdtem a mondanivalómba.