Second day in L.A. :)

Itt van a 2. rész komiba a véleményt:) Remélem tettszik ;)

-Jajj bocsi! - válaszoltam kissé zavartan, és közben éreztem, hogy a fejem vörösödik.
-Öhhm az én nevem Victoria Witchburn, ő pedig a barátnőm Sophie Morgan! - mutatkozott be helyettem is drága jó barátnőm, miközben James tekintetét kereste.
-Na, kérdezd meg! - súgta oda Logan Jamesnek alig hallhatóan.
-Öhhmm.. hát oké! Arról lenne szó, hogy meghívtak engem egy díjátadóra nézőnek, és vinnem kell egy lányt kísérőnek! Tudom, hogy még csak most találkoztunk, de ráérsz ma este? - kérdezte meg Vickyt.
-Persze! -vágta rá mellettem rögtön, és egy apró mosolyt is eleresztett
-Szuper, csúcs vagy! Akkor este hétkor itt találkozunk oké?
-Huhh, már kezdtem azt hinni, hogy valami olyan helyen találkozunk ami azt se tudom hol van! - nevetett Vicky - jó, akkor itt hétkor, de addigra muszáj találnom valami ruhát, úgyhogy sziasztok! - köszönt el gyorsan és már húzta is el a karomat, épphogy csak egy sziasztok-ot oda tudtam kiáltani.
-Ááá, Sophie! Muszáj egy tökéletes ruhát találnom estéig!
-Nyugi, nyugi találunk! Csak siess, mert ha lemaradsz egy üzletben otthagylak! - nevettem rá.
-Hahaha! - öltötte ki rám a nyelvét.

*Vicky szemszöge*

Találtunk egy boltot ami ilyen alkalomra való ruhákkal volt tele. Egy kedves hölgy jött felénk amikor beléptünk az ajtón.
-Jónapot, miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva.
-Jónapot! - köszöntünk kórusban - A helyzet az.. - kezdtem - hogy egy díjátadóra megyek az este, és nincs semmim amit felvehetnék.
-Pont jó helyre jöttek! - mondta a hölgy miközben elkezdett keresgélni a ruhák között - Van egy fekete ruhám, ami szerintem fantasztikusan állna magának!
-Hát nem is tudom... a fekete nem annyira az én színem.
-Ez tetszeni fog, biztos vagyok benne! - ekkor előhúzott egy vállfát. A nőnek igaza volt, a ruha mesésen nézett ki, első látásra beleszerettem.
-Ez tényleg gyönyörű! - léptem oda hozzá - Felpróbálhatom?
-Csak nyugodtan!
Bementem a fülkébe, és a ruhát mintha csak rám öntötték volna. A hossza is, a dereka is mind tökéletes volt.  Egy ideig nézegettem magam a tükörben, aztán Sophie hangjára kimentem:
-Na, jó a ruha? - kérdezte tőlem - na jó, ne is válaszolj! Megvesszük! - pillantott hátra az eladóra, aki már ment is a pénztárgéphez számolni.
Kerestünk még hozzá illő cipőt, aztán indultunk is haza.

/A ruha/

*Barbi szemszöge*

-Heló! - kiáltott az ajtóból, a két lány amint megérkeztek.
-Sziasztok! - köszöntünk oda Dorine-nal a konyhából - Képzeljétek lusta népség, amíg ti vásárolgattatok, mi ebédet csináltunk!
-Hmm.. arra kíváncsi vagyok - jött be Sophie vigyorogva.
-Na, arra én is! - nevetett Vicky.
-Hát csak figyeljetek! - Dorine elővett négy tányér pizzát az asztalról. - Mi csináltuk ám!
-Attól még, hogy  ráteszitek négy tányérra, attól még tudom, hogy a két utcával arrébb levő pizzériából hoztátok! - jelentette ki Vicky és közben olyan ,,ezek sötétek" fejet vágott.
-Hogy bizonyítod? - kérdeztem vigyorogva.
-Hát, mondjuk úgy, hogy ott vannak a pizzás dobozok Dorine mögött! - nevetett rám Sophie.
-Dorine mondtam, hogy dobd ki!
-Jól van már! Azt hittem megcsinálod te!
Gyorsan befaltuk a pizzát, délután pedig megnéztünk egy filmet a TV-ben.

*Sophie szemszöge*

-Unatkozom! - nyögtem ki hangosan mikor vége lett a filmnek - Csináljunk már valamit!
-Hát találjatok ki valamit amíg nem jövök, mert én bizony elkezdek készülni az estére! - kiáltotta Vicky a szobájából.
-Menjünk várost nézniiiii! - ajánlotta fel Dorine az ötletet
-Oké, mindjárt indulhatunk! - válaszoltam én is és már rohantam is a szobámba átöltözni.
Sétáltunk Los Angeles utcáin, amikor találtunk egy jó kis kávézót.
-Lécci, álljunk meg itt! Úgyis szomjas vagyok! - kérleltem a többieket.
-Hmm.. nembánom! - mondta Dorine.
Annyira megtetszett nekem ez a hely, hogy a lányok csináltak rólam egy fotót, amit fel is raktam twitterre.

/Ezt írtam a kép alá: Los Angeles-i kávéházban a lányokkal.♥ @BarbaraGray és @DorineClark ti, hogy érzitek magatokat? :)

Egy kedves pincérnő jött ki az ajtón mikor leültünk.
-Jónapot! - köszönt kedvesen - mit hozhatok?
-Én egy forró csokit kérnék! - mosolyogtam rá.
-Jó, rendben! És önöknek mit hozhatok?
-Két cappuchinot! - felelte Barbi. Tudta, hogy Dorine is azt kér, hisz mindig azt szokott.
Kihozták az italainkat, és nevetve szürcsölgettük, miközben a Santa Monicai emlékeinket elevenítettük fel.

*Vicky szemszöge*

Végre én is elkészültem. Még utoljára megnéztem magamat a tükörben majd a telefonomon lévő órára pillantottam. 18:50 perc. Sietve rohantam le a lépcsőn, nehogy elkéssek a találkozóról.
Mikor odaértem James már ott várt rám.
-Szia! - nevettem oda kicsit zavartan - Bocsi, hogy késtem általában ez Sophie szokása.
-Heló! - mosolygott rám amikor megpillantott - Semmi baj! De induljunk, mert tényleg elkésünk!
Bepattantam az autóba és kissé idegesen ültem az anyósülésen. Próbáltam megtörni a kínos csendet:
-És amúgy milyen díjátadóra megyünk?
-Igazából, én magam sem tudom! De meghívtak rá, és nem szívesen mondtam volna nem-et!
-Jah, értem. - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de szerencsémre megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból, és James kicsit végig szemlélt.
-Gyönyörű vagy! - bökte ki végül, mire kissé elpirosodtam, de próbáltam egy magabiztos választ adni.
-Hát te sem vagy semmi! - néztem végig az öltönybe bújtatott testén.
-Lefényképezhetlek? - nevetett rám - Tudod, hogy legyen valami emlékem a díjátadóról.
-Hát persze! - mosolyogtam vissza rá.

Bementünk az épületbe, mindenhol híres emberek, egy kicsit kezdtem ideges lenni, de James bátorítóan megfogta a kezem és bevezetett a helyünkre. Felemeltem a székről a ,,kísérő" cetlit és izgatottan leültem.

*Sophie szemszöge*

Egy másfél óra múlva elindultunk szétnézni a városban. Már ki volt világítva, csodálatos látvány volt. Végig sétáltunk a parton is, ami ezúttal már csöndes volt, egy-két ember pakolgatta csak a nyugágyakat. Egyszer csak Barbi belelökött a vízbe, mire én megrántottam a kezét és magammal húztam a mélybe. Mikor feljöttünk elkezdtünk röhögni, majd Dorine-ra pillantottunk, aki döbbenten nézett minket, aztán ő is elkezdett nevetni. Egymásra néztünk Barbival, majd egy határozott mozdulattal Dorine-t is a vízbe húztuk.
-Hééj, ezt miért kellett? - nevetett ránk
-Ne csak mi ázzunk el! - feleltem vissza, miközben már a hasamat fogtam a nevetéstől.

*Vicky szemszöge*

A díjátadó fantasztikus volt. Jobbnál jobb előadók kaptak díjat.
Vége lett az estének, az emberek felálltak a székükről és nyüzsögve haladtak a kijárat felé. James hazavitt, de az ajtó előtt még beszélgettünk egy kicsit.
-Ezt megismételhetnénk... - kezdte mire nekem egy apró mosoly jelent meg az arcomon. - Mármint, más helyszínen persze.
-Jó, én benne vagyok! - nevettem rá kedvesen - tudod hol találsz! - majd szememmel az ajtó felé figyeltem. - Hát akkor, én megyek, jóéjt! - köszöntem el tőle.
-Neked is!
Amikor kinyitottam a zárat még hallottam, ahogy elhajt az autóval.