Miközben ajkai az enyémre tapadtak, olyan volt, mintha ezer meg ezer pillangó röpködött volna a gyomromban. Életem legeslegszebb pillanatai voltak azok.
-Ahh skacok, rettentő fáradt vagyok és... - hallottuk meg Dorine hangját a bejárati ajtóból, mire rögtön szétrebbentünk. - hupsz, nem is zavarok! - kacagott fel. Logan nevetve lemászott rólam, feltápászkodtunk a földről, megigazítottuk magunkat, és olyan ,,nem történt semmi" fejjel leültünk Dorine-hoz.
-Szóval miért is vagy fáradt? - tereltem a témát.
-Ahh, egész nap munkát kerestem, de hiába... - sóhajtott fel.
-Bocsi, de mennem kell! - nézegette Logan a telefonját, majd felállt a kanapéról. - Köszönöm a forrocsókit isteni volt, meg.. meg minden nagyon jó volt! - mosolygott miközben a gödröcskéi megint előrajzolódtak.
-Szia! - köszöntem el tőle, mikor kikisértem az ajtón.
-Na mesélj, mi volt? - jött oda hozzám izgatottan Dorine. Leültünk a kanapéra, én elkezdtem mesélni és hamarosan a többiek is megérkeztek.
*Vicky szemszöge*
Reggel kedvetlenül ébredtem. Kezeimmel az éjjeli szekrényhez nyúltam, hogy megtudjam mennyi az idő. 10:47. Hogy mi? Elfogok késni! Gyorsan kipattantam az ágyból, és kimentem a fürdőszobába. Álmosan lemostam az arcomat és a hideg víz egyértelműen felébresztett, hisz ekkor döbbentem rá reggelem fénypontjára: SZOMBAT VAN! Micsoda megkönnyebbülés... Fellélegezve lebattyogtam a konyhába, majd a többiekkel együtt megreggeliztem.
-Strandcuccot összekészíteni! - rontott be az ajtón kedvesem.
-James! - ugrottam a nyakába boldogan.
-Kimegyünk a partra? - ragyogott fel a szeme Sophienak.
-Ki áááám! - jöttek be a többiek is az ajtón, teljességgel strandra öltözve. Pár perc alatt mi is mindent összekészítettünk. A fürdőruhámra rávettem egy lenge ruhát és indulásra készen álltam. Nem mentünk kocsival, mert annak csak nyomorgás lett volna a vége, inkább gyalogoltunk.
Rengetegen kijöttek a strandra, hisz szombat van, így helyet nem igen találtunk. Továbbsétáltunk egy picit, a sok embertől egy kicsit nyugodtabb helyre, ahol nem botlasz bele minden méternél egy napozó emberbe. Csak páran voltak ott rajtunk kívűl, pont jó volt ez a hely nekünk. Leterítettünk pár törölközőt, leraktuk a táskáinkat, és elterültünk a földön.
-Végre szabadnap! - toltam le elégedetten a napszemüvegemet a szememre.
-Vízre fel! - hallottam James hagját magam fölött, de mire odanézhettem volna, már csobbant is az arcomon pár vízcseppecske. Felpattantam a törölközőröl és egyenest a vízbe futottam. Az eleinte még hideg víz lágyan futkosott a lábamon. Kezemből ,,pohárkát" formáltam, megtöltöttem vízzel, és lefröcsköltem vele szerelmem még akkor száraz hátát.
*Barbi szemszöge*
Épp egy törölközőn feküdtem, amikor puha ajkak érintését éreztem az enyémen. Az ismerős csókra izgatottan kinyitottam a szememet és boldogan vettem észre, hogy itt van Tom.
-Hát te? - mosolyogva felültem.
-Dorine hívott, hogy biztosan örülnél neki ha én is itt lennék! - simogatta meg az arcomat.
-Köszi Dorine! - kiáltottam oda a lánynak, aki mosolyogva rámnézett olyan ,,nincsmit" arckifejezéssel. - Mit rejtegetsz a hátad mögött? - próbáltam Tom másik kezében lévő dolgot megpillantani.
-Semmit! - füllentett.
-Ahaaa, semmit! - kezeimmel az övét próbáltam előhúzni, amikor hirtelen előkapott egy vízzel teli palackot a háta mögül. Meglepődött arccal próbáltam abban a pár másodpercben menteni a menthetőt és kezeimet magam elé tettem védekezőül. Nem sokat segített. A víz ,,zuhanyként" ért. - Tom Reed! Ezt nagyon megfogod bánni! - kiáltottam nevetve, mire ő kuncogva hátrálni kezdett.
-Húú, nagyon félek! - nyújtotta ki a nyelvét.
-Félhetsz is! - mosolyogtam ravaszul, majd gyorsan mögé futottam, és ráugrottam a hátára. A palackot kirántottam a kezéből, és a maradék vizet ráöntöttem a hajára. Jól beledörzsöltem, mintha a haját mosnám, majd elégedett arckifezezéssel lepattantam a hátáról. - Azt hiszem végeztem! - kacagtam és visszatoltam a napszemüvegemet a fejemre.
*Sophie szemszöge*
-Kezdek éhes lenni! - panaszoltam a többieknek.
-Elugrok kajáért! Ki mit kér? - jött ki a vízből Dorine.
-Palacsintázzunk! - ragyogtak fel Barbi szemei.
-Oké! Akkor hozok mindenféle ízűt! - csavart magára egy törölközőt.
-Fahéjasból sokat hozzál ám! - kiáltottam utána, mire hátrafordult és mosolyogva bólintott egyet. Hamarosan vissza is tért teli kézzel.
-Meg is hoztaaaam! - ült le egy törölközőre, mire mindenki éhesen körégyűlt.
-Awwh, nyami! - haraptunk bele mindannyian a kivett édességeinkbe. Jóízűen belakmároztunk a finom palacsintákból, majd széterültünk a napon. Egy fél órán keresztül kipihentük a falatozást, és újra a vízhez vettük az irányt. Mint egy csorda befutottunk a tenger habjai közé, aminek a hullámai erőteljesen futottak rajtunk végig.
-Nincs is ennél jobb kikapcsolódás! - feküdt a víz tetejére Kendall. A többi srác helyeslően bólogatni kezdett, és csatlakoztak hozzá. Mi lányok halkan kuncogtuk, mert láttuk, hogy mekkora hullám készül őket elsodorni.
-Mit nevettek? - fordította felénk a fejét kérdőn Carlos. Válaszolni sem volt időnk, de a víz beszélt helyettünk. Úgy érte a srácokat mint egy óriási pofon, és egy pillanatra elmerültek a vízben. Mi már dőltünk a nevetéstől.
-Haha, nagyon vicces! - törölték meg az arcukat a nagy csobbanás után.
Sokáig áztattuk még magunkat a kellemes vízben, utána pedig kifeküdtünk a napra.
-Hozunk valami innit! Ti kértek? - állt fel Kendizzle a helyéről. Végül mind megállapodtunk 1-1 jégkásában és útjára engedtük Carlost és Kendallt.
*Kendall szemszöge*
A jégkásás standhoz rengeteg ember mellett kellett eljönnünk. Alig volt szabad terület, ahova lépni tudtunk volna, de végül eljutottunk ahova akartunk. Kértünk 9 jégkását, valahogyan elhelyeztük a kezünkben, és óvatosan vissza fele indultunk. Szerencsétlenségemre valamiben megbotlottam és az egyik jégkása ráömlött egy napozgató lány hátára.
-Te normális vagy? - fordult felém, hogy megnézhesse honnan jött a jégkása özön. - Ke..Kendall Schmidt? - arca dühösről mosolygóssá vált, és felállt a helyéről.
-Bocsi, csak tele volt a kezem és megbotlottam! - magyarázkodtam.
-Áhh, semmi baj, bárkivel megeshet! - vigyorgott még mindig. Eleinte furcsa volt, de rájöttem, hogy csak szimplán kedves. Felajánlotta, hogy elkísér vissza a standhoz, hogy pótóljuk az elpazarolt frissítőt. Útközben megtudtam róla pár dolgot, többek között, hogy Mendy a neve.
-Akkor, itt a telefonszámom... - előhúzott egy cetlit a táskájából és ráfirkantott pár számot. - Hívj fel! - mutatta a kezével, kacsintott egyet, majd visszafeküdt a földre. Elraktam a papírkát és visszasiettem a többiekhez.
-Mi tartott ilyen sokáig? Carlos már rég itt van! - jött felém James, és elvett egy jégkását a kezemből.
-Csak kiborult az egyik és visszakellett mennem! - böktem oda gyorsan, majd kiosztottam a maradék innivalót és leültem hozzájuk.
*Sophie szemszöge*
Miután mindenki megkapta a maga jégkásáját a csapat szétoszlott. Leültem egy törülközőre Logan mellé.
-Ugye milyen finom? - nézte a kezemben lévő poharat mire én mosolyogva bólogatni kezdtem.
A tegnap esti csók óta még nem tisztáztuk a helyzetet, vártam, hogy majd ő lép valamit. Jelenleg se a baráti, se a szerelem zónában nem voltunk, inkább a ,,több mint barát"-ban. Nem bírtam tovább ezt az egészet, ígyhát belekezdtem én.
-Logan...
-Igen? - vette el a száját a pohártól, amitől egy kicsit felkacagtam, mert beszínezte a száját zöldre.
-A tegnapi... - fordítottam komolyra a szót.
-Igen tudom, még nem beszéltük meg... - törölte meg a száját. - Nézd... én már régóta elszerettem volna mondani, hogy én sokkal többet érzek irántad mint barát... - Erre a mondatra vágytam csak akkor. Ajkaimat újra az övére tapasztottam, hogy megmutassam én is így érzek iránta. Beletúrtam a vízes hajába és éreztem rajta a tenger sós illatát. Megfogta a kezemet és úgy tértünk vissza a többiekhez. Tisztáztuk előttük is, hogy mi mostantól egy pár vagyunk.
A nap hátralevő részét is végig ökörködtük. Az egész strand tőlünk zengett, pedig voltak ott rajtunk kívűl még elég sokan.
*Barbi szemszöge*
Úgy döntöttük, hogy megvárjuk a naplementét, hogy gyönyörű befejezése legyen ennek az őrült napnak. Lecsüccsentünk a homokba és vártuk, hogy a fénylő égitest távozzon az égről.
-De szép! - dőltem Tom mellkasára. Az elkószált hajszálakat kisöpörte az arcomból és némán bólogatni kezdett. A nap gyönyörű narancssárga gombócként ment le.
-Na, menjünk haza srácok! - állt fel a helyéről Dorine, miközben leporolta magáról a homokot. Feltápászkodtam Tomról és a cuccokhoz indultam. Gyorsan összepakoltunk mindent és hazafelé vetük az irányt. Az utcákon zajosan mentünk végig, az összes járókelő szeme ránktapadt. A fiúk egy idő után elfordultak, mi pedig lassacskán hazaértünk a Rose street 26-ba.
-Ez aztán a pörgős nap! - huppant le a kanapéra Vicky.
-Azám! - csatlakoztunk hozzá.
Az este többi részét filmnézéssel töltöttük. A redőnyöket lehúztuk, villanyokat lekapcsoltuk és indulhatott is az ,,otthon mozi".
*Sophie szemszöge*
Reggel amikor felébredtem, már az összes lány fent volt. Kimentem a fürdőszobába megmosni az arcomat amikor észrevettem, hogy az összes strandcucc egy kupacban levan vágva a földre. Papucsok, fürdőruhák, törölközők minden amit csak el lehet képzelni.
-Lányok, ez ki volt? - kiabáltam nekik nevetve. Pár perc múlva hangos trappolást hallottam odakintről, majd 3 fejet láttam magaslani az ajtóból.
-Azt mondtátok, csak rakjam ide! - szólalt fel a legnagyobb természetességgel a hangjában Dorine.
-Nem pont így gondoltuk! Áhh, sötét! - kapott a fejéhez Vicky, majd ő is nevetni kezdett.
-Jól van na! - ütötte nyakon Dorine a nevető lányt, majd inkább otthagytuk a kupacot és elmentünk reggelizni.
-Fúúúj, itt szinte minden lejárt! - szagolt be a hűtőbe finnyásan Barbi.
-Dehogy járt, hisz nemrég vásároltunk! - ment oda mögé Vicky.
-Öhh... azt hiszem megtaláltam a szag forrását... - vettem ki egy begyömöszölt zoknit a hűtőből. Orromat összecsíptem az ujjaimmal és úgy fordultam a többiekhez. - Na jó, ki akarja hibernálni a zokniját? Mert nem én az biztos!
-Öhh, rám ne nézz! - tette maga elé védekezőül a kezét Vicky.
-Hát rám se! - hátrált Barbi a szag miatt.
-Dorine? - néztem a lányra kérdőn.
-Esküszöm, hogy ez nem tőlem származik! - tette a kezét a mellkasához.
-De akkor mégis, hogy került ide? - értetlenkedtem.
-Ahh, szerintem rájöttem... - kezdte Vicky. - A srácok egyedül maradtak amikor mi reggel elmentünk öltözködni... Tuti, hogy ők voltak azok!
-Bosszúúúúút! - kuncogott Barbi.
-Azt ám! - mosolyogtam ravaszul. - De előszőr tüntessük el ezt a bűzbombát! - nagy levegőt véve kisiettem a kukához és gyorsan belevágtam. Megmostam a kezem, a biztonság kedvéért háromszor, és lehuppantam a többiek mellé a kanapéra.
-Szóval... - nézett ránk Dorine. - Mivel vágjunk vissza?
-Valami nagy kell, és hatásos... - gondolkodott el Vicky.
-Jó, de mi? - kérdezte Barbi. Szemeinkkel valahogy mind az ablak felé néztünk, és akkor Vicky agyában megszületett az ördögi terv...
-Megvan! - kiáltott fel gonosz mosollyal az arcán. - A szomszéd macskái folyton hullatják a szőreiket... Nos! A párkányról felszedünk egy csomó szőrgombócot és a saját módszerükkel vágunk nekik vissza, vagyis...
-A hűtőt támadjuk! - fejeztem be a mondatot, mire ő helyeslően bólogatni kezdett.
Összeszedtük az összes szőrcsomót amit csak találtunk, szerencsékre volt belőle bőven. Mindenki elrakott magának párat és útnak indultunk a gyanútlan fiúkhoz.
*Dorine szemszöge*
A lányok engem bíztak meg azzal, hogy a szőrcsomókat elhelyezzem a hűtőben. Az ajtóban odaadta mindenki a ,,maga adagját" és becsöngettünk.
-Helóó! - köszöntünk vidáman, mintha nem készülnénk semmire.
-Sziasztok! Hát ti? - engedett be minket Carlos.
-Áhh, csak unatkoztunk otthon! - füllentett Vicky. A lányok felkeresték a többi srácot és valamilyen témával lefoglalták őket, én pedig azzal az ürüggyel, hogy ,,iszok egy pohár vizet" a konyhába siettem. Halkan kinyitottam a hűtő ajtaját és minden kis eldugott helyre begyömöszöltem egy kis macska szőrt. Alig bírtam megállni, hogy a leleplező nevetés ne buggyanjon ki belőlem. Mikor végeztem a feladatommal, besétáltam a többiekhez és, hogy ne legyen túl feltűnő maradtunk még egy picit.
-Hé, nem jöttök el velem vásárolni? - adta meg a jelet végül Vicky, hogy most már mehetünk.
-De, induljunk! - közelítettünk az ajtó felé. Elköszöntünk a srácoktól, majd elmentünk.
-Mi van, ha fel sem tűnik nekik? Vagyis, hogy azt hiszik, hogy valamelyikőjük volt?! - nézett ránk kérdőn Sophie.
-Lehetetlen... Írtam nekik egy üzenetet amit a tejes doboz hátuljára ragasztottam rá: ,,A bűzbomba zoknitokra sikeresen rátaláltunk! Ui: Jó étvágyat, puszi" ! - idéztem vissza amit írtam, mire hangos nevetésben törtek ki.
-Azt is kellett volna, hogy borotváld le a kaját, mielőtt megeszed! - törölgette a nevetéstől kicsordult könnyeit Vicky majd elégedetten hazasétáltunk.
.jpg)
