11. Together again

Tyűhaaa több mint 1600 oldalmegjelenítés! Köszönöm! :) Kicsi késéssel, de megérkezett az újabb rész! Komizzatok is, hisz kíváncsi vagyok a véleményeitekre! :)

*Barbi szemszöge*

A tegnapi naptól még mindig kimerülten hevertem az ágyamon. Hallottam, ahogyan odakint az ajtó zárja kinyílik, és valaki egy sóhaj közepette ledobja a táskáját a kanapéra. Kisiettem hozzá, hisz úgy sem volt semmi dolgom.
-Na milyen volt? - kérdeztem meg, mikor kiértem a nappaliba.
-Borzalmas! Ennek a Kate-nek semmi sem jó! - panaszolta Vicky miközben lehuppant a kanapéra. - Végre itthon vagyok!
Megebédeltünk a lányokkal, aztán mindenki ment a maga dolgára. Alighogy bementem a szobámba a telefonom csipogni kezdett, jelezve, hogy sms-em érkezett. Ez állt benne: ,,Helóóó! :D 30 perc múlva a parton? :) Tom" Ezen egy aprócskát elmosolyodtam, majd visszaírtam egy ,,Okés;)" -t és elmentettem a számát. Előkerestem valami laza ruhát, és izgatottan készülődni kezdtem.

*Sophie szemszöge*

Szerencsére ma nem kellett dolgozni mennünk. Ígyhát pihenésképpen ledőltem az ágyamra, és úgy döntöttem, hogy a napomat ott fogom tölteni, a laptopommal. Persze ezt sajnos elkellett felejtenem, mert egy fél óra múlva már csöngettek is az ajtón. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót. A négy srác várakozott odakint, behívtam őket.
-Lááányok, itt vannak a fiúk! - kiáltottam el magam, mire előkerült Vicky és Dorine. - Barbi? - kérdeztem.
-Elment, találkozik Tommal! - bökte oda gyorsan Vicky, aztán már rohant is Jameshez, majd szorosan átölelte. Olyan aranyosak együtt.
-Nem megyünk el valahova? - kérdezte Carlos, miközben beleharapott a kezében lévő szendvicsbe.
-Jó ötlet! - mosolygott Dorine.
-Na jó, de hova? - ült le Kendall egy székre.
-Strandraaaaa! - kiáltott fel Carlos, mikor az utolsó falatot is belegyömöszölte a szájába. Senkinek sem volt más ötlete, így mi gyorsan elmentünk átöltözni, amíg a fiúk a nappaliban vártak minket. Hamar elkészültünk, és siettünk is ki a partra. Egy jó kis helyre leraktuk a cuccainkat, és levettük a ruháinkat mert már alattunk volt a fürdőruha.

*Barbi szemszöge*

A parton már ott várt rám Tom. Mosoly jelent meg az arcán amikor megpillantott.
-Szia! - köszöntem neki és a szám nekem is mosolyra húzódott. Elsétáltunk egy nyugodtabb helyre, és leültünk a homokba. A víz időnként végigszaladt a lábunkon. Jókat nevettünk, szórakoztunk.
-Emlékszel mikor Santa Monicában a hátamon vittelek az utcán, és az idős nénikék, hogy megnéztek? - nevetett rám.
-Igen! És te pedig rászóltál az egyikre, hogy : ,,Mi van, nem látott még fehér embert?" - nevettem már én is. - Ő pedig sétődötten továbbsietett!
-Hiányzanak azok az idők... - komolyodott el, és belenézett a szemembe. Nem tudtam megszólalni, mert odahajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Olyan jó volt végre érezni az illatát, és újra megcsókolni. Mindazok ellenére amik történtek, hiányzott nekem. Mikor szétváltunk nem szóltam semmit, csak rámosolyogtam. Az a mosoly mindent elmondott, hogy megint megbízok benne, hogy újra szeretem, és, hogy iszonyatosan HIÁNYZOTT. Megfogta a kezem, és elindultunk sétálni.

*Sophie szemszöge*

-Aki utoljára megy be a vízbe az a záptojás!  - kiáltotta el magát Carlos és gyorsan befutott a vízbe. Az egészbe csak az volt a poén, hogy senki nem követte a példáját, hanem mindenki a parton ácsorgott. - Héé, mondom az a záptojás!
-Nagy cucc! - legyintett James.
-Akkor változtatok... - gondolkodott Carlitos. - aki utoljára megy be a vízbe, az megkeresi az ágyam alatt régen elvesztett 3 hetes zoknimat!
Erre a srácok mintha egy futóversenyen lennének rohantak befelé a vízbe, és egyszerre toccsantak bele. Elnevettük magunkat, aztán lefeködtünk napozni. Alig pár perce pihenhettem, amikor vizes kéz érintését éreztem a karomon, ami aztán gyorsan felrántott.
-Logie, ne mááár! - nyavajogtam neki nevetve, de ő csak húzott befele, majd belerántott mindkettőnket a vízbe. - Héé, ezt most miért? - még nem is válaszolt, körbe néztem, és mindkét lány ugyanúgy járt mint én. Aha, szóval összeesküvés. Kicsit szórakoztunk a vízben, majd mi lányok kiültünk napozni ismét. Bosszút forraltunk az előbbiért.
-Na jó, mivel vágjunk vissza? - nevetett Dorine. Ekkor futott el előttünk egy csomó kisgyerek vizipisztollyal és mindjájunknak bevillant az ötlet. A kissrácok után siettünk, és elkértünk 3-at. A hátunk mögé bújtattuk a ,,gyilkos fegyvereinket" és a fiúk mögé lopóztunk. Én Logie mögé, Vicky James mögé, Dorine pedig Kendall és Carlos mögé. Halkan elszámoltunk háromig, majd elkezdtük őket spriccelni a vízzel.

*Barbi szemszöge*

Olyan jó volt újra Tommal lenni. Igen, tudom, annak idején nem volt köztünk rendben minden. De akkor is hiányzott a vele töltött idő, és most végre az az űr amit a szívemben éreztem eltűnt. Boldog voltam, hihetetlenül boldog és szerelmes.
-Hova menjünk? - mosolygott Tom.
-Menjünk, haza! - mondtam, majd kézenfogva elsétáltunk a Rose street 26-ba. Feljött a szobámba és ledőltünk az ágyamra. Én a karjaiba feküdtem, úgy mint régen. Odafordult hozzám, és újra megcsókolt.

*Vicky szemszöge*

-Na, ki is nevet a végén? - néztem rá kérdően, majd egy pillanatra leálltam a lövöldözéssel. Kihasználva az alkalmat felém hajolt és megakart csókolni, de én gyorsan előkaptam a vizipisztolyt és lespricceltem az arcát.
-Victoria! Ezt még megbánja! - nevette el magát, majd elkezdett kergetni. Hamar utolért, megfogta a derekamat, megfordított és megcsókolt. Annyira szeretem, vele minden perc boldogság.
-Hééé! - kiáltott fel Logie miután feleszmélt Sophie vizitámadásából.
-Na látod, így jár aki velem húz újat! - nyújtotta ki rá a nyelvét barátnőm.
-Batman visszavág, ezt sose feledd! - vigyorgott Logan.
-Batman nem tudja elviselni a vereséget? - nevetett Sophie.
-Kettő az egy ellen? Ez nem ér! - kiáltott fel Dorine, mikor a két srác utánafutott.
-Igaza van! - játszotta a komoly igazságos fiút Carlos - Akkor csak én! - mondta majd újra nevetni kezdett, és azzal a lendülettel belerántotta mindkettőjüket a vízbe. Hát igen, őrült egy csapat a miénk. Már ment le a nap amikor elkezdtünk készülődni. Göynörű volt ahogyan lement a nap. Sophie még egy utolsót visszanézett, majd elindultunk hazafelé.

*Barbi szemszöge*

Kicsit elaludtam Tom karjaiba, arra ébredtem, hogy megérkezett a csipet-csapat. Kézenfogva bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
-Hol voltatok? - mosolyogtam mire mind oda pillantottak.
-Fontosabb kérdés, hogy veletek mi történt? - nézett ránk Sophie.
-Ömm...Hát, újra együtt vagyunk! - mosolyogtam még mindig a boldogságtól. Erre mind elvigyorodtak és leültek.
-Mi pedig strandon voltunk! - kiáltott fel Carlitos. - Ezek a bolondok pedig ránktámadtak vizipisztollyal!
-Hééé, nem is úgy kezdődött! - mondta Dorine, és elmeséltek nekünk mindent ami a parton történt.
-Éhes vagyok! - szólalt meg végül Carlos.
-Szerintem mindenki! - nevettem, majd csoportosan elindultunk a konyhába.
-Mit együnk? - tette fel a kérdést Sophie. - Tök üres a hűtő! - mutatott az említett tárgyra.
-Semmi ehető dolog? - lépett oda Vicky is.
-Ugorjunk le gyorsan a boltba, és csináljunk melegszendvicset! - mondta James, majd a srácokkal elindultak kaját venni. Mi pedig beültünk TV-t nézni, de hamar megjöttek így már mehettünk is vissza a konyhába.
-Készen vannak! - kiáltottunk fel egyszerre, és kiraktunk mindenkinek 2-2 melegszendvicset. Nagyon finomra sikeredett, pedig sietve ütöttük csak össze.
-Hmm... ez jó volt! - mosolygott Vicky - Mi egy picit elmegyünk! - mondta majd maga után húzta Jamest a szobába. Én is elvonultam Tommal, a többiek pedig TV-t néztek.

*Vicky szemszöge*

Jamessel elmentünk a szobámba és ledőltünk az ágyra. Huhh, ezután a finom vacsora után jólesett ledőlni! Elővettem a laptopomat és felmentem a twitteremre, kedvesem pedig mellettem figyelt. Sokan követtek hirtelen, hisz már mindenütt elterjedt a kapcsolatunk. Kaptam üzeneteket is, nekiálltunk olvasgatni.
,,Szia! Nem ismerlek, de remélem nagyon boldogak vagytok Jamessel! Nagyon aranyosak vagytok együtt! :)" A rosszakarók is megtaláltak: ,,Szia! Nem tudom, hogy ki vagy, de szállj le az én Jamesemről, különben nagyon rossz vége lesz! :P"  Nem akartam továb olvasni a leveleket, lecsuktam a laptopot, és befordultam Jameshez. Percekig csak feküdtünk így és néztük egymást. Aztán megölelt, és lágyan megcsókolt. Kimondhatatlanul szeretem őt.

*Sophie szemszöge*

-Add már ide a távirányítót! - nyavajgott Carlos Dorinennak, aki másodperces gyorsasággal futott végig a csatornákon.
-Valahol állítsd már meg! - kiáltottam már rá én is.
-Ahh, jólvan! - sóhajtott egyet, és végre megállította valahol.
-Komolyan? Balett? - néztem rá kérdőn.
-Te mondtad, hogy állítsam meg valahol! - nevetett vissza, majd újra elkezdett keresgélni a csatornák között.
-Na jó, én addig csinálok pattogatott kukoricát... - mondtam, majd elindultam a konyhába. - Valaki? - fordultam hátra.
-Én megyek! - sóhajtott Logie majd utánam sietett.
-Na szóval, van sós, meg sajtos... Melyiket?
-Mindkettőt! - ragyogott fel a szeme.
-Oké! - nevettem rá. -De kezdjük a sóssal aztán ha az elfogy, akkor jöhet a sajtos!
Beraktuk a mikróba, majd éhesen lerogytunk 1-1 székre. Mikor végre megszólalt a csengő egyszerre ugrottunk fel. Logan már nyúlt is a popcornért.
-Áuuucs.. ez forró! - kapott az ujjához.
-Miért mire számítottál? - nevettem rá, majd óvatosan kiöntöttem a kukoricát egy tálba. - Na találtatok filmet? - huppantam le a kanapéra.
-Most raktam be egy DVD-t! - szólalt meg Kendall.
-Mit nézünk? - nyúlt egy kukoricáért Logan a tálba.
-A csodálatos pókember-t! - mosolygott Kendall.
-Héé! Batman-t akarok nézni! - nyafogott Logie.
-Nyugi van! - teremtett rendet Dorine. - Most ezt néttük és kész!
Logie durcásan beült mellém, és úgy figyelte a TV-t.

*Barbi szemszöge*

Bementünk Tommal a szobámba. Eleinte még vicces videókat nézegettünk Youtube-on, de meguntuk, ezért kimentünk a többiekhez.
-Mit néztek? - kérdeztem meg mire Kendall rögtön lepisszegett. Leültünk a szabad helyekre, és kénytelenek voltunk Kendall kedvencét nézni a TV-ben. A poopcornos tálba nyúltam, de már nem volt benne semmi.
-Hozunk mindjárt! - mondta Sophie majd megragadta a kicsit durcás Logan kezét és kivonultak a konyhába.   Nem soká megérkeztek egy tálnyi sajtos kukoricával. Mikor vége lett a filmnek, álmoskásan dörzsöltük meg a szemünket. A srácoknak már nem volt kedvük hazamenni, így mind itt maradtak éjszakára. Egyértelműen én Tommal, Vicky pedig Jamessel aludt.
-És mi? - kérdezte Carlos.
-Kanapé?! - felelt rá Dorine. Erre a fiúk furcsálóan néztek ránk.
-Hát végülis, biztosan van még hely a macskás-nőnél! - nevett Sophie rájuk, mire rögtön lehuppantak a kanapéra.
-Jóó, de itt nem férünk el! - magyarázott Kendall.
-Na ja, főleg nem, ha Carlos elterpeszkedik! - szállt be Logie.
-Jól van már, úgy a kényelmes! - mondta a sértett.
-Ahh na jó, akkor itt alszik Kendall... - intézkedett Dorine.
-De Carlos miatt nem férek majd el! - szólt közbe Kendizzle.
-Akkor Carlos te aludj Dorinenal és meg van oldva! - mutogatott Sophie.
-Nem, nem, nem, nem.... Én ezt nem vállalom be... - szólalt meg Logan - Egész éjszaka a Pókemberről fog karattyolni. Miután megnézni mindig ezt csinálja!
-Akkor mész Sophiehoz azt kész! - zártam le végül a témát, amire mindenki ment a maga kis helyére. Na, így kell ezt!

*Sophie szemszöge*

-Na akkor keresek neked valami pokrócot... - kutatgattam a szekrényembe. - Azt ajánlom vigyázz, lehet, hogy lelöklek az ágyról! - nevettem rá, majd ledobtam az ágyra egy takarót.
Egy óra múlva már mindenki elkészült a fürdéssel meg a fogmosással. Lefeküdtem a hasamra és felnéztem twittere. Semmi érdekes nem volt, így hamar kiléptem, és az oldalamra feküdtem. Logie már elaludt és aranyosan szuszogott. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd behunytam a szememet. Hamarosan álomba is merültem.
Reggel arra ébredtem, hogy már csak egyedül feküdtem az ágyban. Lenéztem a földre, és reménykedtem, hogy nem löktem le éjszaka Logant, de sehol sem találtam. Gyorsan felöltöztem, és rendbe szedtem magam, majd kibattyogtam a konyhába. Az öt fiú gofrit sütött éppen. Húha ez furcsa volt.
-Káprázik a szemem, vagy tényleg reggelit csináltok? - dörzsölgettem meg a szemem. Erre csak büszkén felmutatták az eddig elkészült gofrikat.
-Jóreggelt! - jött ki álmoskásan Vicky is, majd leült egy székre. Végül Barbi és Dorine is előkerültek és izgatottan figyeltük a srácok ügyeskedését a reggelivel. De le  akalappal előttük, hiszen tényleg finomra sikeredtek a gofrik. Reggeli után viszont sajnos mindenkinek mennie kellett. Nekünk Barbival a kávézóba, Vickynek a fodrásszalonba az idegesítő főnökéhez, Dorinenak munkát keresni, Tomnak dolgoznia, a srácoknak pedig a stúdióba kellett menniük. Emett zavartan fogadott minket, kicsit ideges volt, hogy ekkora volt a forgalom ma reggel.
-Sziasztok lányok! Már állhattok is neki dolgozni, mert nagyon sokan vannak! - sietve kimondta ezeket a szavakat, majd eltűnt az irodájában. Hát kicsit unottan, de nekiálltunk a rendeléseknek. Időnként megálltunk beszélgetni, mert elakartam, hogy mesélje a tegnapi Tom ügyet,de persze mindig közbe szólt egy-egy türelmetlen vendég.

*Vicky szemszöge*

Még csak a 2. napom ezen a helyen, de máris utálom ezt az egészet. A főnököm egy parancsolgató nőszemély, már most nagyon elegem van belőle. Amint beértem, már kezdte is a szokásos mondanivalóját.
-Vikcy! 5 percet késtél a munkaidődből! Ezt nem lehet elnézni! Ez egy híres fodrásszalon óriási forgalommal. Ez nem egy Santa Monicai kis semmi fodrászüzlet! - kiabált.
Már majdnem visszaszóltam valami erőset, amikor belépett egy vendég az ajtón. Valahogy visszatartottam a dühömet, és nekiálltam dolgozni. Mikor végre végeztem, szinte rohantam ki az üzletből. Ha így folytatja, még pár nap és én esküszöm felmondok...

*Sophie szemszöge*

Annyian voltak ma reggel, hogy alig győztük egymás után az italokat készíteni. Hirtelen eszembe jutott a tegnapi filmnézés és egy apró mosoly jelent meg az arcomon.
-Elnézést! Hol van már a juice-om? - türelmetlenkedett egy vevő és rögtön elkomorult az arcom. Legszívesebben hozzávágtam volna a juice-át. Komolyan, emberek vagyunk nekünk sincs ám 4 kezünk!
-Köszönöm! - mondta a vevő durcásan. Ezt nem hiszem el, alig 2 perce rendelt, és még fel van háborodva.
-Lányok! Ebédszünet! - szólt ki Emmett az irodájából. Huhh, ezaz végre... Barbival gyorsan elindultunk a kávézóból, nehogy meggondolja magát.
Miután megebédeltünk, sajnos muszáj volt visszamennünk a kávézóba. Emmett egy öltönyös fickóval beszélgetett. Közelebb mentünk, hogy mi is halljuk.
-Emmett Payne! Miben segíthetek?
-Jónapot! - rázott vele kezet az ismeretlen férfi. - Nem tudom észre vette-e már, de felháborító, hogy milyen lassú itt a kiszolgálás.
-A lehető legggyorsabban készítünk el mindent, de köszönöm, hogy elmondta az észrevételét! Viszont most mennem kell, a viszont látásra! - mondta neki Emmett, majd eltűnt az irodájában, Pár perc múlva behivatott minket oda.
-Lányok tudom, hogy midnent bele adtok, de látjátok, hogy panaszkodnak! - mondta nekünk.
-Persze, majd változtatunk! - mondtuk majd kimentünk az ajtón. Megértettük őt, hisz végülis neki szedik le a fejét, ha mi nem dolgozunk jól, de ebbe a forgalomban nem lehetett gyorsabban dolgozni! Na mindegy is, gyorsan elhesegettük a gondolatainkat, és visszaálltunk dolgozni.

10. Smile

Elérkeztünk egy kerek számhoz, ugyanis ez már a 10. rész! :O :) Köszönöm azoknak akik olvassák! :)) 

*Barbi szemszöge*

Ahogy telt az idő, egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy Tom megváltozott, és kaphatna tőlem egy utolsó esélyt. Egy esélyt, hogy megmutassa, ő már nem az aki régen volt. Még kicsit agyaltam, majd a megszületett döntéssel a fejemben kibattyogtam a nappaliba. Mindenki megállt azzal amit csinált, már csak Sophiék hallattak egy két halk nevetést.
-Na? Hogy döntöttél? - helyezkedett el Dorine a kanapén.
-Hát... Azt hiszem, - huppantam le én is - hogy Tom kap egy utolsó esélyt tőlem.
Mindenki meglepődött arccal tekintett felém. Gondolom senki sem számított arra, hogy megbocsátok. Bár, én sem hittem el magamról.
-És... és akkor most mi lesz? - törte meg a csendet végül Sophie.
-Hát, gondolom holnap is ott lesz a kávézónál... - gondolkodtam el - majd akkor beszélek vele.
-Remélem jól döntöttél! - mosolygott Vicky, majd a tömeg szétszóródott.

*Sophie szemszöge*

Mindenki elment és Loganék is hazamentek, így fáradtan ledőltem az ágyamra. Hihetetlen, hogy pár nap alatt mennyire pörgős lett az életünk. És persze álmomban sem képzeltem volna, hogy találkozunk olyan fiúkkal, akiknek az őrültségi szintje megegyezik a miénkkel. A mosolyt hozó gondolataim közben elnyomott az álom. Reggel arra ébredtem, hogy valaki ugrál az ágyamon.
-Sophieee! Kellj mááár fel! - kiabált Barbi.
-Ahhjjjj - motyogtam, majd megdörzsöltem a szemem. Feltápászkodtam az ágyamból, és magamra dobtam egy ruhát. Gyorsan megreggeliztünk, és rohantunk a munkába. Mikor megérkeztünk elhelyezkedtünk a megszokott helyünkön. Egy órával később Tom jelent meg az ajtóban, gyorsan ránéztem Barbira, de ő már a srác felé vette az irányt. Próbáltam kihallani a szavakat, de sajnos nem ért el odáig a hang.

*Barbi szemszöge*

Odasiettem Tomhoz, és leültem vele szemben.
-Szia! - köszönt mosolyogva.
-Szia! - köszöntem, és egy aprócska mosolyt én is eleresztettem.
-Döntöttél? - fordította komolyra a szót.
-Igen... - feleltem halkan. - úgy gondoltam, talán megérdemelsz egy utolsó esélyt.
-Ezt.. ezt most komolyan mondott? - ragyogott fel a szemében a boldogság.
-Igen, de azt szeretném ha mindent előröl kezdenék... A legeslegelejétől.
-Rendben! - mosolygott - Tom Reed vagyok! - mondta, hogy tisztalappal kezdhessünk.
-Barbara Gray! - mosolyogtam, majd felálltam. - Kérsz valamit?
-Egy kávét cukorral! - mosolygott még mindig.
-Okés! - mondtam, majd Sophie felé vettem az irányt, aki kíváncsian nézett minket a pult mögül.
-Na? Mi volt? - kérdezte izgatottan.
-Újrakezdünk mindent. - feleltem már én is mosolyogva.
Ettől a reggeltől, valahogy az egész napom szebb lett. Elszállt a dühöm, és mosolyogva folytattam a munkát.

*Sophie szemszöge*

Mikor végre végeztünk a munkával, fellélegezve mentünk ki az ajtón. Alig pár métert sétálhattunk, egy lány máris szórólapokat nyomott a kezünkbe. Egy kupon volt, egy helyi gyorsétteremről, amiben, ha öt vagy annál több ember evett, akkor kedvezmény járt. Így hát gyorsan felhívtuk a többieket, és nyolcan bevonultunk a kajáldába. Leültünk egy jó nagy asztalhoz, majd kicsi gondolkozás után, mindenki rendelt.
-Logan, adsz egy falatot? - kérdeztem, mikor már valami desszert félét habzsolt.
-Nem! - felelte, majd mohón magához húzta a tányérját. Próbáltam kissé szomorú fejet vágni, de semmi hatást nem keltett ki nála, csak nagyobb falatokat majszolt. Így hát jöhetett a ,,b" terv.
-Úristenem! - szimuláltam egy kicsit. - ő ott nem az a lány a filmből..? Tudjátok?! - erre mindenki az ajtó felé pillantott, beleértve Logiet is.
-Hol? - kérdezte, miközben szorgalmasan tekingetett a bejárathoz.
-Ó nem látod? Ott piros felsőben! - füllentettem, majd levágtam egy darabot a sütijéből, és a tányéromra dobtam. Ezek után, bosszúból, hogy nem adott, óvatosan elvettem mellőle a sapkáját, amit most kivételesen levett a fejéről. Halkan eltettem a hátam mögé, majd megszólaltam:
-Áhh, az mégse az! - szinte mindenki egyszerre visszafordult az asztalhoz, én pedig direkt Loganre nézve megettem a kis darabkát.
-Hééééjj! - konyult le a szája, de aztán felnevetett - hogy dőlhettem be ennek a régi trükknek?
Miután mindent megettünk, és egy morzsa sem maradt a tányérjainkon, jóllakva keltünk fel a székeinkből.
-Hmm... ez finom volt! - simogatta meg a pocakját Logan. - Na akkor mehetünk is... - majd kezével a sapkája kihűlt helyére nyúlt. - Na jó, ki lopta el? - nevetett.
-Ne rám nézz! - emelte fel a kezét James védekezően.
-Sophie! - pillantott rám mire belőlem sajnos kitört a nevetés.
-Na, jó visszaadom! - majd kicsit megborzoltam a haját, és ráraktam a sapkát. Durcásan igazította helyre a haját, és visszatette a fejére a sapit.
-Sophie Morgan! Ne akard megismerni a haragomat! - nézett rám fenyegetően, amire én csak felkacagtam.

*Vicky szemszögem*

-Hé emberek! Nem megyünk el valahova? Ma úgyse kell senkinek sem dolgoznia! - kiáltottam el magam.
-De! -vágta rá mindenki boldogan.
-Jó de hova? - kérdezte Carlos.
-Mit szólnátok az esti ,,Party on the beach"-hez? - kérdezte Dorine, miközben az oszlopon található plakátra mutatott.
-Ez szuper! - kiáltottam fel. - Mikor kezdődik?
-Öhmm... - kezdte el Dorine olvasni a szöveget. - este 11-kor!
-Mindenki benne van? - kérdeztem a többieket, akik helyeslően bólogattak. - Akkor mi léptünk, este találkozunk! - mondtam majd egy csókot nyomtam James szájára. Gyorsan hazabattyogtunk, és elrohantam a szobámba. Felmentem twittere, és láttam, hogy egy csomó ember ott lesz a ma esti party-n. Még egy órát telefonoztam, aztán izgatottan nekiálltam a ruha keresésnek.

*Sophie szemszöge*

Pár órával később elindultunk a buliba. Már nagyban folyt a hangulat és egy kicsivel később megérkeztek a srácok is. Vicky és James táncoltak, mi pedig 6-an leültünk egy-egy bárszékhez. Mi lányok rendeltünk három epres koktélt, ami iszonyú jól nézett ki így muszáj volt lefényképeznem. 

@SophieMorgan: Epres koktél :) *-*

Mindenki elment táncolni, már csak én és Logan üldögéltünk az italainkkal. Már látszott rajta, hogy nem volt teljesen józan, de végül is ezen a bulin már senki nem volt az.
-Héj, Sophie nem jössz? - majd megrántotta a kezemet, és arrébb húzott.
-Hova? - nevettem rá.
-Nem tudom, csak sétálni valamerre! - mosolygott. A part mentén sétálgattunk amikor egyszer csak megszólalt:
-Emlékszel? Még van egy büntetésed amit nem kaptál meg, a mai süti és sapka lopásodért! - mosolygott gonoszan. Hirtelen elkezdett csikizni, de olyan erősen, hogy a földre kényszerültem.
-Áhh, Logie engedj el! - próbáltam megszólalni a heves nevetés közben. - Meghalok a nevetéstől!
-Én megmondtam: Logan Hendersonnal sose packázz! - nevetett majd lefejtette rólam ujjait. Mosolyogva fellélegeztem, majd feltápászkodtam a földről.

-Te őrült vagy! - nevettem rá, mire ő már készítette is a kezét, ezért gyorsan megszólaltam. - Ne! Visszavontam! - kacagtam, majd visszasiettünk a többiekhez. Mindenki javában bulizott, és az emberekből jócskán áradt a piaszag.

*Vicky szemszöge*

-Elmegyek inni valamit! - szólalt meg mellettem James - Te kérsz valamit? - mosolygott.
-Nem, köszi! - majd szemeimmel utánatekintettem, ahogyan leült egy bárszékre. Annyira imádok vele lenni, minden vele töltött perc kimondhatatlanul csodálatos vele. Dorine jött felém, egy üveg itallal a kezében.
-Dorine, kicsit fogd vissza magad, emlékszel mi történt az első bulinkon L.A.-ben? Nem? Mert én sajnos igen! - nevettem rá.
-Tudom, tudom sugárban hánytam... - babrált az üveggel . - De most vigyázok nyugi!
-Dorine! Egy újabb ivó-verseny? - futott oda hozzánk Carlos is.
-Én benne vagyok! - vágta rá mellettem - Úgyis én nyerek!
-Chh.. te csak azt hiszed! - mondta Carlos, és közben legyűrt a torkán valami alkoholt.
-Na, jó én mentem! - kacagtam rájuk majd odasiettem Jameshez. Hátulról rátapasztottam a tenyereimet a szemére.
-Na ki vagyok? - kérdeztem elváltoztatott hangon.
-Ó, csaknem Victoria királykisasszony az? - mondta, majd óvatosan leszedte az ujjaimat az arcáról, megfordult, és egy lágy csókot nyomott a számra. Megfogtam a kezét, és elhúztam az asztaltól. A part mentén sétálgattunk, nevetgéltünk.

*Dorine szemszöge*

-Tuti, hogy én győzök! - kiáltottam el magam, majd az asztalon lévő italt megittam.
-Nem hinném! - majd gyorsan kortyolgatni kezdett egy pohár sört. Erre én megfogtam egy üveg sört, és azt kezdtem el gyorsan inni. Éreztem, hogy a szervezetem nem örül ennek az alkohol mennyiségnek, de nem hagyhattam, hogy most feladja a szolgálatot. Így csak kortyoltam és kortyoltam, de éreztem, hogy rosszul vagyok, így elemeltem a számtól az üveget, és kitört belőlem a már várható ,,csomag".
-Pfúúj! - kiáltott fel finnyásan Carlos, majd ivott még pár kortyot, de meglepetésemre belőle is kitört a hányás.
-Mi van itt? Hányás verseny? - jött oda kacagva Sophie és Logan. Gyorsan kikerülték a ,,folyónkat" és tovább sétáltak.

*Sophhie szemszöge*

-Fúj, ajánlom, hogy te ne hányj! - szóltam oda Logienak.
-Nem fogok, nyugi! - nevetett. - én az alkoholtól általában csak vidám vagyok, meg kicsit gyagyás.
-Ennél is jobban?
-Héééj! - kiáltott rám, majd mindketten elmosolyodtunk. Észrevettem, hogy Kendall egyedül üldögél, így odamentünk hozzá Logannel.
-Hát te? - kérdeztük szinkronban.
-Ja, hát mindenki elhúzott!
-Miért Barbi hol van? - kérdeztem, miközben szemeimmel göndör hajú barátnőmet kerestem.
-Szólt Tomnak, hogy jöjjön el, és most együtt buliznak! - mutatott a tömegbe.
-Akkor gyere velünk haver! - mondta Logie, majd elhúzta Kendallt a széktől, éabementünk mi is a táncoló tömegbe.

*Barbi szemszöge*

Elhívtam Tomot a partra, hisz ő is imád bulizni. Nagyon jól éreztük magunkat, de meguntuk a táncot, és sétálgatni kezdtünk a part mentén.
-Barbi... Sajnálom ami történt.
-Megbeszéltük, hogy innentől újrakezdtük! - mosolyogtam rá biztatóan. - lehet, hogy most csak barátok vagyunk, de nem akarom, hogy továbbra is ezen agyaljunk.
-Oké! - mosolyodott el ő is.
-Nem tudjátok hol van itt a WC? - kérdezte Dorine Carlossal az oldalán.
-Újabb vulkánkitörés? - kacagtam fel. - Amúgy fogalmam sincs!
-Haha, nagyon vicces! - fordult meg Dorine és elindultak a másik irányba.

*Sophie szemszöge*

Reggel valahol a parton ébredtem. Körülnéztem, és igen, csak mi kilencen hevertünk a földön. Képszakadásom volt a tegnap estéről, csak az elejére emlékeztem. Gyorsan felráztam a többieket is.
-Miért nem mentünk haza? - kérdezte Logie álmosan.
-Áuuuu, a fejem! - jajdultam fel, majd az említett testrészemhez kaptam - Fránya másnaposság...
Egy férfi közelített a tegnapi bárszékekhez, majd mikor látta, hogy felébredtünk megszólalt:
-Tegnap ti maradtatok a legtovább - kezdte el mesélni a tegnap történteket - nagyon részegek voltatok, és erősködtetek, hogy már pedig ti itt aludtok. Úgyhogy ennyi a kis történetetek. Gondolom nem emlékeztek rá! - nevetett.
-Hát nem! Köszi a felvilágosítást! - mosolygott James, majd feltápászkodott a homokból.
-Nincs mit! -felelte, majd elkezdett takarítani.
-Húú, azt hiszem menjünk! - szólaltam meg még mindig a fejemet fájlalva.
-Várjatok! - kiáltotta el magát hirtelen Carlos majd odasietett a takarító sráchoz . - Nem tudod ki győzött az ivóversenyünkben? Én vagy Dorine?
-Egyikőtök se! - nevette el magát - mindkettőtök szervezete bedobta a törülközőt, és egész este hánytatok.
-Ó, akkor már értem! - szagolgatta meg Carlos a pólóját - azért kössz!
Fáradtan mindenki hazabattyogott, a négy srác, Tom, és mi is.
-Bakker! - kiáltott fel hirtelen Vicky - Ma dolgoznom kéne! - nézegette az óráját idegesen.
-De még van fél órád kezdésig nem? - kérdeztem tőle.
-De, de másnaposan érdekes lesz! - felelte, majd megszagolta a felsőjét. - Fúj Dorine, rám szállt a hányás szagotok! Ahh, akárki is akart menni a fürdőbe, én megyek! - majd idegesen berontott zuhanyozni. Én addig segélykérően a kávéfőző géphez rohantam, és gyorsan lefőztem egyet. Mohón kortyolgattam majd lehuppantam a TV elé.

*Vikcy szemszöge*

Épphogy csak beértem a fodrászszalonba. Kate üdvözölt az ajtóban.
-Szia! 5 perc múlva jön a vendéged!
-Rendben! - próbáltam mosolyogni, bár nem éppen csattantam ki az örömtől.
 A délelőttöm nem telt túl remekül, mert a főnököm mindig leszólt valamiért. Akármit csináltam, abban mindig talált valami hibát.
-Végeztél! Elmehetsz! - szólt nekem oda végre olyan 2 óra felé. Szinte futottam el arról a helyről és első dolgom volt felhívni Jamest.
-Szia Vicky, végeztél? - kérdezte aranyosan.
-Szia! Igen, de azért szólhattál volna, hogy ez a Kate mindenbe beleszól!
-Mi?
-Igen, akármit csináltam... Na mindegy, megyek haza, majd találkozunk! Puszi! - köszöntem el fáradtan.
-Puszi! - hallottam James hangját a telefonból, majd leraktam.

9. New chance?

Megérkezett a 9. rész! :) Jó olvasást hozzá, komikat ne felejtsetek írni! ;)

*Barbi szemszöge*

A vicces ebédünk után elmentem a szobámba egy kicsit. Éppen akkor az sms-t jelző hang megszólalt a telefonomból, így előkaptam, hogy megnézzem. Ismeretlen számtól érkezett, izgatottan olvastam bele: ,,Tudom, hogy nem szeretnél velem beszélni. De megváltoztam! Nem kaphatnék egy újabb esélyt?" Igaz, nem volt szám, de tudtam, hogy ki az. Sokféle érzés kavargott akkor bennem. Fájdalom, bosszúvágy és egy parányi megbocsátás. Nem tudom miért, de egy kicsit komolyan vettem azt, amit mondott. Lehet, hogy tényleg megbánta, és az elmúlt idő alatt megváltozott. Talán megérdemel egy újabb esélyt...
-Bejöhetek? - kopogott az ajtómon Sophie.
-Persze! - eszméltem fel a gondolatmenetemből. - A többiek? - kérdeztem, miközben ő lehuppant mellém az ágyra.
-Elmentek!
-Jellemző! Megtömik a hasukat, és már el is tűnnek! - nevettem rá.
-Hát igen! - mosolygott mellettem.- Hé, minden oké?
-Igen, csak... Mi van, ha igazat mondott, és tényleg megváltozott?
-Hmm...az is meglehet. Bár nem tudom, én ezek után nemigen hinnék neki.
-Na kinek van munkája?? Nekem! És kinek nincs? Hát Dorinenak! - hallottuk meg Vicky kiáltozását.
-Hol? - kérdeztük tőle mosolyogva.
-Valami híres fodrász szalonban! Nem éppen ilyet akartam, de megteszi! - vigyorgott boldogan.

*Sophie szemszöge*

Végre a délutánunk szabad volt, mert egyikőnknek sem kellett dolgozni mennie. Így hát elindultunk csavarogni, nézelődni, vásárolni, bármit csinálni csak jól érezzük magunkat.
-Emlékeztek még az első napunkra, amikor Dorine behányt? - tört ki belőlem a nevetőgörcs.
-Igen! -nevetett mindenki.
-És amikor vízisízett? - röhögött Vicky.
-Lelehet szállni rólam, jó? - durcázott Dorine, de végül belőle is kitört az elkerülhetetlen nevetőgörcs. Még sokáig sétáltunk, majd Emmett futott felénk kissé zaklatottan.
-Heló! - köszöntünk neki kórusban.
-Sziasztok! Figyi, egy srác már egy órája ott üldögél a kávézóban, de nem rendel semmit! Nem tudjátok, hogy ki lehet az?
Ekkor mindenki kíváncsian arra fele pillantott.
-Hogy néz ki? - kérdezősködtem.
-Hát, barna haj, olyan 30 vagy 32 éves lehet. - miközben beszélt, közeledni kezdtünk a kávézó felé. Hirtelen kirajzolódott az ismeretlen férfi alakja, és a személyleírás is tökéletesen illett rá. Tom üldögélt fáradtan az egyik széken. Barbi kis habozás után megszólalt:
-Beszélek vele... - indult el, de nem tartottuk vissza, hisz valamikor úgyis meg kellett volna beszélniük.

*Barbi szemszöge*

Odalépdeltem Tomhoz, mire ő rám pillantott, és egy cseppnyi remény ragyogott fel a szemében. Leültem mellé és nagy nehezen kiböktem magamból egy kérdést:
-Miért jöttél Los Angelesbe?
-Felajánlottak egy új munkát, és amikor megtudtam, hogy te is itt vagy rögtön felkerestelek.
-És mi lett azzal a lánnyal, akivel velem együtt jártál még anno?
-Szakítottunk. - felelte tömören. - Nézd... nagyon elrontottam annak idején, tudom, hogy nehéz, de nem kaphatnék egy újabb esélyt?
-Tom, annyi esélyt kaptál, hogy megváltozz!
-Tudom! De kérlek! - kezdtem elhinni, hogy igazat mond. - Ráébredtem, hogy nagy hülyeséget műveltem régen... de már nem vagyok olyan! - nem feleltem, csak gondolkodtam a szavain. Talán tényleg nem ugyanaz mint akkor... - Na? Kérlek!
-Nem tudom! Ezen.... ezen még sokat kell gondolkodnom! - mikor ezt kimondtam, felálltam a székről és az ajtó felé vettem az irányt. De a szemem sarkából még mindig láttam őt, ahogyan szemeivel engem figyel.

*Sophie szemszöge*

Mikor odakint vártuk Barbit, két ismerős alak battyogott felénk. James és Logan volt az.
-Hát ti? - kérdeztem mosolyogva.
-Úton a stúdióba. - mondta James. - Nem kísértek el?
-De! - vágtuk rá egyszerre Vickyvel.
-Én itt maradok, megvárom Barbit! - szólalt meg Dorine.
-Oké, majd meséljetek! Heló! - köszöntünk, el majd elindultunk. A biztonságiak most is beengedtek, már nem is csodálkoztak annyira.
-Hmm... most nem is késtünk! - lepődött meg Logie, az óráját bámulva.
-Á, sziasztok fiúk! - oldalazott ki Jerome az irodájából, majd mikor észrevette Vikcyt rögtön bemutatkozott.
-Örvendek! Jerome Cox! - köszönt neki kedvesen.
-Én is! És Victoria Witchburn! - mosolygott, majd arrébb tette szőke tincseit.
Megint beültünk az ,,irányítópult" mögé, és onnan hallgattuk a fiúkat. Mikor kijöttek szünetre elballagtunk a folyosón lévő automatákhoz.
-Vizet, vizet, vizet! - dobálták be szomjasan az érméket, majd megkönnyebbülten kortyoltak bele az italba.
-Csoki! - szólaltunk meg egyszerre Vickyvel, majd odalépdeltünk a géphez. Biztosan vicces fejet vághattunk, mikor a várt édesség megakadt a gépezetben.
-Hééé, add ide! - kiáltoztam, mintha azt hinném arra majd reagál.
-Csokit akarok! Add ide! - szállt be már Vicky is. Végül már 4-en kezdtük el rugdosni az automatát. Úgy néztünk ki, mint 4 ősember, akik véletlenül időutazók lettek. Mikor végre kiadta a nyalánkságot, mindenki fellélegezve falatozott. Miután mindet megettük, nem maradhatott el a fénykép sem, így előkaptam a telefonomat, és lekaptam a srácokat. Nevetve raktam fel twittere.

@SophieMorgan : ,,Az automata elleni harc után :D"

*Barbi szemszöge*

Kissé fellélegezve léptem ki az ajtón. Örültem, hogy túlestem ezen a kínos beszélgetésen. Már csak Dorine várt rám odakint.
-Hát a többiek?
-Leléptek a stúdióba. - felelt tömören. - Na mesélj már, mi volt? Miért jött egyáltalán Los Angelesbe?
-Elvileg kapott valami új munkát itt.
-És a csaj? A csajjal mi van?
-Én is pont ezt kérdeztem, és azt mondta szakítottak. Meg arról is beszélt, hogy megbánta, és megváltozott.
-Állj, állj, állj! Ugye te nem hiszel ennek a baromnak?
-Ahhjj, Dorine nem tudom! Nem tudom, hogy hihetek-e neki! Egyszerűen nem tudok dönteni!
-Biztosan jól döntesz majd! - mosolygott rám. - De elhiszem, ha még nem jutottál dűlőre.
-Szerinted amúgy tényleg megváltozott?
-Nem tudom, szerencsére én még itt nemigen találkoztam vele. Bár nem úgy ismerem aki órákat üldögél, hogy várjon egy lányra. Lehet, hogy más ember lett, de az is lehet, hogy ez egy álca. Igazából, fogalmam sincs mit kéne tenned.
Sóhajtottam egy nagyot, majd hazasétáltunk.

*Vicky szemszöge*

A szünet után, még kicsit énekeltek a srácok, majd fáradtan jöttek ki a mikrofonoktól. Odasiettem Jameshez, és egy gyors csókot leheltem a szájára, majd összeszedelődzködtünk, és elindultunk haza. Jobban mondva hozzánk, de a fiúk is jöttek. A többiek még nem értek haza, így behuppantunk a TV elé. Minden csatornán unalmas sorozatok mentek, így kénytelenek voltunk a ,,Hírességek hírei"-t nézni. Most nem az öltönyös fickó beszélt, hanem egy 40-es kinézetű nő.
,,Most pedig hallgassák meg híreinket röviden: Paris Hilton most Californiában keresi meg ,,öribariját". Selena Gomez az új slágerén dolgozik. James Maslow rátalált a szerelemre?..."  Ekkor Logan és Sophie szinte egyszerre kezdtél el fel-le húzogatni a szemöldöküket. Izgatottan néztük tovább a műsort, amiben lesifotók kerültek elő rólam és Jamesről. Persze a nő nem minden mondatában tükröződött az igazság, de mindegy, hisz mi tudjuk, hogy valójában mennyire szeretjük egymást.

*Barbi szemszöge*

Mikor végre hazaértünk, a négy jómadár már otthon terjeszkedtek a kanapén. Elmeséltük nekik röviden a Tom-os ügyet, majd mindenki elkezdte kifejteni a véleményét.
-Szerintem még mindig ugyanolyan szélhámos. - kezdte Vikcy.
-Nem is tudom. Engem kicsit meggyőzött ez a kávézós szitu. - mondta James is. Miután meghallgattam mindenki véleményét, elvonultam a szobámba, hogy elgondolkozzak azon, vajon én mit gondolok. Sokféle gondolat kavargott a fejembe. Sehogy sem tudtam dönteni, így papírt és ceruzát ragadtam. Próbáltam indokokat írni, hogy miért kéne megbocsátanom, és miért nem. Az agyam folyamatosan azt diktálta, hogy Tom egy szemétláda, de a szívem valamiért nem engedett neki...

*Sophie szemszöge*

Valaki csöngetett az ajtón, ezért Logie kíséretével az ajtóhoz siettem. Odakint a szomszéd nő állt, aki a múltkor macskalopással vádolta Dorine-ékat.
-Jónapot! Tán nincs meg a macska? - nevetett Logan mellettem, de gyorsan csendre intettem.
-Jónapot! Igazából csak kérdezni szeretnék. - mondta mogorván. - Hányan laknak ebbe a házba? Mert, már ne is haragudjanak, de az a lárma amit csapnak..!
-Négyen, csak néha eljönnek a barátaink. - feleltem nyugodtan.
-Nézze! Nem érdekelnek a barátai, de a macskáim és én nem tűrjük a zajos szomszédokat! - ezután sarkon fordult, és elviharzott. Logiera pillantottam, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetőgörcs.
-A macskáim és én nem tűrjük a zajos szomszédokat! - mondta elváltoztatott hangon, amin csak még jobban nevettünk.
-Mi a vicc tárgya? - kérdezte James, de mi Logannel meg sem tudtunk szólalni a röhögéstől.
-Ezek hülyék! - nézett ránk felvont szemöldökkel Vicky, majd tovább beszélgettek kettesbe.

8. I hate my ex.

Megérkezett a 8. rész is! :)  Véleményeiteket kifejthetitek a kommentekbe, és ha szeretnétek feliratkozhattok az oldalra! :) Jó olvasást hozzá! 

*Sophie szemszöge*

Mikor végre vége lett a műszaknak, Kendall és Logan hazajöttek velünk. Ez rendes volt tőlük hisz, Barbi is elég ideges volt, hogy Tom újra megjelent. Mikor hazaértünk leültünk a kanapéra.
-Amúgy, ki ez a Tom? - kérdezte Logan kíváncsian.
-Az ex barátom. - kezdett bele a történetbe Barbi - Nem sokkal azután, hogy mi összejöttünk, kiderült, hogy az előző barátnőjével még nem is szakított. Megmondtam neki, hogy  vagy otthagyja a lányt, vagy én hagyom el őt, mert én ezt nem akarom folytatni. Persze azt hazudta, hogy otthagyta, és már nincs köztük semmi. Túl naív voltam, és hittem neki. Viszont amikor megint megláttam azzal a lánnyal, akkor végleg otthagytam. Utána pedig elköltözünk, és így nem volt esély arra, hogy esetleg megbocsájtsak neki.
-Azért azt is tudnotok kell - szólaltam meg, mikor Barbi befejezte - , hogy ez a srác 32 éves, szóval jóval idősebb Barbinál.
-Mekkora egy szemét ez az ember! - bökte ki végül Kendall. - És miért jött ide?
-Nem mondta... - mondta csendesen Barbi. Valószínűleg kissé megviselték az elmúlt órák eseményei és, hogy felelevenítette a régi emlékeket.

*Dorine szemszöge*

Lesiettünk a nappaliba, mert hallottuk, hogy valakik nagyban beszélgetnek.
-Mi ez a csoportosulás? - kérdeztem nevetve, de mikor megpillantottam a kissé komor arcokat, rögtön lefagyott az  a mosolyom.
-Mi történt? - ült le hozzájuk Vicky is.
-Tom Los Angelesbe költözött! - válaszolt Sophie.
-Mi? Az a szemét mégis mit keres itt? - tört ki Vickyből.
Még negyedóráig erről beszélgettünk, de a Kogan párosnak mennie kellett, így végül feloszlott a kis csoportunk és mindenki elvonult a saját szobájába.

*Barbi szemszöge*

Még este kaptunk egy sms-t Emmettől amiben ez állt: ,,Újonckák! :) Holnap 8-tól negyed 2-ig tart a műszakotok! Üdv: Emmett.
Reggel kissé kómásan ébredtem fel. Semmi kedvem nem volt dolgozni menni, féltem, hogy már megint történik valami váratlan és bosszantó. Nagy nehezen felkeltettem Sophiet is, és 8 óra előtt öt perccel beértünk a kávézóba. Beálltunk a már egészen megszokott pult mögé, és fáradtan belekezdtünk a rendelések készítésébe.

*Vicky szemszöge*

Ma Dorinennal találkoztunk Jamessel és Carlossal, mivel a másik két lány melózott. Most már kézen fogva sétáltunk Jamessel, bár néha éreztem magamon pár rajongó villámló tekintetét.
-A többiek? - kérdezte Carlos kíváncsian.
-Melóban. - válaszoltam tömören. Az az igazság, nekünk is kéne találnunk valami állást, hisz a lakásbért együtt fizetjük, és csak akkor lesz elég a pénz, ha mind a négyőnknek lesz munkája. Betértünk egy Netcafé-ba, hogy utánanézhessünk a szabad állásoknak.
-Hmm.. mit szóltok a takarító álláshoz? - viccelődött Carlos.
-Hahaha, nagyon vicces! - nyújtottam ki rá a nyelvem
-Kertész, bejárónő... cirkuszi bohóc?! - nevette el magát Dorine.

*Barbi szemszöge*

Már egy óra eltelt a munkából, de semmi furcsaság nem történt, így egyre vidámabban dolgoztam. Éppen egy hosszú kávén ügyködtem, amikor a hátam mögött meghallottam egy férfi hangot:
-Szia! Beszélhetnénk?
Egy pillanatra megállt a kezem, felismertem a hangot. Tom volt az. Hátra fordultam, majd megkérdeztem:
-Valami baj van az italoddal?
-Nem.. Kettőnkről akarok beszélni...
Nem válaszoltam, csak elkomorult arccal elfordultam, és folytattam a dolgom ott, ahol abbahagytam.
-Kérlek! Beszélnünk kell!
-Esetleg valami probléma van? - jött oda végül Sophie és kérdőn nézett Tomra.
-Óhh, Sophie heló! Nincs, nincs gond csak...
-Csak? - vágott bele a szavába.
-Beszélnem kell vele! - mikor észrevette, hogy még mindig nem reagálok, belekezdett. - Nézd Barbi, tudom, hogy annak idején mindent elszúrtam. De megváltoztam, oké? Már nem az vagyok aki voltam!
-Hé, ha nem rendelsz akkor el lehet menni oké? Senkinek sincs szüksége a hazugságaidra! -tessékelte ki egészen az ajtóig Sophie a bocsánatért esedező srácot. Elmélyedtem a gondolataimban. Talán tényleg megváltozott... áhh, lehetetlen, ez a srác mindig is barom lesz...
-Hé, jön már az a hosszú kávé? - türelmetlenkedett az egyik vendég, amire rögtön feleszméltem és sietve vittem ki neki az italt.

*Vicky szemszöge*

Egy óráig kerestünk állást, de mind hiába. Letörten sétáltunk vissza a házba, amikor James megállt egy menő fodrászszalon mellett.
-Az egyik ismerősöm itt dolgozik, a város egyik legjobb fodrászüzlete ez!
-És szerinted fel is vennének mi? - válasz helyett csak behúzott az üzletbe, ahol egy kedves nő fogadott.
-Heló James! - köszöntötte.
-Szia Kate! Ő a barátnőm Victoria Witchburn! - mutatott be engem.
-Örvendek! - mosolyogtam a hölgyre. Körülnéztem, de Carlos és Dorine nem voltak bent, kint ácsingóztak.
-Mit szeretnétek?
-Hát... említetted az üresedő gyakornoki állást, és Vickynek muszáj lenne valami munkát találnunk!
-Van akármilyen tapasztalatod? - kérdezte tőlem kedvesen.
-Ami azt illeti, igen. Santa Monicában egy egész nyáron keresztül egy helyi fodrászüzletben dolgoztam.
-Szuper! Nos, egyenlőre próbaidőre, de fel vagy véve, mert senki sem jelentkezett még a munkára!
-Ez komoly? Köszönöm! - hálálkodtam, majd Jamessel kioldalaztunk a szalonból.

*Barbi szemszöge*

Végre, vége lett a műszaknak, és indultunk is ki az ajtón. Nagy meglepetésemre Kendallék kint vártak ránk, ami nagyon aranyos volt tőlük. Hazaértünk, és lehuppantunk a kanapéra, míg Logan és Sophie elmentek a konyhába valami ehető dolog után nézni.
-Ma is jött? - kérdezte Kendall, gondoltam Tomra utalva.
-Igen... Azt mondta, hogy megváltozott, meg minden, de szerencsémre Sophie hamar kizavarta a kávézóból.
-Én is azt tettem volna a helyében! - felelte. Örültem, hogy ilyen megértő velem, hisz nagyon rég volt már megbízható fiú barátom. Tényleg, még alig ismert, még is kiállt mellettem.

*Sophie szemszöge*

Logannel kaját kerestünk. Találtunk tésztát, így úgy döntöttünk valahogy majd megfőzzük.
-Ez csavart? Imádom a csavartat! - mosolygott Logie - És lesz rajta szósz? Szeretem a szószt! Ugye lesz rajta szósz? - kérdezősködött, mint egy kisgyerek.
-Nyugi már! Inkább segíts, mert képes vagyok felgyújtani a konyhát!
-Jóó! De ugye lesz rajta szósz?
Erre csak elnevettem magam, majd óvatosan ügyködtem a tésztával. Végül készen lett a remekművem, és Logan örömére, szósz is került rá. Vidáman falta az ételt, el is mosolyogtam rajta, mert egészen olyan volt, mint egy kisgyerek.
-KÉSZ A KAJA! -ordítottam, mire Barbiék is rögtön megjelentek. Mindenki nekiállt enni, majd Kendall elővett egy  mikrofont és azzal ,,közvetítette", hogy ki, hogyan áll az evéssel. Ezekkel a srácokkal még egy ebéd sem telhet el nevetés nélkül.

Új szereplők:)

Sziasztok! :)  A történetben új szereplők is megjelentek, úgyhogy ideje lesz egy kicsit beszélnem róluk:

/Tom Reed 32 éves/ Barbi exbarátja. (Hogy pontosan milyen is ez az ember, az majd a történetben kiderül.)

/Jerome Cox 32 éves/ A Big Time Rush producere. Nagyon ért a szakmájához és rengeteg sikert élt már el a munkájában.

/Emmett Payne 41 éves/ A kávézó igazgatója. Kedves, bár nagyon nem szereti, ha valamelyik alkalmazottja késik a műszakból.

Remélem a következő részek is tetszeni fognak! :)

7. Do you remember me?

Nah, itt van az új rész:) jah és: köszönöm azoknak akik a blogjukon hirdetik az enyémet! ;) Jó olvasást ehhez is, és ne felejtsétek el véleményeteket komiba megírni! :)

Beléptem az ajtón, és megdöbbenésemre, Dorine egy macskával a kezében üdvözölt.
-Te tényleg nem kamuztál! - álltam még mindig ledöbbenten.
-Hát nem! Amikor nem voltatok itthon, benéztem a konyhába, hogy minden odaégett darabot eltüntettem-e, és hát ez a cica a konyhapulton üldögélt!
-Ez most komoly? - kérdeztem, és már kitört belőlem a nevetés.
-Halál komoly! - nevetett már Dorine is.
-Jó, hát akkor vigyük innen, vagy nem is tudom! - böktem ki végül és átvettem tőle a megszeppent állatkát. Végigsimítottam rajta a kezem, aranyos kis macska volt. Hirtelen csengőszó hallatszott. Gondoltam James az, ezért gyorsan leraktam a macsekot, és leporoltam magamat. Az ajtóban viszont egy mogorva, számomra ismeretlen nő fogadott.
-Jónapot! Segíthetek valamiben? - kérdeztem tőle.
-Igen! A macskám eltűnt és... áhh, ott is van! - mutatott az állatra, aki éppen akkor ugrott le a fotelről. A nő szó nélkül besétált érte, majd az ajtóban megszólalt. - azt hiszi nem veszem észre, ha ellopják az én kis hercegnőmet?
-Komolyan azt hiszi. hogy elloptuk?
-Kinézem magukból! - vetette oda, majd elsétált.
Pff.. kicsit felidegesített ez a nő. Ahelyett, hogy örült volna, lopással vádolt minket. Bár meg kell hagyni, egy csöppet vicces volt a szituáció.

*Dorine szemszöge*

Miután elment a bizarr macskás-nő, leültünk a kanapéra, én pedig elkezdtem kérdezősködni.
-Na és mi volt ez az ajtó előtt?
-Hát... - kezdte mosolyogva - mondjuk úgy: végre befejeztük, amit a múltkor a parton elkezdtünk! - nevetett rám. Ekkor viszont felállt, és elindult.
-Héhé, hová mész? - kérdeztem kissé elszomorodva - még nem is meséltél semmit!
-De most fáradt vagyok! Majd holnap! - felelte már a szobájából, én pedig egy sóhajtás közepette bekapcsoltam a TV-t. Később megérkezett Sophie és Barbi is, majd mind elmentünk aludni.


*Sophie szemszöge*

Reggel Barbival elmentünk a kávézóba, hogy rákérdezzünk az állásra. Odasiettünk a pulthoz és belekezdtem a mondanivalómba:
-Heló! Tegnap kitöltöttünk egy-egy jelentkezőlapot az üresedő helyre, és... - nem is tudtam befejezni, mert a férfi akivel beszéltem rögtön belevágott.
-Heló! Igen, nos a helyzet az, hogy már egy ideje ajánlgatjuk ezt az állást, és nagyon megörültem, mikor észrevettem az irodám asztalán a jelentkezési lapotokat. Mikor tudnátok kezdeni?
-Akár már ma! - mondtuk egyszerre Barbival.
-Rendben! Akkor ma délutáni műszakban lesztek, kettőtől hatig. Biztosan itt lesztek?
-Igen! -feleltem.
-Egyébként Emmett Payne!
-Sophie Morgan - mosolyogtam - és a barátnőm Barbara Gray!
-Örvendek! - köszönt oda Barbi is.
-Remek! Akkor 2-kor lányok! - azzal már fordult is el, és eltűnt az irodájában.

*Barbi szemszöge*

Hazamentünk, és én rögtön elkiáltottam magam:
-Háhá, nekünk van munkánk, LÚZEREK! - erre mindketten lerohantak hozzánk.
-Mi? Hol?
-A kávézóban! - válaszolt helyettem is Sophie. - Nektek maradt a közmunka, vagy a szórólap osztogatás!
-Chh... találok én ennél jobbat! - intett le minket Vicky és visszament a szobájába.
-Amúgy, mi ez a macska szag? - kérdeztem Dorinet.
-Hosszú! - nevetett - Maradjunk annyiban... kerüljétek el a szomszédot és a macskáját! - ez után a mondata után ő is elment, mi pedig értetlenül összenéztünk Sophieval.

*Sophie szemszöge*

Háromnegyed kettőkor elindultunk a kávézóba. Bementünk, és mivel nem tudtuk, hogy mit csináljunk, ezért bekopogtunk Emmett irodájába, majd amikor hallatszott bentről egy : ,,Gyere be" akkor benyitottunk.
-Áhh, az újoncok! - mosolygott, miközben fölkelt a székéből. - Gyertek utánam! - indult ki az ajtón, majd a pult mögött megállt. - Szóval, itt kéne majd dolgoznotok. Abban a kosárban találtok jegyzetfüzeteket amire felírhatjátok a rendelést! Ha valamit nem értetek, akkor kérdezzétek meg a többieket. Okés?
-Igen! - feleltük.
Elvettem egy füzetkét, és magabiztosan elindultam az egyik asztal felé.
-Heló! Mit hozhatok? - kérdeztem kedvesen.
-Egy jegeskávét! - felelte a lány a székről.
-Máris! - mosolyogtam rá, majd elindultam a pulthoz. Nem sokszor csináltam életemben jegeskávét, de szerintem egész jól sikerült. Körülnéztem, hogy nincs-e a főnök a közelben, majd gyorsan lefényképeztem és felraktam twittere.

,,Remekművem:) @BarbaraGray te, hogy boldogulsz? :D"

Kivittem a lánynak, majd visszamentem a pulthoz megírni a számlát. Újabb emberke sétált be az ajtón, majd odaszóltam Barbinak:
-Odamennél most te? Ezt meg kéne írnom... - mondtam miközben nézegettem a pénztárgépet, hogy hogyan is kezdjek neki.
-Persze! - megfogott egy kis jegyzettömböt majd elindult az asztalhoz.

*Barbi szemszöge*

-Heló! Mit hozhatok? - kérdeztem a fiút. Ekkor oldalra fordította a fejét és megdöbbenve néztem rá - Tom? Te mi a francot keresel itt? - tört ki belőlem.
-Neked is szia! - mosolygott, de én egyáltalán nem örültem a váratlan látogatásának.
-Mit keresel te itt? - tettem fel neki mogorván újra a kérdést.
-Áhh, otthagytam Santa Monicát, és Los Angelesbe költöztem! - felelte. Segélykérően hátranéztem Sophiera, de ő nagyon el volt foglalva a pénztárgéppel. Kénytelen voltam kiszolgálni ezt a barmot.
-Khmm... Térjünk a lényegre! Mit hozhatok? - próbáltam ki egy erőltetett mosolyt.
-Hmm.. nem is tudom.. mit ajánlasz? - vigyorgott még mindig, mintha semmi sem történt volna annak idején.
-Azt, hogy tűnj el! - sziszegtem halkan. Tom észrevette, így gyorsan rávágtam: Mondjuk egy espresso?
-Az jó lesz, köszönöm!
Gyorsan elviharzottam, és siettem Sophiehoz, hogy elmeséljem neki a történteket.
-És.. kész! - tört ki belőle a vidámság, mikor végre megbirkózott a pénztárgéppel. Amikor meglátta a dühös arcom, rögtön elkomorult. - Mi a baj?
-Tom...Tom itt van!
-Mi? Azok után még ide merte tolni a képét? - elakart indulni felé, de visszafogtam.
-Ne menj! Ezt nekem kell elintéznem... - majd hozzáláttam az espresso-hoz, Sophie pedig kivitte a nyugtát a lánynak.

*Sophie szemszöge*

Nem hiszem el. Hogy mert ide jönni Tom, azok után amit anno Barbival tett? Kissé megnyugodtam, mikor két ismerős alak jött be az ajtón.
-Szia! - mosolygott Logie, és leültek egy-egy székre - Muszáj volt megnéznünk titeket az első napotokon!
-Hmm.. kedves tőletek! - próbáltam mosolyogni.
-Hé Barbival minden oké? - nézett Kendall a göndör hajú lány felé, aki dühösen járkált.
-Nem egészen... Mesélt nektek már Tomról? Az ex barátja, egy pofátlan barom.
-Nem, még nem! - nézett rám Kendall nagyra nyílt szemekkel.
-Na, mindegy majd elmesélem. A lényeg az, hogy ez a szemét most itt van, és mintha semmi sem történt volna azt várja, hogy Barbi kiszolgálja.
Kendall és Logan rögtön elakartak indulni, hogy ,,megtárgyalják" ezt az ügyet vele, de visszatartottam őket.
-Hagyjátok! Ez tényleg csak kettőjük ügye!

*Barbi szemmszöge*

Dühösen raktam oda Tom elé a csészét. Ő még mindig vigyorgott.
-Köszönöm! - felelte, majd beleszürcsölt az italba. Gyorsan otthagytam, majd mikor észrevettem a kávézó két kis törzsvendégét odasiettem az asztalhoz. Kicsit jobb kedvre derített a társaságuk, de sajnos sietnem kellett vissza dolgozni. Még csak az első nap a melóban, és máris utálom az egészet. Miért kellett Tomnak idejönnie?

6. First kiss :)

Kicsit soká, de megírtam a következő részt! :) Köszönöm az eddigi 5 feliratkozót, nagyon, nagyon örülök neki! *o*  Megemlíteném az egyik barátnőmet, aki a kérésem nélkül is terjeszti a blogom! Köszönöm! :) *-* Véleményeiteket komiba várom:) Jó olvasást!

Még sokat játszottunk, és mindenki röhejesen nézett ki az egyes feladatok megoldása után, már a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Két óra múlva tudtuk csak otthagyni az üveget, és mindannyian fáradtan estünk be az ágyba.
Reggel égett szagra ébredtem fel. Feltápászkodtam az ágyból, és a kellemetlen szag felé vettem az irányt. Beléptem a konyhába, és meglepődve vettem észre, hogy Dorine éppen rántottát süt, de az sajnos megégett.
-Jó reggelt! - köszönt mosolyogva. - Bocsi, kissé odaégett! - mutatta fel a serpenyőt, amiben a néhol fekete esetleg barna foltos rántotta virított.
-Azt látom! -nevettem rá, és lehuppantam egy székre - De, hogyhogy te a konyhában? - néztem rá kissé furcsálóan.
-Hát, éhes voltam, és gondoltam csinálok rántottát, de nem figyeltem oda és hát... a végét már ismered! - nevetett rám, miközben egy fakanállal kapargatta a serpenyőt.
-Fúj, mi ez a szag? - tűnt fel az ajtóban Vicky és közben finnyás arccal ült le egy másik székre.
-Jól van, nem figyeltem oda, oké? - jött a válasz Dorine-tól, aki egy műdurcával folytatta az égett kaja eltüntetését. Ekkor betoppant Barbi is, miközben ujjaival összecsípte az orrát.

*Vicky szemszöge*

Megreggeliztünk, de a szag még mindig nem szállt el a konyhából, így inkább elmentem a szobámba. Unottan leültem az ágyamra, és felemeltem a párnámon heverő telefonomat. Felnéztem Twittere, semmi. Semmi hír vagy vicces fejlemény. Egy sóhajtás közepette ledőltem az ágyamra. Hirtelen egy hangos koppanás hallatszott az ablakom felől. Gondoltam csak a szél, így mozdulatlanul feküdtem tovább. Újabb koppanás hallatszott, ezúttal már erősebb hanggal, így odasiettem. Kinyitottam az ablakot, és körülnéztem. James várakozott odakint, aranyos mosollyal az arcán.
-Csengő is van ám! - kiáltottam le neki, egy óriási vigyorral az arcomon.
-De csak neked akartam szólni! - hangzott a válasz odalentről. Tisztára úgy éreztem magam, mintha egy romantikus filmbe csöppentem volna bele, ahol a fiú kövek dobálásával jelzi a lánynak ittlétét. - Amúgy nem jönnél inkább le? - mosolygott még mindig.
Válaszul becsuktam az ablakot, és sietve rohantam le a lépcsőn, útközben neki is mentem Dorinenak.
-Hóhó! Nyugi van! - kiáltotta utánam, de ekkor én már az ajtónál voltam. Boldogan siettem oda Jameshez.

*Sophie szemszöge*

Eszembe jutott, hogy a lakásbért még nem fizettük ki, ezért Barbit elrángattam, hogy együtt utaljuk át a pénzt a nőnek. Hamar elkészültünk, de utána még bent maradtunk egy kicsit csavarogni, a szokásunkhoz méltóan. Beültünk egy cukrászdába és kértünk egy-egy szelet tortát. Mindkettőnk arcán mosoly jelent meg, mikor a pincér kihozta a rendelésünket.
-A két csokis torta... - tette le elénk az édes finomságokat. Gyorsan kifizettük neki, és izgatottan vágtunk neki a nyalánkságnak. Pár perc múlva a tányérunkon már nem volt semmi, csak a villánk. Elégedetten dőltünk hátra a székünkön, és reflexből mindketten az ablak felé tekintettünk. Pár vásárolni siető embert pillantottunk meg, amikor megakadt a szemünk két járókelőn.
-Azok ott Logan és Kendall? - kérdeztem még mindig az ablakon kifelé bámulva.
-Én is azt nézem... - felelt Barbi, miközben felállt. - Na, nem jössz? Köszönjünk már oda nekik!
Kifutottunk az utcára, és utánuk siettünk.
-Ti mindenhol ott vagytok? - nevettem rájuk mire ők szinte teljesen egyszerre hátrafordultak.
-Áhh, sziasztok! - beszéltek még mindig szinkronban. - Amúgy, igen mindenhol! - nevetett Logie.

*Vicky szemszöge*

-Na? Mit akartál mondani? - mosolyogtam teljesen elájulva tőle.
-Hát, megakartam kérdezni, hogy lenne-e kedved ma este eljönni velem valahova?!
-Hát persze, hogy van kedvem! - vágtam rá örömteljesen.
-Szuper! Akkor 9-re érted jövök oké?
-Nekem, jó! De ha lehet, ez alkalommal a csengőt használd! - nevettem rá, miközben az említett tárgy felé mutattam.
-Hmm.. megpróbálom! De nem ígérek semmit! - kacsintott rám, majd elköszöntünk egymástól, én pedig visszamentem a házba. Dorine jött oda hozzám kíváncsian.
-Na, mi a szitu? Dúl a love mi?
-Áhh, hagyjál már! - dobtam meg egy párnával amit egy nevetéssel kísértem. - Még találnom kell a ma estére ruhát!
-Hmm... szóval ma este randizik a kis szőke? - húzogatta a szemöldökét. Erre én csak továbbálltam egy kurta mosollyal.
Egy sms-em jött ismeretlen feladótól:
,,Mozihoz mit szólsz? :) " - valahogy megvoltam róla győződve, hogy ez csakis James lehet, így gyorsan válaszoltam:
,,Nekem tökéletes" - aztán beálltam a szekrényem elé, hogy kiválasszam az esti ruhámat. Meg is találtam a megfelelőt, és vidám arccal dobtam le az ágyamra.

*Barbi szemszöge*

Ezzel a két sráccal valahogy mindig összefutunk. Persze ezt egy cseppet sem bántam. Már négyen csavarogtunk az utcákon, viszont  nekik be kellett menniük a stúdióba, így hát elkísértük őket. Ma a négy énekes pacsirtából, csak nekik kellett bemenni gyakorolni. Két security állt az ajtóban, mi pedig elköszöntünk a fiúktól és indulni készültünk.
-Héé, gyertek már ti is! - mosolygott Kendall.
-Hát jó! - nevettünk, majd gyorsan átszaladtunk a két izomagy között és felzárkóztunk a Kogan pároshoz.
-Áhh, sziasztok! - tűnt elő egy férfi a folyosón - már azt hittem nem jöttök. - ekkor észrevett minket is - Örvendek! Jerome Cox! - nyújtotta felénk a kezét, mire mi is bemutatkoztunk.
Logan és Kendall besiettek a mikrofonhoz, mi pedig Jeromemal ahogy ő nevezte az ,,irányítópult"-ba. Egyszerűen fantasztikusan énekeltek, bár ez számunkra eddig is egy bizonyított tény volt.
-Egy kis szünet! - szólt oda Jerome a srácoknak, mi pedig rögtön odasiettünk hozzájuk. Kicsit baromkodtunk még egy kép is készült a Kogan párosról. Mikor a fiúk visszamentek, fel is raktam twittere.

,,@HeffronDrive ,@1LoganHenderson és @SophieMorgan elvagyunk nem igaz? :D"

*Vicky szemszöge*

Végre eljött a várva várt este. James ezúttal a csengőt használta.
-Húúú, de gyönyörű vagy! - dicsért meg, amikor kinyitottam az ajtót.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá.
Bepattantunk az autóba, és alig 10 perc alatt odaértünk a mozihoz.
-Mit nézünk? - kérdeztem vigyorogva.
-Meglepiiiii! - kiáltotta el magát. Hirtelen elővette a telefonját, és le akart fotózni, szerencsére időben elkaptam a fejem.

A kép ettől függetlenül így is elkészült, de gondoltam majd a film közben elcsórom a telóját, és kitörlöm. Beléptünk vettünk popcorn-t meg üdítőt, és izgatottan foglaltuk el a helyünket a székben. A film néhol kissé ijesztő volt, olyankor kicsit közelebb ültem Jameshez. Nem bánta, sőt inkább átkarolt, ami nagyon jó érzés volt.

*Sophie szemszöge*

Miután végeztek a dalos barátaink, elköszöntünk Jerometól és a jól ismert kedvenc kávézónkba tértünk be, mert már mindannyian alaposan megszomjaztunk. Mikor kihozták a rendelésünket, akkor vettem észre, hogy a pulton egy táblát, amin ez a szöveg állt:
,,Üresedés miatt, munkát ajánlunk" Eszembe jutott, hogy a lakásbér nem egy kis összeg, így muszáj lenne találnunk valami munkát. Barbira néztem, de nem vette a lapot.
-Üresedés van! - böktem ki végül.
-És szerinted itt dolgozzunk? - kérdezte tőlem majd elővette a telefonját. Egy pár perc múlva megszólalt: Igen, azt hiszem el kell vállalnunk!
-Miért gondoltad meg magad? - nevettem rá.
-Megnéztem az állásajánlatokat... Takarító, szórólap osztogató vagy esetleg közmunkás. Ez meg legalább a kedvenc kávézónkban van, egyenlőre megteszi!
Odahívtuk a pincért, hogy megbeszéljük vele.
-Kérhetnénk két jelentkezőlapot az állásra? - kérdeztem.
-Hát persze... - egy perc múlva visszatért a pulttól egy-egy lappal, és tollal.
-Hmm.. szuper! Az egyik kedvenc helyemen ti fogtok kiszolgálni! - dőlt hátra elkényelmesedve Logan.
-Hohh, te csak azt hiszed! - nevetett Barbi.

*Vicky szemszöge*

Fantasztikusan éreztem magam Jamessel. A film nem volt egy nagy szám, de nem baj. Kimentünk a moziteremből és beültünk az autóba.
-Hát, nem éppen ilyen filmre számítottam! - szólalt meg James miközben vezetett.
-Hát én se! De amúgy, jól éreztem magam! - néztem rá mosolyogva. Megérkeztünk a már jól ismert Rose street 26-ba, és elkísért az ajtóhoz.
-Jó volt ez az este! - közeledett felém a szájával, és végre elcsattant köztünk a várva várt csók. Úgy éreztem csak mi vagyunk ott, és senki más. Szétváltunk és egy hang szólt ki bentről:
-Vicky te vagy az? Mert azt hiszem itt egy macska!
Erre felnevettünk Jamessel, majd elköszöntem tőle:
-Hát azt hiszem mennem kell! Szia! - fordultam be az ajtóba.
-Szia! - nevetett James, majd beszállt az autóba, és elhajtott.