8. I hate my ex.

Megérkezett a 8. rész is! :)  Véleményeiteket kifejthetitek a kommentekbe, és ha szeretnétek feliratkozhattok az oldalra! :) Jó olvasást hozzá! 

*Sophie szemszöge*

Mikor végre vége lett a műszaknak, Kendall és Logan hazajöttek velünk. Ez rendes volt tőlük hisz, Barbi is elég ideges volt, hogy Tom újra megjelent. Mikor hazaértünk leültünk a kanapéra.
-Amúgy, ki ez a Tom? - kérdezte Logan kíváncsian.
-Az ex barátom. - kezdett bele a történetbe Barbi - Nem sokkal azután, hogy mi összejöttünk, kiderült, hogy az előző barátnőjével még nem is szakított. Megmondtam neki, hogy  vagy otthagyja a lányt, vagy én hagyom el őt, mert én ezt nem akarom folytatni. Persze azt hazudta, hogy otthagyta, és már nincs köztük semmi. Túl naív voltam, és hittem neki. Viszont amikor megint megláttam azzal a lánnyal, akkor végleg otthagytam. Utána pedig elköltözünk, és így nem volt esély arra, hogy esetleg megbocsájtsak neki.
-Azért azt is tudnotok kell - szólaltam meg, mikor Barbi befejezte - , hogy ez a srác 32 éves, szóval jóval idősebb Barbinál.
-Mekkora egy szemét ez az ember! - bökte ki végül Kendall. - És miért jött ide?
-Nem mondta... - mondta csendesen Barbi. Valószínűleg kissé megviselték az elmúlt órák eseményei és, hogy felelevenítette a régi emlékeket.

*Dorine szemszöge*

Lesiettünk a nappaliba, mert hallottuk, hogy valakik nagyban beszélgetnek.
-Mi ez a csoportosulás? - kérdeztem nevetve, de mikor megpillantottam a kissé komor arcokat, rögtön lefagyott az  a mosolyom.
-Mi történt? - ült le hozzájuk Vicky is.
-Tom Los Angelesbe költözött! - válaszolt Sophie.
-Mi? Az a szemét mégis mit keres itt? - tört ki Vickyből.
Még negyedóráig erről beszélgettünk, de a Kogan párosnak mennie kellett, így végül feloszlott a kis csoportunk és mindenki elvonult a saját szobájába.

*Barbi szemszöge*

Még este kaptunk egy sms-t Emmettől amiben ez állt: ,,Újonckák! :) Holnap 8-tól negyed 2-ig tart a műszakotok! Üdv: Emmett.
Reggel kissé kómásan ébredtem fel. Semmi kedvem nem volt dolgozni menni, féltem, hogy már megint történik valami váratlan és bosszantó. Nagy nehezen felkeltettem Sophiet is, és 8 óra előtt öt perccel beértünk a kávézóba. Beálltunk a már egészen megszokott pult mögé, és fáradtan belekezdtünk a rendelések készítésébe.

*Vicky szemszöge*

Ma Dorinennal találkoztunk Jamessel és Carlossal, mivel a másik két lány melózott. Most már kézen fogva sétáltunk Jamessel, bár néha éreztem magamon pár rajongó villámló tekintetét.
-A többiek? - kérdezte Carlos kíváncsian.
-Melóban. - válaszoltam tömören. Az az igazság, nekünk is kéne találnunk valami állást, hisz a lakásbért együtt fizetjük, és csak akkor lesz elég a pénz, ha mind a négyőnknek lesz munkája. Betértünk egy Netcafé-ba, hogy utánanézhessünk a szabad állásoknak.
-Hmm.. mit szóltok a takarító álláshoz? - viccelődött Carlos.
-Hahaha, nagyon vicces! - nyújtottam ki rá a nyelvem
-Kertész, bejárónő... cirkuszi bohóc?! - nevette el magát Dorine.

*Barbi szemszöge*

Már egy óra eltelt a munkából, de semmi furcsaság nem történt, így egyre vidámabban dolgoztam. Éppen egy hosszú kávén ügyködtem, amikor a hátam mögött meghallottam egy férfi hangot:
-Szia! Beszélhetnénk?
Egy pillanatra megállt a kezem, felismertem a hangot. Tom volt az. Hátra fordultam, majd megkérdeztem:
-Valami baj van az italoddal?
-Nem.. Kettőnkről akarok beszélni...
Nem válaszoltam, csak elkomorult arccal elfordultam, és folytattam a dolgom ott, ahol abbahagytam.
-Kérlek! Beszélnünk kell!
-Esetleg valami probléma van? - jött oda végül Sophie és kérdőn nézett Tomra.
-Óhh, Sophie heló! Nincs, nincs gond csak...
-Csak? - vágott bele a szavába.
-Beszélnem kell vele! - mikor észrevette, hogy még mindig nem reagálok, belekezdett. - Nézd Barbi, tudom, hogy annak idején mindent elszúrtam. De megváltoztam, oké? Már nem az vagyok aki voltam!
-Hé, ha nem rendelsz akkor el lehet menni oké? Senkinek sincs szüksége a hazugságaidra! -tessékelte ki egészen az ajtóig Sophie a bocsánatért esedező srácot. Elmélyedtem a gondolataimban. Talán tényleg megváltozott... áhh, lehetetlen, ez a srác mindig is barom lesz...
-Hé, jön már az a hosszú kávé? - türelmetlenkedett az egyik vendég, amire rögtön feleszméltem és sietve vittem ki neki az italt.

*Vicky szemszöge*

Egy óráig kerestünk állást, de mind hiába. Letörten sétáltunk vissza a házba, amikor James megállt egy menő fodrászszalon mellett.
-Az egyik ismerősöm itt dolgozik, a város egyik legjobb fodrászüzlete ez!
-És szerinted fel is vennének mi? - válasz helyett csak behúzott az üzletbe, ahol egy kedves nő fogadott.
-Heló James! - köszöntötte.
-Szia Kate! Ő a barátnőm Victoria Witchburn! - mutatott be engem.
-Örvendek! - mosolyogtam a hölgyre. Körülnéztem, de Carlos és Dorine nem voltak bent, kint ácsingóztak.
-Mit szeretnétek?
-Hát... említetted az üresedő gyakornoki állást, és Vickynek muszáj lenne valami munkát találnunk!
-Van akármilyen tapasztalatod? - kérdezte tőlem kedvesen.
-Ami azt illeti, igen. Santa Monicában egy egész nyáron keresztül egy helyi fodrászüzletben dolgoztam.
-Szuper! Nos, egyenlőre próbaidőre, de fel vagy véve, mert senki sem jelentkezett még a munkára!
-Ez komoly? Köszönöm! - hálálkodtam, majd Jamessel kioldalaztunk a szalonból.

*Barbi szemszöge*

Végre, vége lett a műszaknak, és indultunk is ki az ajtón. Nagy meglepetésemre Kendallék kint vártak ránk, ami nagyon aranyos volt tőlük. Hazaértünk, és lehuppantunk a kanapéra, míg Logan és Sophie elmentek a konyhába valami ehető dolog után nézni.
-Ma is jött? - kérdezte Kendall, gondoltam Tomra utalva.
-Igen... Azt mondta, hogy megváltozott, meg minden, de szerencsémre Sophie hamar kizavarta a kávézóból.
-Én is azt tettem volna a helyében! - felelte. Örültem, hogy ilyen megértő velem, hisz nagyon rég volt már megbízható fiú barátom. Tényleg, még alig ismert, még is kiállt mellettem.

*Sophie szemszöge*

Logannel kaját kerestünk. Találtunk tésztát, így úgy döntöttünk valahogy majd megfőzzük.
-Ez csavart? Imádom a csavartat! - mosolygott Logie - És lesz rajta szósz? Szeretem a szószt! Ugye lesz rajta szósz? - kérdezősködött, mint egy kisgyerek.
-Nyugi már! Inkább segíts, mert képes vagyok felgyújtani a konyhát!
-Jóó! De ugye lesz rajta szósz?
Erre csak elnevettem magam, majd óvatosan ügyködtem a tésztával. Végül készen lett a remekművem, és Logan örömére, szósz is került rá. Vidáman falta az ételt, el is mosolyogtam rajta, mert egészen olyan volt, mint egy kisgyerek.
-KÉSZ A KAJA! -ordítottam, mire Barbiék is rögtön megjelentek. Mindenki nekiállt enni, majd Kendall elővett egy  mikrofont és azzal ,,közvetítette", hogy ki, hogyan áll az evéssel. Ezekkel a srácokkal még egy ebéd sem telhet el nevetés nélkül.