10. Smile

Elérkeztünk egy kerek számhoz, ugyanis ez már a 10. rész! :O :) Köszönöm azoknak akik olvassák! :)) 

*Barbi szemszöge*

Ahogy telt az idő, egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy Tom megváltozott, és kaphatna tőlem egy utolsó esélyt. Egy esélyt, hogy megmutassa, ő már nem az aki régen volt. Még kicsit agyaltam, majd a megszületett döntéssel a fejemben kibattyogtam a nappaliba. Mindenki megállt azzal amit csinált, már csak Sophiék hallattak egy két halk nevetést.
-Na? Hogy döntöttél? - helyezkedett el Dorine a kanapén.
-Hát... Azt hiszem, - huppantam le én is - hogy Tom kap egy utolsó esélyt tőlem.
Mindenki meglepődött arccal tekintett felém. Gondolom senki sem számított arra, hogy megbocsátok. Bár, én sem hittem el magamról.
-És... és akkor most mi lesz? - törte meg a csendet végül Sophie.
-Hát, gondolom holnap is ott lesz a kávézónál... - gondolkodtam el - majd akkor beszélek vele.
-Remélem jól döntöttél! - mosolygott Vicky, majd a tömeg szétszóródott.

*Sophie szemszöge*

Mindenki elment és Loganék is hazamentek, így fáradtan ledőltem az ágyamra. Hihetetlen, hogy pár nap alatt mennyire pörgős lett az életünk. És persze álmomban sem képzeltem volna, hogy találkozunk olyan fiúkkal, akiknek az őrültségi szintje megegyezik a miénkkel. A mosolyt hozó gondolataim közben elnyomott az álom. Reggel arra ébredtem, hogy valaki ugrál az ágyamon.
-Sophieee! Kellj mááár fel! - kiabált Barbi.
-Ahhjjjj - motyogtam, majd megdörzsöltem a szemem. Feltápászkodtam az ágyamból, és magamra dobtam egy ruhát. Gyorsan megreggeliztünk, és rohantunk a munkába. Mikor megérkeztünk elhelyezkedtünk a megszokott helyünkön. Egy órával később Tom jelent meg az ajtóban, gyorsan ránéztem Barbira, de ő már a srác felé vette az irányt. Próbáltam kihallani a szavakat, de sajnos nem ért el odáig a hang.

*Barbi szemszöge*

Odasiettem Tomhoz, és leültem vele szemben.
-Szia! - köszönt mosolyogva.
-Szia! - köszöntem, és egy aprócska mosolyt én is eleresztettem.
-Döntöttél? - fordította komolyra a szót.
-Igen... - feleltem halkan. - úgy gondoltam, talán megérdemelsz egy utolsó esélyt.
-Ezt.. ezt most komolyan mondott? - ragyogott fel a szemében a boldogság.
-Igen, de azt szeretném ha mindent előröl kezdenék... A legeslegelejétől.
-Rendben! - mosolygott - Tom Reed vagyok! - mondta, hogy tisztalappal kezdhessünk.
-Barbara Gray! - mosolyogtam, majd felálltam. - Kérsz valamit?
-Egy kávét cukorral! - mosolygott még mindig.
-Okés! - mondtam, majd Sophie felé vettem az irányt, aki kíváncsian nézett minket a pult mögül.
-Na? Mi volt? - kérdezte izgatottan.
-Újrakezdünk mindent. - feleltem már én is mosolyogva.
Ettől a reggeltől, valahogy az egész napom szebb lett. Elszállt a dühöm, és mosolyogva folytattam a munkát.

*Sophie szemszöge*

Mikor végre végeztünk a munkával, fellélegezve mentünk ki az ajtón. Alig pár métert sétálhattunk, egy lány máris szórólapokat nyomott a kezünkbe. Egy kupon volt, egy helyi gyorsétteremről, amiben, ha öt vagy annál több ember evett, akkor kedvezmény járt. Így hát gyorsan felhívtuk a többieket, és nyolcan bevonultunk a kajáldába. Leültünk egy jó nagy asztalhoz, majd kicsi gondolkozás után, mindenki rendelt.
-Logan, adsz egy falatot? - kérdeztem, mikor már valami desszert félét habzsolt.
-Nem! - felelte, majd mohón magához húzta a tányérját. Próbáltam kissé szomorú fejet vágni, de semmi hatást nem keltett ki nála, csak nagyobb falatokat majszolt. Így hát jöhetett a ,,b" terv.
-Úristenem! - szimuláltam egy kicsit. - ő ott nem az a lány a filmből..? Tudjátok?! - erre mindenki az ajtó felé pillantott, beleértve Logiet is.
-Hol? - kérdezte, miközben szorgalmasan tekingetett a bejárathoz.
-Ó nem látod? Ott piros felsőben! - füllentettem, majd levágtam egy darabot a sütijéből, és a tányéromra dobtam. Ezek után, bosszúból, hogy nem adott, óvatosan elvettem mellőle a sapkáját, amit most kivételesen levett a fejéről. Halkan eltettem a hátam mögé, majd megszólaltam:
-Áhh, az mégse az! - szinte mindenki egyszerre visszafordult az asztalhoz, én pedig direkt Loganre nézve megettem a kis darabkát.
-Hééééjj! - konyult le a szája, de aztán felnevetett - hogy dőlhettem be ennek a régi trükknek?
Miután mindent megettünk, és egy morzsa sem maradt a tányérjainkon, jóllakva keltünk fel a székeinkből.
-Hmm... ez finom volt! - simogatta meg a pocakját Logan. - Na akkor mehetünk is... - majd kezével a sapkája kihűlt helyére nyúlt. - Na jó, ki lopta el? - nevetett.
-Ne rám nézz! - emelte fel a kezét James védekezően.
-Sophie! - pillantott rám mire belőlem sajnos kitört a nevetés.
-Na, jó visszaadom! - majd kicsit megborzoltam a haját, és ráraktam a sapkát. Durcásan igazította helyre a haját, és visszatette a fejére a sapit.
-Sophie Morgan! Ne akard megismerni a haragomat! - nézett rám fenyegetően, amire én csak felkacagtam.

*Vicky szemszögem*

-Hé emberek! Nem megyünk el valahova? Ma úgyse kell senkinek sem dolgoznia! - kiáltottam el magam.
-De! -vágta rá mindenki boldogan.
-Jó de hova? - kérdezte Carlos.
-Mit szólnátok az esti ,,Party on the beach"-hez? - kérdezte Dorine, miközben az oszlopon található plakátra mutatott.
-Ez szuper! - kiáltottam fel. - Mikor kezdődik?
-Öhmm... - kezdte el Dorine olvasni a szöveget. - este 11-kor!
-Mindenki benne van? - kérdeztem a többieket, akik helyeslően bólogattak. - Akkor mi léptünk, este találkozunk! - mondtam majd egy csókot nyomtam James szájára. Gyorsan hazabattyogtunk, és elrohantam a szobámba. Felmentem twittere, és láttam, hogy egy csomó ember ott lesz a ma esti party-n. Még egy órát telefonoztam, aztán izgatottan nekiálltam a ruha keresésnek.

*Sophie szemszöge*

Pár órával később elindultunk a buliba. Már nagyban folyt a hangulat és egy kicsivel később megérkeztek a srácok is. Vicky és James táncoltak, mi pedig 6-an leültünk egy-egy bárszékhez. Mi lányok rendeltünk három epres koktélt, ami iszonyú jól nézett ki így muszáj volt lefényképeznem. 

@SophieMorgan: Epres koktél :) *-*

Mindenki elment táncolni, már csak én és Logan üldögéltünk az italainkkal. Már látszott rajta, hogy nem volt teljesen józan, de végül is ezen a bulin már senki nem volt az.
-Héj, Sophie nem jössz? - majd megrántotta a kezemet, és arrébb húzott.
-Hova? - nevettem rá.
-Nem tudom, csak sétálni valamerre! - mosolygott. A part mentén sétálgattunk amikor egyszer csak megszólalt:
-Emlékszel? Még van egy büntetésed amit nem kaptál meg, a mai süti és sapka lopásodért! - mosolygott gonoszan. Hirtelen elkezdett csikizni, de olyan erősen, hogy a földre kényszerültem.
-Áhh, Logie engedj el! - próbáltam megszólalni a heves nevetés közben. - Meghalok a nevetéstől!
-Én megmondtam: Logan Hendersonnal sose packázz! - nevetett majd lefejtette rólam ujjait. Mosolyogva fellélegeztem, majd feltápászkodtam a földről.

-Te őrült vagy! - nevettem rá, mire ő már készítette is a kezét, ezért gyorsan megszólaltam. - Ne! Visszavontam! - kacagtam, majd visszasiettünk a többiekhez. Mindenki javában bulizott, és az emberekből jócskán áradt a piaszag.

*Vicky szemszöge*

-Elmegyek inni valamit! - szólalt meg mellettem James - Te kérsz valamit? - mosolygott.
-Nem, köszi! - majd szemeimmel utánatekintettem, ahogyan leült egy bárszékre. Annyira imádok vele lenni, minden vele töltött perc kimondhatatlanul csodálatos vele. Dorine jött felém, egy üveg itallal a kezében.
-Dorine, kicsit fogd vissza magad, emlékszel mi történt az első bulinkon L.A.-ben? Nem? Mert én sajnos igen! - nevettem rá.
-Tudom, tudom sugárban hánytam... - babrált az üveggel . - De most vigyázok nyugi!
-Dorine! Egy újabb ivó-verseny? - futott oda hozzánk Carlos is.
-Én benne vagyok! - vágta rá mellettem - Úgyis én nyerek!
-Chh.. te csak azt hiszed! - mondta Carlos, és közben legyűrt a torkán valami alkoholt.
-Na, jó én mentem! - kacagtam rájuk majd odasiettem Jameshez. Hátulról rátapasztottam a tenyereimet a szemére.
-Na ki vagyok? - kérdeztem elváltoztatott hangon.
-Ó, csaknem Victoria királykisasszony az? - mondta, majd óvatosan leszedte az ujjaimat az arcáról, megfordult, és egy lágy csókot nyomott a számra. Megfogtam a kezét, és elhúztam az asztaltól. A part mentén sétálgattunk, nevetgéltünk.

*Dorine szemszöge*

-Tuti, hogy én győzök! - kiáltottam el magam, majd az asztalon lévő italt megittam.
-Nem hinném! - majd gyorsan kortyolgatni kezdett egy pohár sört. Erre én megfogtam egy üveg sört, és azt kezdtem el gyorsan inni. Éreztem, hogy a szervezetem nem örül ennek az alkohol mennyiségnek, de nem hagyhattam, hogy most feladja a szolgálatot. Így csak kortyoltam és kortyoltam, de éreztem, hogy rosszul vagyok, így elemeltem a számtól az üveget, és kitört belőlem a már várható ,,csomag".
-Pfúúj! - kiáltott fel finnyásan Carlos, majd ivott még pár kortyot, de meglepetésemre belőle is kitört a hányás.
-Mi van itt? Hányás verseny? - jött oda kacagva Sophie és Logan. Gyorsan kikerülték a ,,folyónkat" és tovább sétáltak.

*Sophhie szemszöge*

-Fúj, ajánlom, hogy te ne hányj! - szóltam oda Logienak.
-Nem fogok, nyugi! - nevetett. - én az alkoholtól általában csak vidám vagyok, meg kicsit gyagyás.
-Ennél is jobban?
-Héééj! - kiáltott rám, majd mindketten elmosolyodtunk. Észrevettem, hogy Kendall egyedül üldögél, így odamentünk hozzá Logannel.
-Hát te? - kérdeztük szinkronban.
-Ja, hát mindenki elhúzott!
-Miért Barbi hol van? - kérdeztem, miközben szemeimmel göndör hajú barátnőmet kerestem.
-Szólt Tomnak, hogy jöjjön el, és most együtt buliznak! - mutatott a tömegbe.
-Akkor gyere velünk haver! - mondta Logie, majd elhúzta Kendallt a széktől, éabementünk mi is a táncoló tömegbe.

*Barbi szemszöge*

Elhívtam Tomot a partra, hisz ő is imád bulizni. Nagyon jól éreztük magunkat, de meguntuk a táncot, és sétálgatni kezdtünk a part mentén.
-Barbi... Sajnálom ami történt.
-Megbeszéltük, hogy innentől újrakezdtük! - mosolyogtam rá biztatóan. - lehet, hogy most csak barátok vagyunk, de nem akarom, hogy továbbra is ezen agyaljunk.
-Oké! - mosolyodott el ő is.
-Nem tudjátok hol van itt a WC? - kérdezte Dorine Carlossal az oldalán.
-Újabb vulkánkitörés? - kacagtam fel. - Amúgy fogalmam sincs!
-Haha, nagyon vicces! - fordult meg Dorine és elindultak a másik irányba.

*Sophie szemszöge*

Reggel valahol a parton ébredtem. Körülnéztem, és igen, csak mi kilencen hevertünk a földön. Képszakadásom volt a tegnap estéről, csak az elejére emlékeztem. Gyorsan felráztam a többieket is.
-Miért nem mentünk haza? - kérdezte Logie álmosan.
-Áuuuu, a fejem! - jajdultam fel, majd az említett testrészemhez kaptam - Fránya másnaposság...
Egy férfi közelített a tegnapi bárszékekhez, majd mikor látta, hogy felébredtünk megszólalt:
-Tegnap ti maradtatok a legtovább - kezdte el mesélni a tegnap történteket - nagyon részegek voltatok, és erősködtetek, hogy már pedig ti itt aludtok. Úgyhogy ennyi a kis történetetek. Gondolom nem emlékeztek rá! - nevetett.
-Hát nem! Köszi a felvilágosítást! - mosolygott James, majd feltápászkodott a homokból.
-Nincs mit! -felelte, majd elkezdett takarítani.
-Húú, azt hiszem menjünk! - szólaltam meg még mindig a fejemet fájlalva.
-Várjatok! - kiáltotta el magát hirtelen Carlos majd odasietett a takarító sráchoz . - Nem tudod ki győzött az ivóversenyünkben? Én vagy Dorine?
-Egyikőtök se! - nevette el magát - mindkettőtök szervezete bedobta a törülközőt, és egész este hánytatok.
-Ó, akkor már értem! - szagolgatta meg Carlos a pólóját - azért kössz!
Fáradtan mindenki hazabattyogott, a négy srác, Tom, és mi is.
-Bakker! - kiáltott fel hirtelen Vicky - Ma dolgoznom kéne! - nézegette az óráját idegesen.
-De még van fél órád kezdésig nem? - kérdeztem tőle.
-De, de másnaposan érdekes lesz! - felelte, majd megszagolta a felsőjét. - Fúj Dorine, rám szállt a hányás szagotok! Ahh, akárki is akart menni a fürdőbe, én megyek! - majd idegesen berontott zuhanyozni. Én addig segélykérően a kávéfőző géphez rohantam, és gyorsan lefőztem egyet. Mohón kortyolgattam majd lehuppantam a TV elé.

*Vikcy szemszöge*

Épphogy csak beértem a fodrászszalonba. Kate üdvözölt az ajtóban.
-Szia! 5 perc múlva jön a vendéged!
-Rendben! - próbáltam mosolyogni, bár nem éppen csattantam ki az örömtől.
 A délelőttöm nem telt túl remekül, mert a főnököm mindig leszólt valamiért. Akármit csináltam, abban mindig talált valami hibát.
-Végeztél! Elmehetsz! - szólt nekem oda végre olyan 2 óra felé. Szinte futottam el arról a helyről és első dolgom volt felhívni Jamest.
-Szia Vicky, végeztél? - kérdezte aranyosan.
-Szia! Igen, de azért szólhattál volna, hogy ez a Kate mindenbe beleszól!
-Mi?
-Igen, akármit csináltam... Na mindegy, megyek haza, majd találkozunk! Puszi! - köszöntem el fáradtan.
-Puszi! - hallottam James hangját a telefonból, majd leraktam.