7. Do you remember me?

Nah, itt van az új rész:) jah és: köszönöm azoknak akik a blogjukon hirdetik az enyémet! ;) Jó olvasást ehhez is, és ne felejtsétek el véleményeteket komiba megírni! :)

Beléptem az ajtón, és megdöbbenésemre, Dorine egy macskával a kezében üdvözölt.
-Te tényleg nem kamuztál! - álltam még mindig ledöbbenten.
-Hát nem! Amikor nem voltatok itthon, benéztem a konyhába, hogy minden odaégett darabot eltüntettem-e, és hát ez a cica a konyhapulton üldögélt!
-Ez most komoly? - kérdeztem, és már kitört belőlem a nevetés.
-Halál komoly! - nevetett már Dorine is.
-Jó, hát akkor vigyük innen, vagy nem is tudom! - böktem ki végül és átvettem tőle a megszeppent állatkát. Végigsimítottam rajta a kezem, aranyos kis macska volt. Hirtelen csengőszó hallatszott. Gondoltam James az, ezért gyorsan leraktam a macsekot, és leporoltam magamat. Az ajtóban viszont egy mogorva, számomra ismeretlen nő fogadott.
-Jónapot! Segíthetek valamiben? - kérdeztem tőle.
-Igen! A macskám eltűnt és... áhh, ott is van! - mutatott az állatra, aki éppen akkor ugrott le a fotelről. A nő szó nélkül besétált érte, majd az ajtóban megszólalt. - azt hiszi nem veszem észre, ha ellopják az én kis hercegnőmet?
-Komolyan azt hiszi. hogy elloptuk?
-Kinézem magukból! - vetette oda, majd elsétált.
Pff.. kicsit felidegesített ez a nő. Ahelyett, hogy örült volna, lopással vádolt minket. Bár meg kell hagyni, egy csöppet vicces volt a szituáció.

*Dorine szemszöge*

Miután elment a bizarr macskás-nő, leültünk a kanapéra, én pedig elkezdtem kérdezősködni.
-Na és mi volt ez az ajtó előtt?
-Hát... - kezdte mosolyogva - mondjuk úgy: végre befejeztük, amit a múltkor a parton elkezdtünk! - nevetett rám. Ekkor viszont felállt, és elindult.
-Héhé, hová mész? - kérdeztem kissé elszomorodva - még nem is meséltél semmit!
-De most fáradt vagyok! Majd holnap! - felelte már a szobájából, én pedig egy sóhajtás közepette bekapcsoltam a TV-t. Később megérkezett Sophie és Barbi is, majd mind elmentünk aludni.


*Sophie szemszöge*

Reggel Barbival elmentünk a kávézóba, hogy rákérdezzünk az állásra. Odasiettünk a pulthoz és belekezdtem a mondanivalómba:
-Heló! Tegnap kitöltöttünk egy-egy jelentkezőlapot az üresedő helyre, és... - nem is tudtam befejezni, mert a férfi akivel beszéltem rögtön belevágott.
-Heló! Igen, nos a helyzet az, hogy már egy ideje ajánlgatjuk ezt az állást, és nagyon megörültem, mikor észrevettem az irodám asztalán a jelentkezési lapotokat. Mikor tudnátok kezdeni?
-Akár már ma! - mondtuk egyszerre Barbival.
-Rendben! Akkor ma délutáni műszakban lesztek, kettőtől hatig. Biztosan itt lesztek?
-Igen! -feleltem.
-Egyébként Emmett Payne!
-Sophie Morgan - mosolyogtam - és a barátnőm Barbara Gray!
-Örvendek! - köszönt oda Barbi is.
-Remek! Akkor 2-kor lányok! - azzal már fordult is el, és eltűnt az irodájában.

*Barbi szemszöge*

Hazamentünk, és én rögtön elkiáltottam magam:
-Háhá, nekünk van munkánk, LÚZEREK! - erre mindketten lerohantak hozzánk.
-Mi? Hol?
-A kávézóban! - válaszolt helyettem is Sophie. - Nektek maradt a közmunka, vagy a szórólap osztogatás!
-Chh... találok én ennél jobbat! - intett le minket Vicky és visszament a szobájába.
-Amúgy, mi ez a macska szag? - kérdeztem Dorinet.
-Hosszú! - nevetett - Maradjunk annyiban... kerüljétek el a szomszédot és a macskáját! - ez után a mondata után ő is elment, mi pedig értetlenül összenéztünk Sophieval.

*Sophie szemszöge*

Háromnegyed kettőkor elindultunk a kávézóba. Bementünk, és mivel nem tudtuk, hogy mit csináljunk, ezért bekopogtunk Emmett irodájába, majd amikor hallatszott bentről egy : ,,Gyere be" akkor benyitottunk.
-Áhh, az újoncok! - mosolygott, miközben fölkelt a székéből. - Gyertek utánam! - indult ki az ajtón, majd a pult mögött megállt. - Szóval, itt kéne majd dolgoznotok. Abban a kosárban találtok jegyzetfüzeteket amire felírhatjátok a rendelést! Ha valamit nem értetek, akkor kérdezzétek meg a többieket. Okés?
-Igen! - feleltük.
Elvettem egy füzetkét, és magabiztosan elindultam az egyik asztal felé.
-Heló! Mit hozhatok? - kérdeztem kedvesen.
-Egy jegeskávét! - felelte a lány a székről.
-Máris! - mosolyogtam rá, majd elindultam a pulthoz. Nem sokszor csináltam életemben jegeskávét, de szerintem egész jól sikerült. Körülnéztem, hogy nincs-e a főnök a közelben, majd gyorsan lefényképeztem és felraktam twittere.

,,Remekművem:) @BarbaraGray te, hogy boldogulsz? :D"

Kivittem a lánynak, majd visszamentem a pulthoz megírni a számlát. Újabb emberke sétált be az ajtón, majd odaszóltam Barbinak:
-Odamennél most te? Ezt meg kéne írnom... - mondtam miközben nézegettem a pénztárgépet, hogy hogyan is kezdjek neki.
-Persze! - megfogott egy kis jegyzettömböt majd elindult az asztalhoz.

*Barbi szemszöge*

-Heló! Mit hozhatok? - kérdeztem a fiút. Ekkor oldalra fordította a fejét és megdöbbenve néztem rá - Tom? Te mi a francot keresel itt? - tört ki belőlem.
-Neked is szia! - mosolygott, de én egyáltalán nem örültem a váratlan látogatásának.
-Mit keresel te itt? - tettem fel neki mogorván újra a kérdést.
-Áhh, otthagytam Santa Monicát, és Los Angelesbe költöztem! - felelte. Segélykérően hátranéztem Sophiera, de ő nagyon el volt foglalva a pénztárgéppel. Kénytelen voltam kiszolgálni ezt a barmot.
-Khmm... Térjünk a lényegre! Mit hozhatok? - próbáltam ki egy erőltetett mosolyt.
-Hmm.. nem is tudom.. mit ajánlasz? - vigyorgott még mindig, mintha semmi sem történt volna annak idején.
-Azt, hogy tűnj el! - sziszegtem halkan. Tom észrevette, így gyorsan rávágtam: Mondjuk egy espresso?
-Az jó lesz, köszönöm!
Gyorsan elviharzottam, és siettem Sophiehoz, hogy elmeséljem neki a történteket.
-És.. kész! - tört ki belőle a vidámság, mikor végre megbirkózott a pénztárgéppel. Amikor meglátta a dühös arcom, rögtön elkomorult. - Mi a baj?
-Tom...Tom itt van!
-Mi? Azok után még ide merte tolni a képét? - elakart indulni felé, de visszafogtam.
-Ne menj! Ezt nekem kell elintéznem... - majd hozzáláttam az espresso-hoz, Sophie pedig kivitte a nyugtát a lánynak.

*Sophie szemszöge*

Nem hiszem el. Hogy mert ide jönni Tom, azok után amit anno Barbival tett? Kissé megnyugodtam, mikor két ismerős alak jött be az ajtón.
-Szia! - mosolygott Logie, és leültek egy-egy székre - Muszáj volt megnéznünk titeket az első napotokon!
-Hmm.. kedves tőletek! - próbáltam mosolyogni.
-Hé Barbival minden oké? - nézett Kendall a göndör hajú lány felé, aki dühösen járkált.
-Nem egészen... Mesélt nektek már Tomról? Az ex barátja, egy pofátlan barom.
-Nem, még nem! - nézett rám Kendall nagyra nyílt szemekkel.
-Na, mindegy majd elmesélem. A lényeg az, hogy ez a szemét most itt van, és mintha semmi sem történt volna azt várja, hogy Barbi kiszolgálja.
Kendall és Logan rögtön elakartak indulni, hogy ,,megtárgyalják" ezt az ügyet vele, de visszatartottam őket.
-Hagyjátok! Ez tényleg csak kettőjük ügye!

*Barbi szemmszöge*

Dühösen raktam oda Tom elé a csészét. Ő még mindig vigyorgott.
-Köszönöm! - felelte, majd beleszürcsölt az italba. Gyorsan otthagytam, majd mikor észrevettem a kávézó két kis törzsvendégét odasiettem az asztalhoz. Kicsit jobb kedvre derített a társaságuk, de sajnos sietnem kellett vissza dolgozni. Még csak az első nap a melóban, és máris utálom az egészet. Miért kellett Tomnak idejönnie?