6. First kiss :)

Kicsit soká, de megírtam a következő részt! :) Köszönöm az eddigi 5 feliratkozót, nagyon, nagyon örülök neki! *o*  Megemlíteném az egyik barátnőmet, aki a kérésem nélkül is terjeszti a blogom! Köszönöm! :) *-* Véleményeiteket komiba várom:) Jó olvasást!

Még sokat játszottunk, és mindenki röhejesen nézett ki az egyes feladatok megoldása után, már a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Két óra múlva tudtuk csak otthagyni az üveget, és mindannyian fáradtan estünk be az ágyba.
Reggel égett szagra ébredtem fel. Feltápászkodtam az ágyból, és a kellemetlen szag felé vettem az irányt. Beléptem a konyhába, és meglepődve vettem észre, hogy Dorine éppen rántottát süt, de az sajnos megégett.
-Jó reggelt! - köszönt mosolyogva. - Bocsi, kissé odaégett! - mutatta fel a serpenyőt, amiben a néhol fekete esetleg barna foltos rántotta virított.
-Azt látom! -nevettem rá, és lehuppantam egy székre - De, hogyhogy te a konyhában? - néztem rá kissé furcsálóan.
-Hát, éhes voltam, és gondoltam csinálok rántottát, de nem figyeltem oda és hát... a végét már ismered! - nevetett rám, miközben egy fakanállal kapargatta a serpenyőt.
-Fúj, mi ez a szag? - tűnt fel az ajtóban Vicky és közben finnyás arccal ült le egy másik székre.
-Jól van, nem figyeltem oda, oké? - jött a válasz Dorine-tól, aki egy műdurcával folytatta az égett kaja eltüntetését. Ekkor betoppant Barbi is, miközben ujjaival összecsípte az orrát.

*Vicky szemszöge*

Megreggeliztünk, de a szag még mindig nem szállt el a konyhából, így inkább elmentem a szobámba. Unottan leültem az ágyamra, és felemeltem a párnámon heverő telefonomat. Felnéztem Twittere, semmi. Semmi hír vagy vicces fejlemény. Egy sóhajtás közepette ledőltem az ágyamra. Hirtelen egy hangos koppanás hallatszott az ablakom felől. Gondoltam csak a szél, így mozdulatlanul feküdtem tovább. Újabb koppanás hallatszott, ezúttal már erősebb hanggal, így odasiettem. Kinyitottam az ablakot, és körülnéztem. James várakozott odakint, aranyos mosollyal az arcán.
-Csengő is van ám! - kiáltottam le neki, egy óriási vigyorral az arcomon.
-De csak neked akartam szólni! - hangzott a válasz odalentről. Tisztára úgy éreztem magam, mintha egy romantikus filmbe csöppentem volna bele, ahol a fiú kövek dobálásával jelzi a lánynak ittlétét. - Amúgy nem jönnél inkább le? - mosolygott még mindig.
Válaszul becsuktam az ablakot, és sietve rohantam le a lépcsőn, útközben neki is mentem Dorinenak.
-Hóhó! Nyugi van! - kiáltotta utánam, de ekkor én már az ajtónál voltam. Boldogan siettem oda Jameshez.

*Sophie szemszöge*

Eszembe jutott, hogy a lakásbért még nem fizettük ki, ezért Barbit elrángattam, hogy együtt utaljuk át a pénzt a nőnek. Hamar elkészültünk, de utána még bent maradtunk egy kicsit csavarogni, a szokásunkhoz méltóan. Beültünk egy cukrászdába és kértünk egy-egy szelet tortát. Mindkettőnk arcán mosoly jelent meg, mikor a pincér kihozta a rendelésünket.
-A két csokis torta... - tette le elénk az édes finomságokat. Gyorsan kifizettük neki, és izgatottan vágtunk neki a nyalánkságnak. Pár perc múlva a tányérunkon már nem volt semmi, csak a villánk. Elégedetten dőltünk hátra a székünkön, és reflexből mindketten az ablak felé tekintettünk. Pár vásárolni siető embert pillantottunk meg, amikor megakadt a szemünk két járókelőn.
-Azok ott Logan és Kendall? - kérdeztem még mindig az ablakon kifelé bámulva.
-Én is azt nézem... - felelt Barbi, miközben felállt. - Na, nem jössz? Köszönjünk már oda nekik!
Kifutottunk az utcára, és utánuk siettünk.
-Ti mindenhol ott vagytok? - nevettem rájuk mire ők szinte teljesen egyszerre hátrafordultak.
-Áhh, sziasztok! - beszéltek még mindig szinkronban. - Amúgy, igen mindenhol! - nevetett Logie.

*Vicky szemszöge*

-Na? Mit akartál mondani? - mosolyogtam teljesen elájulva tőle.
-Hát, megakartam kérdezni, hogy lenne-e kedved ma este eljönni velem valahova?!
-Hát persze, hogy van kedvem! - vágtam rá örömteljesen.
-Szuper! Akkor 9-re érted jövök oké?
-Nekem, jó! De ha lehet, ez alkalommal a csengőt használd! - nevettem rá, miközben az említett tárgy felé mutattam.
-Hmm.. megpróbálom! De nem ígérek semmit! - kacsintott rám, majd elköszöntünk egymástól, én pedig visszamentem a házba. Dorine jött oda hozzám kíváncsian.
-Na, mi a szitu? Dúl a love mi?
-Áhh, hagyjál már! - dobtam meg egy párnával amit egy nevetéssel kísértem. - Még találnom kell a ma estére ruhát!
-Hmm... szóval ma este randizik a kis szőke? - húzogatta a szemöldökét. Erre én csak továbbálltam egy kurta mosollyal.
Egy sms-em jött ismeretlen feladótól:
,,Mozihoz mit szólsz? :) " - valahogy megvoltam róla győződve, hogy ez csakis James lehet, így gyorsan válaszoltam:
,,Nekem tökéletes" - aztán beálltam a szekrényem elé, hogy kiválasszam az esti ruhámat. Meg is találtam a megfelelőt, és vidám arccal dobtam le az ágyamra.

*Barbi szemszöge*

Ezzel a két sráccal valahogy mindig összefutunk. Persze ezt egy cseppet sem bántam. Már négyen csavarogtunk az utcákon, viszont  nekik be kellett menniük a stúdióba, így hát elkísértük őket. Ma a négy énekes pacsirtából, csak nekik kellett bemenni gyakorolni. Két security állt az ajtóban, mi pedig elköszöntünk a fiúktól és indulni készültünk.
-Héé, gyertek már ti is! - mosolygott Kendall.
-Hát jó! - nevettünk, majd gyorsan átszaladtunk a két izomagy között és felzárkóztunk a Kogan pároshoz.
-Áhh, sziasztok! - tűnt elő egy férfi a folyosón - már azt hittem nem jöttök. - ekkor észrevett minket is - Örvendek! Jerome Cox! - nyújtotta felénk a kezét, mire mi is bemutatkoztunk.
Logan és Kendall besiettek a mikrofonhoz, mi pedig Jeromemal ahogy ő nevezte az ,,irányítópult"-ba. Egyszerűen fantasztikusan énekeltek, bár ez számunkra eddig is egy bizonyított tény volt.
-Egy kis szünet! - szólt oda Jerome a srácoknak, mi pedig rögtön odasiettünk hozzájuk. Kicsit baromkodtunk még egy kép is készült a Kogan párosról. Mikor a fiúk visszamentek, fel is raktam twittere.

,,@HeffronDrive ,@1LoganHenderson és @SophieMorgan elvagyunk nem igaz? :D"

*Vicky szemszöge*

Végre eljött a várva várt este. James ezúttal a csengőt használta.
-Húúú, de gyönyörű vagy! - dicsért meg, amikor kinyitottam az ajtót.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá.
Bepattantunk az autóba, és alig 10 perc alatt odaértünk a mozihoz.
-Mit nézünk? - kérdeztem vigyorogva.
-Meglepiiiii! - kiáltotta el magát. Hirtelen elővette a telefonját, és le akart fotózni, szerencsére időben elkaptam a fejem.

A kép ettől függetlenül így is elkészült, de gondoltam majd a film közben elcsórom a telóját, és kitörlöm. Beléptünk vettünk popcorn-t meg üdítőt, és izgatottan foglaltuk el a helyünket a székben. A film néhol kissé ijesztő volt, olyankor kicsit közelebb ültem Jameshez. Nem bánta, sőt inkább átkarolt, ami nagyon jó érzés volt.

*Sophie szemszöge*

Miután végeztek a dalos barátaink, elköszöntünk Jerometól és a jól ismert kedvenc kávézónkba tértünk be, mert már mindannyian alaposan megszomjaztunk. Mikor kihozták a rendelésünket, akkor vettem észre, hogy a pulton egy táblát, amin ez a szöveg állt:
,,Üresedés miatt, munkát ajánlunk" Eszembe jutott, hogy a lakásbér nem egy kis összeg, így muszáj lenne találnunk valami munkát. Barbira néztem, de nem vette a lapot.
-Üresedés van! - böktem ki végül.
-És szerinted itt dolgozzunk? - kérdezte tőlem majd elővette a telefonját. Egy pár perc múlva megszólalt: Igen, azt hiszem el kell vállalnunk!
-Miért gondoltad meg magad? - nevettem rá.
-Megnéztem az állásajánlatokat... Takarító, szórólap osztogató vagy esetleg közmunkás. Ez meg legalább a kedvenc kávézónkban van, egyenlőre megteszi!
Odahívtuk a pincért, hogy megbeszéljük vele.
-Kérhetnénk két jelentkezőlapot az állásra? - kérdeztem.
-Hát persze... - egy perc múlva visszatért a pulttól egy-egy lappal, és tollal.
-Hmm.. szuper! Az egyik kedvenc helyemen ti fogtok kiszolgálni! - dőlt hátra elkényelmesedve Logan.
-Hohh, te csak azt hiszed! - nevetett Barbi.

*Vicky szemszöge*

Fantasztikusan éreztem magam Jamessel. A film nem volt egy nagy szám, de nem baj. Kimentünk a moziteremből és beültünk az autóba.
-Hát, nem éppen ilyen filmre számítottam! - szólalt meg James miközben vezetett.
-Hát én se! De amúgy, jól éreztem magam! - néztem rá mosolyogva. Megérkeztünk a már jól ismert Rose street 26-ba, és elkísért az ajtóhoz.
-Jó volt ez az este! - közeledett felém a szájával, és végre elcsattant köztünk a várva várt csók. Úgy éreztem csak mi vagyunk ott, és senki más. Szétváltunk és egy hang szólt ki bentről:
-Vicky te vagy az? Mert azt hiszem itt egy macska!
Erre felnevettünk Jamessel, majd elköszöntem tőle:
-Hát azt hiszem mennem kell! Szia! - fordultam be az ajtóba.
-Szia! - nevetett James, majd beszállt az autóba, és elhajtott.