1. Go to Los Angeles! ;)

Itt is van, az első rész, nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre! : )

*Sophie szemszöge*

Minden fiatal életében eljön az a nap, amikor elköltözik az addig megszokott családi fészekből. Nekem ez a nap ma jött el. A barátnőimmel már több mint egy éve tervezgetjük, hogy itt hagyjuk Santa Monicát, és Los Angelesbe költözünk. Mindennap félre raktunk egy kicsit, és most végre összegyűlt az elegendő összeg.
Körbenéztem a szobámon, ahol az összes cuccom dobozokba volt belegyömöszölve. Vickyék szomszédja Jerry, felajánlotta, hogy egy teherautóval utánunk hozza a dobozainkat, amíg mi vonattal megyünk. Az ablakomból hallottam, hogy valaki dudál. Kinéztem, Jerry volt az. Gyorsan leszaladtam és kimentem hozzá.
-Szia Jerry! Gyere utánam, mutatom az utat! - szóltam oda neki egy kedves mosollyal az arcomon.
-Rendben! De remélem nem lesz túl sok, ugyanis Vicky cuccai már egy elég nagy teret elfoglalnak! - válaszolt nekem nevetve, és utánam szaladt a lépcsőn.
Egy negyed óra alatt lehordtuk a dobozokat, Jerry pedig elindult a teherautóval Barbiék háza felé. Még utoljára leellenőriztem, hogy minden nálam van-e, majd leszaladtam a lépcsőn, hogy elköszönhessek a családomtól. Végig öleltem mindenkit és helyeslően bólogattam az olyan búcsúzásokra mint: Sokszor telefonálj! meg : Nagyon vigyázz magadra!
Mikor mindenkitől elbúcsúztam, az utazós táskámmal a vállamon elindultam a vonatállomásra.

*Vicky szemszöge*

Jerry hamar összeszedte mindenki cuccát, úgyhogy viszonylag egyszerre értünk oda a vonatállomásra. Mint mindig a jegyvásárlás megint az én dolgom volt.
-Jónapot! - léptem oda a fülkéhez mosolyogva, bár a nő nem éppen viszonozta a kedvességemet - Négy jegyet szeretnék kérni a Los Angeles-be menő vonatra!
-Gyerek van? - nézett végig rajtunk egy csöppnyi undorral az arcán - Vagy négy felnőtt jegy?
-Igen, négy felnőtt jegyet! - mondtam neki, de a mosoly ezúttal elmaradt. Elém dobta a jegyeket, gyorsan kifizettem, de mielőtt elmentünk volna Dorine gyorsan odavágta neki:
-Mogorva nyanya!
A nő vélhetően meghallotta, így halkan nevetve siettünk a Los Angeles-i vonathoz.

*Sophie szemszöge*

-A Los Angeles-be menő vonat, 5 perc múlva elindul! Kérjük utasainkat, foglalják el a helyüket! - hallatszott egy női hang a bemondóból. Megtaláltuk a vonatot, és beültünk egy üres fülkébe.
-Stipi-stopi ablak mellett! - kiáltottuk el magunkat egyszerre Barbival, és gyorsan becsusszantunk a helyünkre.
-Áhh, hülyék! - emelte a szemeit Vicky a plafonra, de végül elnevette magát.
Az út elején sokat beszélgettünk, de aztán mindenki mással volt elfoglalva. Barbi a telefonjával babrált, Dorine szintén, Vicky pedig a tükrében igazítgatta a haját. Elővettem tehát a telefonom és a fülhallgatóm, és az ablakon kinézve elkezdtem hallgatni a kedvenc bandám számait.
Unatkozva nézegettem a hirdetőtáblákat, mígnem végül nagy örömömre megláttam a Los Angeles táblát az állomáson. Leszálltunk, és egy taxihoz siettünk.
-Hova? - kérdezte kedvesen a taxis amíg én, Dorine és Vicky beültünk hátra, Barbi pedig az anyósülésbe.
-Egy pillanat... - kutakodtam a táskámban a cím után - ó, meg is van. A Rose street 26.ba!
-Rendben! - majd elindította az autót és elindult Los Angeles gyönyörű utcáiban.

*Barbi szemszöge*

Mikor megérkeztünk kíváncsian nyitottuk ki az ajtót. A házat egy 50-es nőtől béreltük. Az első szobát amint megláttam, rögtön beleszerettem.
-Ez a szoba az enyéééém! - ugrottam rá az ágyra. Mindenki külön szobát kapott, de azért az árát még így sem helyeseltem. Na, de mindegy, a lényeg, hogy Los Angelesben vagyunk!
A nap hátra levő részét pakolással töltöttük, mígnem este 11-re elkészültünk.
-Hé, van egy ötletem! - kiáltotta el magát Sophie.
-Mond!
-Házavatóbuli!!! Na, hogy tettszik, benne vagytok?
-Ez kérdés volt? - válaszoltuk mindannyian.

*Sophie szemszöge*

Mindenki átöltözött, elővettük a hangfalakat és egész éjjel buliztunk. A hangulat eszméletlen volt, és egyre csak jobb lett ahogy telt az idő. Mindenki sokat ivott, de Dorine ma még minket is túlszárnyalt.
-Dorine nem iszol egy kicsit sokat? - kérdezte Barbi nevetve - Biztos, hogy kitaccsolsz ha így folytatod!
-Héé, nem lesz semmi bajom oké? - jelentette ki Dorine, de látszott rajta, hogy rosszul van - Nem fogok hányni, mert... - nem tudta befejezni a mondatát, mert abban a pillanatban óriási ,,vulkán" tört ki a szájából, amit mi először döbbenten néztünk, aztán már a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
-Lányok! - nyögte ki végül nevetve Vicky - azt hiszem bepisiltem a nevetéstől!
-Nem vagy egyedül! - nevettem rá, és már rohantam is a WC-re, hogy legalább egy része ott landoljon.
-Engedj odaaa! - dörömbölt az ajtón Barbi - annyira megnevetettetek, hogy ha nem vigyázok én is így járok!

*Vicky szemszöge*

Reggel a kanapén ébredtem. Körülnéztem, és láttam, hogy nem egyedül vagyok. A többiek is itt aludtak, kivétel Dorine-t. Felkeltem, hogy megkeressem. A nevetésemre ébredt fel.
-Hát te meg mit nevetsz? - kérdezte a szemét dörzsölgetve, aztán észrevette, hogy a WC ajtójában fekszik, egy vödörrel az oldalán. - Ez meg mi a.. ? - kérdezte, majd belenézett a vödörbe, és finnyás arccal emelte el belőle az arcát - HÁNYÁS!

*Sophie szemszöge*

Mikor felébredtem, Dorine és Vicky már fent voltak, épp a hányós vödröt öntötték bele a WC-be. Felkeltettem Barbit, mert képszakadásom volt azzal kapcsolatban, hogy mi a francot keresünk a kanapén.
-Hogyhogy itt aludtunk? - kérdeztem tőle álmos fejjel.
-Őszintén? Fogalmam sincs! Csak arra emlékszem, hogy nem tudtam elaludni a hányás szagtól!
-Az Dorine volt! - kiabált ki a fürdőből Vicky
Megreggeliztünk, de még mindig fájt a fejem a másnaposságtól.
-Na, én kimegyek a partra futni! Sophie jössz?
-Ilyenkor futni? - kérdeztem tőle értetlen arccal. - Egyébként is, sajog a fejem, neked nem?
-Dehogyisnem, de ettől jobb lesz!
-Nem tudnál mást nyaggatni ezzel?
-Nem! Dorine még mindig hányás szagú, Barbi pedig sosem fog velem kijönni! Naaaa, lécciii! - kérlelt elnyújtott hangon.
-Jó! - felkaptam magamra valami mozgásra alkalmas cuccot, és fáradtan elindultam Vicky után.

*Vicky szemszöge*

Örülök, hogy Sophie kijött velem, bár szokás szerint lemaradt. Nagyban futottam, amikor észrevettem magam előtt egy aranyos kutyát.
-Jajj de édes vagy! - simogattam meg amikor meghallottam egy fiú hangot. Valószínűleg a kutya gazdájáét. Felnéztem, hogy köszönhessek, és ledöbbenve vettem észre, hogy James Maslow áll előttem.
-A neve...
-Fox! - fejeztem be neki a mondatot, mire mosolyogva bólogatni kezdett.

*Sophie szemszöge*

Mikor végre megpillantottam Vickyt, sietve futottam oda hozzá, de nem igazán figyeltem így neki mentem valakinek.
-Hoppá! - felelt egy édes fiú hang, mire felnéztem és a saját szememnek sem hittem. A másnaposság beszél belőlem, vagy tényleg Logan Hendersonnak ütköztem neki?