13. More than friends

Sikerült megírnom a következő részt:) Történt egy aprócska változás a blogon. Jobb oldalt megtalálhatjátok mostmár azokat a blogokat amiket én szívesen olvasok, és mindenképpen ajánlom! ;) Valamint köszönöm a 11 feliratkozót, nagyon örültem neki. És legvégül légyszi lájkoltjátok a barátnőmmel közös facebook oldalunkat: 
http://www.facebook.com/pages/Im-not-a-fan-Im-a-Rusher/594042323959182 :) Jó olvasást!

*Vicky szemszöge*

Fáradtam hagytam ott a fodrásszalont. Abban a percben nem vágytam semmire, csakhogy végre messze legyek Kate-től és pihenhessek egy kicsit. Éppen a telefonomat halásztam elő a táskából, amikor valaki hátulról eltakarta a szememet a kezével.
-Na ki vagyok? - szólalt meg James mögöttem elváltoztatott hangon, de így is tudtam, hogy ő az.
-Hmmm...csak nem James? - óvatosan lefejtettem az ujjait a szememről, majd hátrafordultam.
-Honnan tudtad? - kacagott.
-Ezt az aranyos hangot bármikor felismerném. Még akkor is ha elmélyíted! - mosolyogtam rá. Válaszul csak szorosan magához ölelt, és megcsókolt.
-Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk valahova! - megfogta a kezem, és úgy indultunk tovább.
-Ez jó ötlet, úgy is rám fér a pihenés! De hova? - toltam le a napszemüvegemet a szememre.
-Nem tudom, de előszőr is együnk valamit! - simogatta meg a hasát.

*Sophie szemszöge*

A valóságshow-nak amit a TV-ben néztünk, hamarosan végeszakadt, így más szórakozási lehetőséget kellett keresnünk.
-Na jó, én szerintem elmegyek munkát nézni! - nyújtóztatta meg Dorine az elgémberedett végtagjait. Felállt, majd hamarosan eltűnt a szobájában.
-Ahhj, kéne valami jó kis program mára! - vittem ki a már vagy egy órája üres kávéscsészéinket a konyhába.
-Egyetértek! - battyogott utánam Barbi. - Felhívom a sárcokat, hogy ráérnek-e. - felkapta a telefonját az asztalról, és kisietett a nappaliba telefonálni. Pár perc múlva vissza is jött hozzám.
-Nemsokára itt vannak! - rohant el a szobájába. Feláltam a székemből, és én is elindultam készülődni.
-Sziasztok, majd jövök! - csapta be maga után Dorine a bejárati ajtót. Hamar elkészültünk, és pár perccel később megérkeztek a srácok is. Vagyis James kivételével, mert ő Vickyvel volt.
-Hova menjünk? - lépett ki az ajtón Barbi.
-Bowlingozzunk! - csillant fel Carlos szeme.

*Vicky szemszöge*

Bementünk egy helyi gyorsétterembe befalni valamit.
-Heló! Mit hozhatok? - kérdezte a pincérlány egy füzetkével a kezében.
-Hmm... nagyon megkívántam a gyrost... - nézegettem az étlapot - szóval én azt kérnék! - mosolyogtam rá kedvesen.
-Oké.. - felfirkantott valamit a noteszbe, majd Jameshez fordult. - És neked?
-Akkor én is egy gyrost! - tette le az étlapot kedvesem.
-Rendben, mindjárt hozom!
-Ahjj... már nagyon éhes vagyok! - simogatta a korgó hasát James.
-Nyugi, mindjárt hozzák! - kacagtam fel. És tényleg, pár perc múlva már meg is érkezett a rendelésünk. Jóízűen falatoztunk mind a ketten.
-Nyammi, ez finom volt! - töröltem meg a számat egy szalvétával.
-Azám! - vigyorgott. - Óhh, elnézést! Fizetnénk! - hívta oda az előbbi pincérlányt, aki bólintott egyet, és pár perc múlva visszatért a számlával.
-Mehetünk is! - mosolygott rám Jamesy, mikor kifizette a gyrosokat. - És hová mit akarsz csinálni?
-Valami olyat, amihez nincs szükség túl sok mozgásra, mert dugig vagyok! - nevettem fel a hasamra mutatva.
-Jó, akkor csak sétáljunk! - megragadta a kezemet, és beültetett a kocsijába.
-Hova megyünk? - nézelődtem az ablakon.
-Hát, gondoltam elmehetnénk most egy csendesebb helyre, mert ilyen fényes nappal a paparazzik biztosan állandóan csak a nyakunkban lennének! - fordította el a kormányt.

*Sophie szemszöge*

Carlos ötlete mindenkinek tetszett, és mivel a legközelebbi bowling pálya elég közel volt, ezért gyalog tettük meg az utat.
-Stipi-stopi bíró! - állt ki Kendall a körből.
-De akkor páratlanul vagyunk! - nézett körbe Carlitos.
-Hééé! Tom te vagy az? - lépett oda hozzánk egy számomra ismeretlen fickó.
-Chad Nelson! De rég láttalak! - boxolta vállba Tom. - Srácok, ő egy régi haverom! - mutatta be nekünk. Miután mindenki bemutatkozott neki, Chad odafordult Carloshoz.
-Beszállhatok?
-Persze! - nevetett fel. - Úgyis kellett még egy ember!
A csapatok végül úgy alakultak, hogy Chad, Tom és Barbi voltak az egyik csapatba, én, Logan és Carlos pedig a másikba.
-Mehet? - vett a kezébe egy golyót Logie, mire Chad is megragadott egyet.
-Várjatok! Fotó! - kiáltottam el magamat, és lekaptam őket a telefonommal, majd felraktam twittere.

@SophieMorgan: ,,Hajrááá @1LoganHenderson! ;D"

*Vicky szemszöge*

Mikor végre megérkeztünk, izgatottan szálltam ki az autóból. James egy nagyon szép helyre vitt. Gyönyörű fák és nyövények mindenhol. Nyugalmas csend szállta meg a környéket, rajtunk kívül nem volt ott senki más.
-Ez a hely nagyon szép! - néztem körbe.
-Tudom, azért hoztalak ide! - fogta meg a kezem, és elkezdtünk sétálni. Csodálatos volt egy ilyen bámulatos helyen azzal lenni akit a világon mindennél jobban szeretek. - Szeretek ide járni, ide sosem járnak a paparazzik. Ha néha egy kis magányra vágyom, akkor ide szoktam jönni. Ez a hely olyan csendes, és gyönyörű!
-De most én is itt vagyok! - álltam meg.
-Tudom, és így a legtökéletesebb! - nyomott egy csókot a számra. Továbbsétáltunk. Olyan megnyugtató volt

Még egy kicsit sétálgattunk, majd egy rét közepén lefeküdtünk a fűre. Fejemet James mellkasára hajtottam, és az eget vizsgáltam a tekintetemmel.
-Szeretlek! - nyomott egy puszit a fejem tetejére, mire én szorosan átöleltem.

*Barbi szemszöge*

Már több mint egy órája bowlingoztunk. Ahogyan az idő telt, mindenki egyre jobban belejött a gurításba, de mostmár mind elfáradtunk.
-Na jó, menjünk, de egyébként milyen az állás? - lépett oda Chad Kendallhez.
-Logan utolsó gurítása miatt, ők nyertek! - állt fel a székéből Kendizzle.
-Ahhjj! Majd legközelebb visszavágót követelek! - nézett Chad Loganre.
-Oké, majd legközelebb! - fogtak kezet nevetve.
-Ügyes voltál! - nyomott egy csókot Tom a számra.
-Te sem panaszkodhatsz! - túrtam össze a haját.
-Eljössz velem fagyozni valahová? - igazítgatta meg a haját.
-Persze! - mosolyogtam rá boldogan. - Sziasztok srácok, mi mentünk! - köszöntünk el, majd elsétáltunk a legközelebbi fagyizóhoz.
-Heló! - köszönt az eladó lány a pult mögül.
-Szia! Egy két gombócos csoki-vanínliát kérnék! - szólalt meg mellettem szerelmem.
-Oké! - mosolygott az eladó, majd a kezébe vett egy tölcsért és egy fagyiskanalat, majd belenyomta a kért édességet. - És neked? - nézett rám kedvesen.
-Én is kétgombócosat kérnék és legyen mondjuk...csoki és kekszes! - mosolyogtam vissza, mire ő a kezembe adta a fagyimat, Tom pedig kifizette. - Ahww, ez nagyon fincsi! - ábrándoztam a kekszes finomságomról.
-Muti! - nyalt bele kedvesem. - Tényleg az! - kuncogott.
-Héé! - néztem a megcsonkolt édességemre, majd én is felnevettem. - Szeretlek te hülye! - nyomtam csókot a szájára.

*Sophie szemszöge*

A srácok elmentek, így egyedül battyogtam hazafelé. Fáradtan kinyitottam az ajtót, és bemenem a házba.
-Hahó! - kiáltottam el magam. Semmi válasz, ezek szerint egyedül vagyok itthon. Leraktam a táskámat és a konyhához vettem az irányt. Csináltam magamnak egy forrócsokit, és lehuppantam a nappaliban lévő kanapéra. Bekapcsoltam a TV-t, és unottan váltogattam a csatornákat.
Egy fél órácska múlva valaki csöngetett az ajtón. Letettem a bögrémet a dohányzóasztalra, és a bejáratiajtóhoz siettem.
-Szia! - mosolygott odakint Logan.
-Szia! Hát te? - engedtem be az ajtón, mire helyet foglalt a kanapén. Én is leültem, és újra magamhoz vettem a bögrémet.
-Hát, otthon olyan uncsi volt, gondoltam átjövök!
-Jó, úgyis unatkoztam! - mosolyogtam.
-Awwh, az forrócsoki? - nézegette a kezemben lévő innivalót. - Csinálsz nekem is? - ragyogott fel a szeme.
-Persze! - nevettem fel, majd újra elindultam a konyhába. Elővettem egy tiszta bögrét, és neki is csináltam egyet a forró csokiálomból.
-Köszönöm! - mosolygott boldogan, mikor odaadtam neki.
-Nincsmit! - kortyoltam bele a sajátomba.
Leültünk és jót beszélgetve elfogyasztottuk a forró csokijainkat.

*Vicky szemszöge*

-Na jó, mostmár menjünk! - állt fel egy óra elteltével a fűről James.
-Oké! - mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét, és sétálni kezdtünk visszafelé.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide! - adtam egy csókot a szájára. - Gyönyörű ez a hely!
-Ugye? Nagyon szeretek ide járni! És mostmár, te is tudsz róla! - vigyorgott, majd a számra lehelt egy újabb csókot.
-Már én is! - mosolyogtam én is, és kicsit megszorítottam a kezét. Annyira szeretem őt, hogy az kimondhatatlan.
-Tessék! - szedett le egy rózsaszín virágot a fáról, majd a hajamba tűzte.
-De szép virág! - nézegettem a teefonomba a hajamba tűzött növénykét. nemsokkal később elérkeztünk az autójához, és hazavezetett.

*Barbi szemszöge*

-Hmm... ez finom volt! - nyalta meg a szája szélét Tom. Én is befaltam az utolsó falatokat, majd felálltam a székemből.
-Sétáljunk még egy picit, olyan szép most a város! - kérleltem.
-Tőlem! - állt fel ő is a székéből. Gyönyörűen kivilágítottak mindent, nagyon szép volt így Los Angeles.
-Egyébként honnan ismered Chadet? - hoztam fel témának,a bowlingpályán megismert srácot.
-Még Santa Monicában ismertem meg, sokszor ittunk meg együtt egy-egy sört. - fogta meg a kezemet.
-Ja, értem! Csak mert nemtudtam hova tenni. - mondtam, miközben a lámpákkal megvílágított várost kémleltem. - Áhh, ez csodaszép!
-Szerintem is! - nézett körbe a tekintetével szerelmem.

*Sophie szemszöge*

Átmentünk a nappaliba és beültünk a TV elé. Semmi izgalmas nem ment benne, de Logan valahogy nagyon elbambult. Óvatosan leszálltam a kanapéról, mögé osontam, és levettem a fejéről a kalapját, és elfutottam vele. Abban a pillanatban elkapta a tekintetét a TV-ről, és utánam futott.
-Miért kell mindig ellopnod a sapkáimat? - rohant utánam nevetve.
-Ez most kalap! - fordultam feléje, és közben meglebegtettem a kezemben a fejfedőt. Utolért, hátulról megragadta a derekamat, és erősen elkezdett csiklandozni.
-Már tudom ám, hogy mivel lehet téged megállítani! - csikizett, mire én a nevetéstől a földre kényszerültem, ő pedig rámesve folytatta tovább.
-Neee, engedj eeeel! - szólaltam meg végül a heves nevetés közben, és a fejére raktam a kapalját, mire elengedett. Fellélegezve pillantottam fel rá, mivel megmozdulni nemigen tudtam, hisz rajtam térdelt. Belemélyedtem azokba a gyönyörű barna szemeibe, az arca közelíteni kezdett az enyémhez, majd egy lágy csókot nyomott a számra.